Körút örömmel, bosszúsággal

Sokszor megjárt úton voltam ma a barátnőmmel – és lám, akárhányszor is megy végig az ember egy úton,  valami újdonság, valami, amit nem vett észre, avagy valami ami megváltozott, értelmet ad a helyszín újbóli felkeresésének.

Kozármisleny-Újpetre-Villány-Máriagyűd-Szalánta kört jól ismerem – gondoltam - aztán mégis mindjárt az első faluban kiderült, van egy tájházuk, ahol eddig még nem jártam. Fel is hívtam indulás előtt az Önkormányzatot, hogy mi módon lehet oda bejutni ? Kiderült, az épületet épp most újítják fel, de a hölgy, akivel beszéltem, mondta, hogy csak keressem őt, majd kinyitja nekünk…Hát így jutottam be az újpetrei falumúzeumba. Sajnos túl későn kezdtek bele a régiségek összegyűjtésébe, már igazán szép, értékes darabok nem nagyon maradtak, habár volt, aki Németországból küldött a háború után kimenekített tárgyaiból néhányat: 

 

 

 

 

    

   

  

(De szeretném tudni, felismeri-e mindenki mi ez ?)

Palkonyán csak a templomnál kattintgattam néhányat:  

 

A különös, dzsámi-szerű palkonyai templom

...és kapujának részlete

Lépcső-felirat

A palkonyai halastónál is megálltunk pár pillanatra, gyönyörködni az őszülő táj szépségében, a csendben és nyugalomban, ami ott körülvett bennünket:

 

 Villányban felfedeztem egy új szobrot – nem mondanám, hogy „sikere volt nálam” – de hát szobor…illetve csináltam egy közelit a "káposztás szentháromságról" (Így hívják a szobrot a helyiek, tényleg olyan, mintha egy fej káposztát tartanának a kezükben a mennyei hatalmak.)

 

A szobor ezekre az eseményekre emlékeztet

A "Káposztás"

 És miképp azt terveztem, felkerestem a régi zsidótemetőt. Nem tudtam kideríteni, de nagy a valószínűsége, hogy ez volt a temető eredeti helye és nem „csak úgy” idehordták a síremlékeket. Valahogy olyan esetlen, fura, a családi házakkal körülvett kis háromszügletű területecske – talán ha valamiféle tujákkal körbe lenne ültetve, a hely „hangulata” intimitása egészen más lenne. Az is szomorú, hogy az eldőlt sírköveket – ezek szerint – nincs senki, aki felállítaná. Ámbár tény: a fű le volt nyírva…már ez is valami. Van egy viszonylag új emléktábla is, a Villányból elhurcolt és meghalt zsidók emlékére állította Klein Ferenc.

 

 Hazafelé megálltunk a máriagyűdi templomnál, s mivel a sorozatomból hiányzott a kálvária végében lévő kis kápolna fotója, hát felmásztam és azt is megcsináltam.

 

Kíváncsian kanyarodtam be Szalánta határában az eszterági útra, lelkemben dajkálva azt a (hamis) reményt, hogy legutóbbi itt-jártam óta tán történt valami…

2011-ben írtam:  http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2011/10/szalanta-szegyene-eszteragon-fotoztam.html

Na, ha 3 éve sírtam, akkor most csak káromkodtam és átkozódtam. Nem, nem, nem fogom én már ezt a világot SOHA megérteni!!!!!!!!

Ugyanis a kápolna, s a harangtorony változatlanul siralmas állapotban van – tény, hogy a galambszar már nem másfél méteres, csak 5 centis a torony aljában…

Viszont nézzétek ezt !

Ide dobtak-löktek-erőltettek-csináltak-rondítottak egy gusztustalan kockát, rajta büszke felirattal:

Jól látod: 149 MILLIÓ van a dobozban !!!!!!

(@x írta: "bizonyára nem ez a bódé került 149 millióba" - na jó, ezt elfogadom, de akkor mi a frászra költik ??? Én ugyan nem találtam Eszterágpusztára nézve semmit...Tán nem lenne felesleges a magamféle kétkedők megnyugtatására, megírni, hogy mire megy el ekkora összeg ???????)

Nos én ehhez igazán semmit, se de semmit nem akarnék kommentárként írni, tán csak annyit: EZ, ILYEN ma Magyarország. Nem lesz ez normális hely SOHA !!

(Tényleg van ember a földkerekségen, aki azt hiszi, hogy ezzel a 149 milliós dobozzal most megoldódik itt  minden?????)

http://www.pecsiujsag.hu/pecs/hir/helyi-hireink/szalantan-csutortokon-felszentelik-a-csillaghazat?utm_source=feedburner&utm_medium=feed&utm_campaign=Feed%3A+pecsiujsag+%28P%C3%A9csi+%C3%9Ajs%C3%A1g%29