Bosszankodás - feleslegesen

Nem tudom, ki hogy van vele, de engem nagyon felingerel, ha egy könyvtári könyvben bármiféle  - emberi kéz által beírt dolgot látok. Utálom az aláhúzást,  utálom a behajtott lapcsücsköket, a „lábjegyzeteket” – de olyant, amivel a most kihozott egyik könyvben találkoztam, még nem láttam. Valaki golyóstollal, azokra helyekre, ahonnan  véleménye szerinti hiányzott a vessző, avagy a felkiáltó jel, netán egy elöljárós szónál szerinte az elöljáró felesleges volt – azt egyszerűen bejelölte, vagy kitörölte.

Lehet, hogy ez a részemről szőrszálhasogatás – de egyszerűen nem vagyok képes elviselni ! Le is tettem a könyvet – annyira nem volt csábító, hogy befejezzem az olvasást olyan áron, hogy nyugtatót kelljen végül bevennem.

Milyen ember az ilyen ? Egyáltalán ember ??

Mert rendben van, lehetnek egy könyvben véletlen helyesírási hibák, lehet nyomdahiba, vagy akármi, (bár mondjuk a kötéshibáktól én is ki tudok akadni…amikor egyszer csak 5 oldal hiányzik, s helyette másik öt van ismételten bekötve…)

De hogy jön bárki emberfia ahhoz, hogy póri véleményét golyóstollal örökítse meg a könyvtár tulajdonát képező könyvben, mintegy rákényszerítve véleményt az utána következő olvasókra ?

Megnéztem hátul a kölcsönzési dátumos listát – mindösszesen hatan vitték ki ezt a könyvet előttem. Legszívesebben kinyomoztatnám és felkeresném ezt a hat embert, hogy megtudakoljam, melyikük volt a tettes ?

Persze, persze nem teszek ilyent. De miért van az, hogy a mások primitív szemétsége ennyire felingerel ? Miért vagyok én ilyen régimódi ? Mert ezer az egyhez, hogy ezt  a „hibát” ha észre is veszi más olvasó, hát nem tulajdonít nagyobb jelentőséget neki, mint hogy „egy tahó belefirkált”…

Én meg pufogok, sőt rágom magam a más hülyeségén…

Kár, hiszen tele van a világ ilyenekkel.

Vélhetőleg tényleg én vagyok a nem evilágba illő csodabogár.

Kép: http://boommagazin.net/wp-content/uploads/2014/04/konyv_3.jpg