Alpok helyett a Mecsekben....

Hogy az előző napi hegyeimre való visszaemlékezés, s az utánuk való mérhetetlen vágyakozás, vagy valami  front okozta a rosszkedvemet vasárnap – nem tudom. Tény, hogy nagyon nem bírtam magammal, s el KELLETT mennem már valahová – ahol nem félek. (Tekintve, hogy a fóbiám miatt egyedül már nem merek a Mecsekbe felmenni…)

Szóval beültem az autóba, s elmentem Óbányára, http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%93b%C3%A1nya mert halottam, hogy ott nemrégiben átadtak egy szobrot – gondoltam ideje, hogy megnézzem. Amúgy is több évtized elmúlt már azóta, hogy ott jártam….

Már Hirdnél éreztem a várostól (és bezárt önmagamtól) való távolság áldásos hatását. Hiába no, imádok vezetni, ha ingyen lenne a benzin én valószínű ki se szállnék az autómból tán még abban is aludnék…

Pécsváradon már dudorásztam, a viaduktoknál mosolyogtam, Mecseknádasdon meg tudtam: EZ a gyógyszerem: menni…menni….menni….

Óbányán nagyon régen jártam, de kellemes emlékek kötnek ide. Egyszer rég, még öcsémmel is megjártuk a Magyaregregy-Mecseknádas közti – nem is csekélyke – utat.  A falu rengeteget változott, elsősorban ma már üdülőfalu – és hát a környezete pompás! Ahogy lekanyarodtam a mecseknádasdi temetőnél a hatosról, pár perc múlva már egy szűk úton, sűrű erőben jártam, s azonnal meg is álltam, mert a letekert ablakomon át isteni erdőillat áradt befelé – és miután leállítottam a motort, rögtön hallottam azt a semmivel fel nem cserélhető csodás hangot, amit egy sietős patak a köveken szökdécselve hallat. Jó kis esők voltak mostanában, bő vízzel folyik az Öreg patak.

És máris, máris ott voltam a „hegyeim között” – egyszerűen nem is tudok másra gondolni csak az „én hegyeimre” – ha valami hasonló környezetbe kerülök. Most is ez történt – és máris boldog voltam.

A faluban nem lehet autóval végigmenni, a templomnál kell hagyni a kocsit és egy keveset (kb. 1 km) gyalogolni kell, míg kiér az ember a pisztrángos tavakhoz. A falu egy utcás, kedves kis sváb-házak sorakoznak szorosan egymás mellett, szinte kivétel nélkül szépen karbantartva. Több házon panzió felirat,  virágok, zöld fű és a házak kertjének végében ott az erdő, tehát  erdőillat van mindenütt.

A patakmeder – számolva a nagy esőzések utáni áradással - praktikusan burkolva van, az árokfal magasan kővel van kirakva, hogy a felhőszakadások vize még csak véletlenül se okozhasson árvizet a faluban. Olvastam egyik ismertetőben, hogy a faluban minden van, gáz, víz, villany, szennyvízhálózat, telefon, Internet – mostanában talán csak a fizetőképes kereslet esett kissé vissza. A turistaházra is ki van írva, hogy eladó – ezt nem is értem, de biztos oka van….

Miután a házak elmaradnak mellőlem, máris elértem a hajdani strandot – amikor én itt jártam, a patakvíz be volt vezetve ebbe a kicsi medencébe és nyáron lehetett itt fürdeni. Azóta – gondolom az eü. szabványok szigorodása miatt – max. a kacsák fürödhetnek a patak vizében, a medence is tönkrement. Igaz, egy strand üzemeltetése nem is olcsó – a vízellátás sem folyamatos…szóval a strand megszűnt. A mellette lévő kis étterem/bisztró viszont még üzemel. A neve most „Falánk pisztráng” – és a pár lépésre lévő tóból fogják a  friss pisztrángokat a kedves vendég igénye szerint….

És máris a tavaknál vagyunk, ezeket a Kisújbánya felől érkező patak látja el folyamatosan friss, tiszta, hűvös vízzel, mely egy mókás kis vízikeréken át csobogva frissíti a halak lakását.

A tó előtt/mellet kis pihenő tér padokkal, asztalokkal, itt került felállításra Skóciai Szent Margit szobra a nyáron. http://hu.wikipedia.org/wiki/Sk%C3%B3ciai_Szent_Margit  Én nem minden esetben vagyok oda a modern szobrokért – de ez tetszett nekem.

A tavak mellett sétálva bekukkantottam az erdőbe, s bár a sötét és a távolság miatt nem valami jól sikerültek a képek, de bizony gombákat láttam, őzlábat és keserű gombát. Eszembe is jutott, hogy most ha kimelegszik az idő, érdemes lenne elmenni gombát keresni – aztán rögtön le is beszéltem magam, mert ugye, kivel menjek ????

Nagy örömömre őszi kikericset is találtam – el kellene mennem Magyaregregyre is, mert arrafelé ilyenkor tele vannak a rétek ezzel a kedves kis lila virággal.

Természetesen felszedtem kb. 2 kg. követ, melyeket itthon megmostam, és kiválogattam, de szokás szerint a "kevésbé jókat" se volt szívem kidobni – vagyis megint szaporodott a kő- és kavicsgyűjteményem…

Visszatérve a faluba, megérdeklődtem, hogy a falumúzeum mikor van nyitva, s azt a választ kaptam, hogy akármikor, ha bemegyek a szembe-házba és megkérem a nénit, hogy nyissa ki nekem. No, ezt is tettem és tényleg kinyitotta ! Kicsi múzeum ez, de amit tudtak, összeszedtek, a régi üveghuták csekélyke maradékát, az agyagozás kellékeit, s mert sváb falu, a jellegzetes ruhákat, edényeket, textíliákat. A néni egyébként csuhé-figurákat is készít és képzeljétek, amikor megköszöntem a kedvességét, hogy csak nekem kinyitotta a kiállítást, akkor még én kaptam ajándékot, egy aranyos, karácsonyfára akasztható csuhé-harangot ! Egészen meghatódtam…

Hazafelé egy  rét szélén megálltam, szedtem egy nagy csokor mindenféle virágot, seprencét, borsmentát, féregűző varádicsot – most itt állnak a vázámban, s ha rájuk nézek elmosolyodom….

Szlovéniában is lehetne...

Tehenek nincsenek - vagy csak nem láttam...

Egy nagyon öreg vízimalom, amit még laknak, de már kereke sincs és egy még öregebb elhagyott ház

Házak....

Nem dekoráció - használják !

A kikövezett patakmeder

Panziók....

A fazekas kertje

A templom

A hagyományőrző múzeum

Először azt hittem, őzek, aztán láttam "csak" kecskék...

A patakmeder ez erdő szélén is rendben

Vendéglő a tavak közelében

Túristaház

A két tó közül a nagyobb, alsó

A csobogó, meg a pisztrángok

Gombák - messziről

Szt. Margit szobra

Érdekesség: már az anyag közzététele után derült ki, hogy Szt.Margit köpenyén miért vannak bogáncsok ? Akit érdekel, itt elolvashatja:  http://hajdu-negyessy.blogger.hu/2013/02/24/bogancs-

A boldog délután emléke itthon...