Pécs-Baja-Pécs

Ilyen volt a reggeli ég indulásomkor...

Úgy gondolom, itt az igazi ősz,  hűvös reggelekkel és estékkel, s  napközben – néha borongós – langyos napsütéssel. Még mielőtt ideérnek az esők, beterveztem két kisebb kiruccanást, az egyik célja Baja volt. Természetesen kálváriát-fotózni mentem.

Tekintettel lábaim  nem túlságosan jó állapotára, csak ezt a célt tűztem magam elé, ehhez választottam buszt is, a kecskeméti gyorsjárat másfél óra alatt (megállás nélkül) odaér – gondoltam jó lesz nekem ez. Indulok 7-kor Pécsről – ott van 2 órám,  s a következő járattal meg visszajövök, s fél 1-re már ismét Pécsett vagyok.

Valahogy nem kívántam csatangolni a városban – habár hajdanában ide (is) jártam iskolába – de az elmúlt 30-40 év alatt annyira megváltozott minden, hogy már nem igazán ismerem ki magam….

Meglepetés volt számomra, hogy a gyorsjáratú busz az új hatos autópályán ment (még nem jártam rajta) -  legalább láttam saját szememmel azt a mérhetetlen pazarlást és esztelenséget, amit a megépült 4 alagút jelent. Hát kérem, aki arra jár, megtekintheti, miképp kell milliárdokat az ablakon kidobni… Csoda, hogy az útba-eső hangyabolyok alá nem építettek még két-három másikat…

Ami viszont számomra érdekes és kedves volt,  az útpályát végig szegélyező kerítés oszlopait a ragadozó madarak – azt hiszem egerészölyvek – igen jól hasznosítják – kényelmes kilátó az, az egerészéshez. Hét madarat láttam reggeli-lesen. Hazafelé már egyet sem, gondolom jóllaktak a reggelivel… Bár a kerítéseknek bizonyára van negatív oldala is, mert a vadállatok így ezeken a területeken nem tudnak „közlekedni” –itt ugyanis egyetlen „állat-híd” nem épült, miként azt Németországban pl. láttam több helyen is.

Pörbölyhöz érve elmentünk a hajdani vasúti szerencsétlenség emlékműve mellett, de már későn kaptam elő a fényképezőt, hogy le is fényképezzem. 

(Kép innen: http://photos.wikimapia.org/p/00/01/86/46/11_big.jpg )

De valami megátkozott hely ez a Pörböly – ugyanis alig hagytuk el a falut, a vasúti átjáróban most is valami karambol volt. Hosszú kocsisorhoz értünk – mint utóbb kiderült, szerencsés helyen, épp a benzinkútnál állt le a buszunk. Ez tette lehetővé, hogy néhány telefon  után  vezetünk meg tudott fordulni és otthagyva a sort, Szekszárd felé elvitt bennünket – Bajára, ahová jó fél óra késéssel érkeztünk. Két kamion és egy autó karambolozott. Így volt szerencsém az új Szt. László hídon is átmenni, közben készítettem is néhány fotót a Dunáról. 

A szekszárdi Szt.László hídról a Duna...

És a híd képe innen:http://www.panoramio.com/photo/17622515

A késés miatt aztán igencsak kapkodhattam a lábamat. Ráadásul először téves irányba küldött egy jóember… emiatt aztán még plusz gyaloglás is várt rám. Baján meglehetően gyatra a helyi közlekedés, a buszmegállóban ajánlották, ha gyorsan akarok a kálváriához jutni, fogjak valahol egy taxit. Ám mivel nekem az efféle luxusokat senki nem fizeti, nekiindultam hát gyalog.

A kálvária...

...és a városba visszavezető szép, gesztenyesor a kálváriáról nézve...

 

Egy érdekes csorgó...

 Meg is találtam a kálváriát, lefotóztam, de a buszpályaudvarhoz visszafelé igyekezve, akárhogy siettem, (?!) tudtam, a kecskeméti buszt le fogom késni. Ahogy beértem a pályaudvarra, rögtön az info-ablakhoz mentem, megkérdezni, mikor megy a következő busz Pécsre ? És mit mondott a jóember ? - Öt percen belül indul a kecskeméti járat Pécsre, ugyanis késve érkezett !!! :-)

Hát nagy volt az örömöm, mert mégiscsak elértem azt a buszt, amivel a hazajövetelt terveztem.

A Duna a bajai hídról

 

És a híd képe innen: http://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%BCrr_Istv%C3%A1n_h%C3%ADd

Oda és vissza úton is, tán ha tízen utaztunk. Most már a „rendes” bajai (Türr István) hídon mentünk át, Pörbölynél nem volt útzár se  (holott a sofőrünknek azt mondták, erre számítson) – nyoma sem volt a  balesetnek.

Ragyogó napsütésben érkeztem haza – és nagyon örültem, hogy ilyen szerencsésen, egy délelőtt megjártam ezt az utat.

Akkor most még egy kiruccanás Kaposvárra…és jöhet a tél…