Juhász Gyula: Tavasz ez is...
Tavasz ez is, tavasz.
Az égen szőke fény ég,
A földön barna hantok,
A nőkön lenge illat,
A fákon szürke barkák.
Tavasz ez is, tavasz.
Valami mégis elment
És nem jön vissza többé,
Valami mégis elszállt
És soha nem találom,
Valami mégis elmúlt
És nem tudom a sírját...
Egy húr a hegedűmön,
Boldogan bánatos hang,
Elpattant.
De az ég még azúros,
De a föld ibolyás még,
De a nők még suhannak.
Tavasz ez is, tavasz...
Tavasz ez is, tavasz.
Az égen szőke fény ég,
A földön barna hantok,
A nőkön lenge illat,
A fákon szürke barkák.
Tavasz ez is, tavasz.
Valami mégis elment
És nem jön vissza többé,
Valami mégis elszállt
És soha nem találom,
Valami mégis elmúlt
És nem tudom a sírját...
Egy húr a hegedűmön,
Boldogan bánatos hang,
Elpattant.
De az ég még azúros,
De a föld ibolyás még,
De a nők még suhannak.
Tavasz ez is, tavasz...
 | ||
| "...Selymit a barka már kitakarta..." |
A ma reggeli eső után:
 |
| Krókusz és télizöld meténg |
 |
| A krókusz itt árvácskával |
 |
| Újra krókusz: hóvirággal |
Ez pedig tegnapi kép:
 |
| Frühweis völgy (=Székely Bertalan utca tavasszal, nyíló mandulafákkal érdemes kinagyítani, jobban látszanak a virágba-borult fák....) |
Elküldhetnéd az utolsó képet egy e-mailben. Kösz'
VálaszTörlésÉrdemes volt kinagyítani és elolvasni :-)
VálaszTörlés