Vadsóska

Utólagos bejegyzés: "Piros" nevű kommentelőm leírásából kiindulva, végre, végre megtudtam, mi a neve: ez kérem hivatalosan a  TATÁRISZALAG !!!
Na, ezzel a témával érdemes volt foglalkoznom, megint okosabb lettem egy picivel !!!

Kutatok már vagy egy órája a gugliban – és nem, sehol sem találom, hogy mi ennek a növénynek az „igazi” neve. Egy helyen szerepel valakinek a fotóján és aláírásban is, hogy „vadsóska” – de a net vadsóskának a mezőn élő (szerintem) lósóskát nevezi. Tehát ennek kellene valami „igazi név”, ha tudná valaki, kérem, írja már meg nekem, mert lehet, 70 éve tévedésben élek…

Mi ugyanis ezt az igénytelen, már már gyomnövényt mindigis vadsóskának hívtuk. A kertünk északi szomszédja felé lévő kerítés végig ezzel volt befuttatva. Jó vastag, áthatolhatatlan és emlékeim  szerint különösebb gondozást nem igénylő zöld volt, amit időnkét elborítottak a hófehér fürtös virágok.

A napokban a Szamárkút felé sétálva láttam egy kerítésről kikapaszkodni, gyorsan le is fotóztam:

És azonnal eszembe jutott, ami azóta is, ahányszor csak ilyen bokrot látok, felrémlik az emlékeim közül: Ez kb. akkor virágzik, amikor a meggy eltevésének van  az ideje. Nekünk volt a kert, utca felőli végében egy hatalmas – akkor úgy mondták „spanyol” meggyfánk – ami többek között arról is nevezetes volt, hogy mindig ez alatt vágták a disznót (nem tudnám megmondani, miért….). Egyébként jól mászható fa volt, ámbár nem volt olyan fa a kertünkben, amire mi fel ne tudtunk volna mászni, még ha tilos, vagy nem túl kellemes volt is a mászás élménye, mert ugye pl. a fenyőről csak gyantás kézzel lehetett lejönni……

Szóval így nyár közepén mi is játszhattunk befőzést, kaptunk hozzá kis üveget, teletettük meggyel, felöntöttük vízzel és mivel tudtuk, hogy a befőtt tetejére a Nagymama valami fehéret szokott tenni, hát mi lemorzsoltuk a vadsóska apró fehér virágát és azt tettük az üvegbe. Nem kellett a „befőttnek”  sokáig elállni, ugyanis rövid időn belül fogyasztásra alkalmasnak ítéltük és vadsóskástól megettük.  Ezek szerint a virága nem mérgező – ámbár a levele se, hiszen azt is ettük, s innen ered a neve is, mert majdnem olyan savanyú mintha igazi sóskát rágna az ember.

Én már csak úgy vagyok, hogy mindenről a múltam, főképp a szép gyerekkorom jut eszembe. Sokszor gondolok arra, hogy egy mai gyerek, akinek túl sok lehetősége nincs megismerni a természetet, mikre fog gondolni öregkorában ? A playstation-joystickre ? Mert a vadsóskára nem, az biztos.