Köszönöm a halak nevében is.

A rendszerváltás óta az első olyan törvény, aminek őszinte szívemből örülök!

Nevezetesen: hogy nem szabad élő halat eladni.

Igenis jogos és „emberséges”(állatságos) ez az új törvény – hajítsatok most rám százan követ.

Sose szerettem a halat – enni. Viszont szeretem a halat, mint élőlényt és sokszor elgondoltam, micsoda kín lehet neki, hogy kihalászástól  addig, míg végre megeszik, egyvégtében haldokol. Mennyit szenvedhet ! Állati sokat !  És nem tud kiabálni, mert ha a hal ordítani tudna kínjában, már ezt a törvényt ezer éve bevezették volna…..

És igenis emberségesebb, hogy most, ha kiveszik a vízből, akkor végezzenek vele. Röviden, egy gyors és jól irányított csapással – ha már meg akarjuk őket enni.

Vagy dobjuk vissza a vízbe.

Egyszerűen nem értem a tiltakozókat.

Vagyishát dehogynem.

A baj gyökere a bizalmatlanság. A hal addig friss, míg mozog - nem számít, hogy haláltusáját vívja – fontos, hogy mi élőnek lássuk. És a halászok/kereskedők – sajnos – igenis megtehetik, hogy azt mondják: friss a hal – az előbb vágtam fejbe… közben meg már jó ideje ott poshad a pult alatt. Hát kérem a világ már csak ilyen. A hal is a fejétől bűzlik. Előbb kell embernek/eladónak tisztességesnek lenni, s utána vágyni arra, hogy friss halat ehessünk.

Kép: http://www.ma.hu/eletmod.hu