Amikor ma
reggel lenyeltem az utolsó falat kenyeremet, jutott eszembe, hogy nem is írtam
erről az újonnan felfedezett finomságról: a babkrémről. Nomármost képem ugyan (saját) nincs
és látom, a neten többféle variációban is fent van, én mégis leírom a saját
receptemet - kipróbálásra ajánlva:
1
bab konzervet leszűrtem, és turmixolóval pépesítettem (nekem barna bab
volt itthon, de lehet fehérből is csinálni)
1 fej mini salotta hagymát igen apróra vágtam (ezt alább megmagyarázom!)
1 gerezd fokhagymát átpréseltem
1 fej mini salotta hagymát igen apróra vágtam (ezt alább megmagyarázom!)
1 gerezd fokhagymát átpréseltem
½
vajat (5dk) majd
apró kockára
vágott és kisütött kolozsvári szalonnát, (zsírjával együtt) végül
sót, borsot
tettem hozzá és jól kikevertem.
A hűtőben
másnapra jól kenhető krém lett és nagyon finom.
Lencsével
is kipróbáltam már, de azt valahogy nem tudtam ilyen krémes állagúvá keverni,
mint a babot.(A baj nyilván nem a lencsében volt...)
A
hagymához: barátnőm minden évben hoz nekem Franciaországból valami csodafinom,
kicsi (8-10 cm-es, hüvelykujj vastagságú) lila hagymácskákat. Ezt érdemes
elolvasni: http://buvosszakacs.blog.hu/2008/02/01/salotta_avagy_mogyorohagyma_allium_ascalonicum
Ilyent én
Magyarországon még nem láttam, csak nagy, hosszúkás, lilák vannak a piacon, és
ráadásul többnyire nagyon erősek is. Valahogy a régi, kevésbé csípős
halványlila hagyma eltűnt…
És ha már
a bab megszokottól eltérő feldolgozásánál tartok, jutott eszembe, hogy egyik (közelgő)
téli délutánomat rászánom és sütök babos kalácsot. Gyerekkorom óta nem ettem –
akkoriban gesztenye helyett (édesítve) használták a tarkababot. Szegények ételének
számított a bab, nem volt olyan drága, mint manapság. Kíváncsi vagyok,
felidéződik-e bennem az a nagyon régi íz ? Valami miatt ugyanis, amit
kisgyerekkoromban ettem, úgy tűnik évtizedek távolából, hogy mind finomság
volt. Mondjuk a tejes lisztleves…Hát bevallom azt se próbáltam az elmúlt évtizedekben…mégis
most szinte érzem az ízét…És cseppet sem szégyellem, én igenis szerettem a
sárgaborsó főzeléket – mert ahogy a
nagymamám főzte, az finom volt. Van is itthon és szoktam is néha csinálni, sőt krémlevest
is készítek belőle. Most már csak a csicseriborsót kellene kipróbálnom, nemrég
vettem azt is, de valahogy eddig nem jött össze, hogy meg is főzzem. Nem vagyok vega, de hús nélkül
is lehet vidám az élet ! :- )