2014. augusztus 24., vasárnap

Pazarló társadalom




Nemrég arról volt szó egy riportban a TV-ben, hogy a németek (is) milyen rengeteg - még használható - élelmiszert dobálnak a kukákba. Éves szinten, a riportban átnézett helyszínek és ebből általánosítottak szerint is több száz – 500-800 - Eurónyit ! (Szorozd csak 300.- Ft-tal…) Megdöbbentő…
Bizonyára vannak ilyen adatok itthon is, csak én nem ismerem.
Nem szoktam ugyan kutatni a szemetesekben, de az ember néha akaratlanul is látja, hogy mások mit dobálnak ki. Bár őszintén meg kell mondjam, pl. épp a közelmúltban láttam Kertvárosban, hogy a kuka mellé, arra  „kukát takaró-falra” (fogalmam nincs, mi ennek a neve) szóval erre a falra egy teljesen tiszta üvegben, egy nagy adag gulyásleves-féle volt kitéve. Kérdeztem a nagynénimet, aki a házban lakik, mi az ? Azt mondta, hogy járnak oda ’”szegény emberek” – és akinek a házban van még ehető étel-maradéka, néha oda kiteszi… Ezt mindenki tudja és aki kiteszi, meg aki elviszi nem szégyenkezik emiatt…Hát mindenesetre furcsa világban élünk – és most hadd ne menjek el politikai irányba a szövegemmel….

Azt azonban elmondhatom, hogy az én kukámat hiba túrja fel hetente kétszer a kukás-asszony (aki rendszeresen járja a környéket, egy bottal kikurkászva a kukákból a hasznosíthatót) - szóval az én kukámba nem kerül soha semmi, ami még használható. És meg vagyok győződve arról, hogy neveltetésem, a gyermekkoromban látott példa vezérel engem elsősorban ebben.
Írtam már a blogban többféle „újra, ill. tovább-hasznosításáról” egyes ételmaradékoknak, arról, hogy kenyeret sosem dobtam/dobok ki, vagy felkockázom, megpirítva levesbetét lesz (nem ám vegyszeres levesgolyót eszem!!!), vagy ledarálom prézlinek. A húsleves megmaradt zöldségéből készült vega-fasírtot is leírtam már. A maradék pörköltből csodálatos húskrémet tudok csinálni a  Nagymama receptje szerint. Sorolhatnám….

Nem akarok itt most „szegények szakácskönyvét” írni – de volt sok dolog, amire nem csak a szegénység, hanem a józan, takarékos életszemlélet vitte rá az embereket. Egy biztos, én a mai napig a gyerekkoromban tapasztaltak alapján élek, legyen szó a havi egyszeri bevásárlásról, vagy a takarítás „rendszeréről” vagy bármi más, az otthonnal, a háztartással kapcsolatos teendőről.
Nem tudom, valami olyan tantárgy, hogy „Miképp lehet kevésből élni/megélni ?” – van-e  manapság az iskolákban ? (Hej de nagy szükség lenne rá sok helyen !!) Felkészítik-e és ha igen, ki/k a gyerekeket arra, hogy esetleg nem lesz minden mindig így, ahogy most/ma van ? Esetleg jöhetnek az ő életükben nehéz/kemény/szűkös napok.

Mesélte a szomszédasszonyom, aki iskolai konyhán dolgozott, hogy elkeserítő, amit a gyerekek az étellel csináltak. Pl. sütöttek egyszer magos-mazsolás-tejes kiflit (ő is csinált ilyen itthon, megkínált – csodajó volt!)-  szóval az ilyen kifli volt egyik nap uzsonnára. A gyerekek nagy része megkóstolás után eldobta, nem tudni miért ? Mert kifli formájú volt és nem sós ? Egyszerűen nem értjük mi lehetett az oka. És ez nem egyszeri példa, a menzán rengeteg csak megkóstolt és úgy hagyott étel kerül a kukákba, de oda potyog a felvágottas vajas-zsemle is.
Én is voltam menzás. Elmondhatom, hogy azokban a régi időkben – amikor azért nagyon más volt a menzai étel-követelmény/előírás, mint manapság – a napok nagy többségében elfogyott az ebéd, mert éhesek voltunk. Nem volt persze büfé az iskolában, ahol méregdrága süteményeket, extra szendvicseket, energia-italokat és egyebeket árultak. Volt otthon reggeli (már akinek), jó esetben volt tízórai (megint csak már akinek) és délre megéheztünk.(Csak zárójelben: Néha ma is eszem vajaskenyeret almával. Sokszor kaptam ezt uzsonnára. Az íze, az illata visszaidézi a gyerekkoromat.)

Hát ez csak úgy a tévériport kapcsán eszembe jutott. Leírtam – nem mintha ezzel bármin is változtatni tudnék…..






9 megjegyzés:

  1. Sajnos ez a fejlett országokban mindenhol igy van - válogatnak és pazarolnak ! Aki, mint mi, ismeri még azt a szót hogy "nincs", takarékosan él, de ezt nem könnyü megmagyarázni a fiatalabb generációnak.

    VálaszTörlés
  2. 15-20 éve sokat jártam,laktam tanyavilágban.Minden közmű nélkül is szépen meg lehet élni.Tehén,birka,kecske,diszgalamb,tyúk stb.Megtermelték az összes takarmányt is.Szemét,szinte semmi.
    Ébredés:napfelkelte,alvás:napnyugta.Sokszor néztem azt az idős párt,aki vasárnap szépen felöltözött,befogott a jobbik lovaskocsiba és elment a faluba.
    kisbela

    VálaszTörlés
  3. Nem mintha fokozni akarnám a problémákat...
    1.) Elérkezett a globális túlfogyasztás napja
    2.) Már 4,8 millióan a létminimum alatt
    3.) Mit esznek a gyerekek
    Bár ez pontatlan, a menzával kapcsolatos változások majd 2015 januártól - ( vagy "csak" a só és cukortartó-ügy )
    Ha valamelyik link nem működne,- akkor előre is bocs' !
    [ nem kívánnék én a nagy igazságosztó lenni, de kissé diszkriminatív ... a fiatalabb generáció "ostorozása." - ill. eléggé sok élelmiszert nem lehet annyi ideig tárolni,még hűtőszekrényben sem ,mint pl. nagyszüleink idejében. ]

    VálaszTörlés
  4. Igen, ez így van, több ilyen műsort láttam én is és tapasztalom.
    "Wegwerf-Gesellschaft". Persze, ez azért nem ilyen egyszerű, több oldalról is meg kell világítani a dolgot. A Távol-Keleten(Kína, India, Banglades stb.) és Afrikában egyre több az emberek száma, éhező emberek. Nekik munka kell, a nyugati országok (gyarmatosítók)ezt kihasználva (olcsó munkaerő, olcsó előállítás) termeltetik, termesztetik az ottani emberekkel az árut. Amit olcsón ott megtermeltek, azt itt olcsóbban el tudnak adni-nem éri meg megcsináltatni, megjavíttatni, mert 1. az új olcsóbb, 2. nincs aki megjavítsa vagy túl drága. Már nincsenek szerlők, javítók, mert az ugye egy snassz (és rosszul fizető állás) mindenki csak manager szeretne lenni-abból lehet megélni, kifizetődő. Eltűntek Európában a szamkunkások, nincs vagy alig van képzés. Ördögi kör.
    Élelmiszereket kidobálnak-oktondi jogszabályok-nem szabad az üzleteknek továbbadni a nem friss árut. Néha kerül jótékonysági szervezetekhez, akik a rászorulók közt szétosztják.
    A tejtermelők már évek óta harcban állnak az olcsó átvételi ár miatt, sokszor "egyszerűbb" kiönteni a tejet, mint feldolgozni. Szomorú tények!
    Igaza van @X-nek, az élelmiszerek nagy részét nem lehet sokáig tárolni, hacsak nincs tele konzerváló szerekkel.
    Számtalan tesztet láttam, amikor az utca emberével tesztelik az üzletekben vehető mesterséges színezékkel, aromákkal, konzerválókkal felturbózott élelmiszereket és a házilag elkészített ételeket és mit gondolsz melyik ízlik a tömegnek? Igen, a mesterséges. Mert már annyira megszoktuk azokat az ízeket, hogy a natur már nem is ízlik. Ez ám a szomorú, és itt a LÉNYEG - MANIPULÁLVA vagyunk és sajnos sok esetben nem tudunk ellene tenni.
    Kűzdünk mi magunk is ellene, de a 100%-os védelem csak 100%-os elszigetelődéssel lenne megoldható. :-(

    VálaszTörlés
  5. Kavics gondolatmentét folytatva:
    Dolgozó szülők gyerekei az étkezéseik zömét az otthontól távol ejtik meg. Sokszor a hajamat tépem az oviban a következő uzsonnát látva: bolti mini puding + 2 (azaz kettő) darab háztartási keksz! Ez sem nem elég, sem nem egészséges. Idén már volt sok újítás a menüben és a nagyobbik, különösen is nem finnyás gyerekem is volt, hogy nem evett, ami nem jellemző rá.
    Süthetjük itthon a kenyere; elkerülhetjük a leveskockát (én pl. a a vasárnapi húsleves maradékából a lét lefagyasztom külön adagokban, remek alap a hagymaleveshez vagy bármilyen zöldségleveshez; készíthetek minden pótuzsonnát itthon (mert anélkül hazáig sem bírnák ki); termelhetem itthon a zöldborsót, paradicsomot, hagymát ; vehetem csak az ismerős hentestől a glutamáttal nem dúsított saját termékeit, ha egyszer az oviban, iskolában azt kapnak, amit.
    Pedig üdítőt itthon egy évben kb. kétszer kapnak, házi szörpöt mondjuk tízszer, a többi napon nálunk csak tej vagy víz van, munkanap reggeleken kakaó, télen esetleg tea.
    Ami megromlik, megy a komposztra, nem a kukába. Egy dolog van, aminek még nem találtam megfelelő felhasználást: amikor húst veszünk, feldarabolom, és a maradék, ami semmire nem jó cafrang, az jó alap egy nem ünnepi húsleveshez. Ám főzve leginkább senkinek nem kell, és mivel nincs állat a ház körül, az a rendes kukában landol.

    Egyébként gondoltam Rád sokat az elmúlt hetekben, némi felújítás kapcsán hatalmas átfésülést és kidobálást rendeztünk, a férjem azt mondta: amihez nem nyúltál 4 évig, annak nincs helye itt. Eredmény: 2 doboz játékot vittünk ajándékba a bölcsibe, ahol egyébként helyben főznek még mindig és finomat! 7 zsák papírszemét, 3 zsák műanyagszemét külön gyűjtve, kb. 30kg egyéb, amit csak a lomtalanításkor fogunk tudni kitenni, és néhány olyan dolog, amihez bár nem nyúltam, de olyan eszmei értéke van, hogy megbecsültebb helyre került. S közben azon járt az eszem, hogy vajon Te mi mindent tennél még ebből is félre, vagy találnád meg valahol a helyét...

    Visszakanyarodva a menzához: férjem vesszőparipája, és ebben igaza van, havi 8000Ftból napi háromszori minőségi és tartalmas étkezést egyszerűen nem lehet biztosítani a gyerekeknek.
    (Energiaitalt egyébként már jó ideje nem lehet iskolai büfében árulni, de az iskola melletti kisboltban igen...)

    VálaszTörlés
  6. Kavics és Pizzás: sajnos én sem vagyok elég okos, hogy megoldást ajánljak a jelenlegi helyzetre, amit azért nem szégyellek, mert nálam sokkal okosabb embereknek sincs ötletük.
    Valahol valami elromlott, nem jó irányba megyünk az egészen biztos. Mondhatjátok: én már könnyen beszélek, ami hátra van, valahogy kihúzom, na de mi lesz veletek, a gyerekeitekkel, az ő jövőjükkel, az ő Földjükkel ?
    Alapvetően ott látom a hibát, hogy a gazdagoknak vagy fogalmuk sincs, milyen lehet szegények lenni, vagy nem is érdekli őket. (avagy a kettő együtt) A szegény meg akárhogy igyekezne, teljesen reménytelen a helyzete . Kinek lenne feladata (kötelessége) valamiképp egyenlőbb viszonyokat teremteni ? Ki merné azt mondani, bármilyen „multinak” hogy ne a saját zsebedet tömjed már, hanem adj - legalább lehetőséget - a szegényebbeknek.
    Kevesen vannak, vagyunk, akik valami ici-pici segítséget tudnak másoknak adni, és mivel mi nem a gazdagok közé számítunk, ez a segítség sem több, mint egy lepke sóhajtása. A szegények pedig – egyelőre tűrnek. Azt egész nyugodtan merem „jósolni” – hogy nem lesz ez örökké így, mert van egy határ, ahol „kipukkad a lufi”.
    Ami egyébként számomra tragikus és végtelenül szomorú, hogy még az u.n. karitatív szervezetekben is van egyfajta önzés/irigység – tudnék róla példákat mesélni, de nem teszem.
    Egyelőre sajnos nem látok más megoldást, mint azt, hogy mindenki egyénileg próbáljon meg részben takarékosabban élni, részben minél kevesebb „szemetet” kidobni. Ha csak egy módja van bármi tovább-hasznosításának, akkor azt meg kell tenni – még akkor is, ha a kukába dobni könnyebb. És aki tud, segítsen a szegényebben. Mindegy hogyan !!

    Pizzás: nem rossz ötlet a húslevessel való ügyes gazdálkodás, de melegen ajánlom a házi vegetás módszert. Most lenne ideje eltenni a zöldséget hozzá, akkor nem kell a hűtőben őrizgetned. Sózva üvegben szinte határtalan ideig eláll. Leveshez „alaplevet” ebből csinálok és ebbe főzöm aztán bele ami épp aktuális, zöldbabot, krumplit, akármit. A házi vegeta receptje a Horváth Ilona szakácskönyvben benne van, de a neten is megtalálod több helyen.

    VálaszTörlés
  7. AF, az a helyzet, hogy nincs egyenlőség, soha nem is volt és soha nem is lesz. Mindig is voltak elnyomók és elnyomottak és az így is marad.
    Hogy a lufi egyszer kipukkad, az egészen biztos, vannak ciklusok az években, évszázadokban csak így működik a rendszer.
    Ahogy a természetben is a tűzvész pusztít, hogy utána új élet sarjadhasson.

    VálaszTörlés
  8. Kavics: nem, nem abban hiszek, hogy lesz egyszer olyan, hogy egyenlők lesznek az emberek. Talán nem is lenne igazán jó.De ilyen szörnyű szélsőségeknek, amilyenek jelenleg vannak, ilyeneknek talán mégsem kellene lenni.
    Azt viszont elhiszem, mert évmilliók példája bizonyítja, hogy a pusztulás után új élet képes létrejönni, ami mindig más, mint az előző volt. Hát bizakodjunk abban, hogy lesz egyszer jobb világ.
    Kérdés, hogy a "tűzvészt" mi túléljük-e ?

    VálaszTörlés