 |
| Fred Raymes és Menachem Mayer |
Előre is bocsánat, de ez most megint csak a németül is beszélőknek szóló ajánlat. Láttam tegnap egy filmet, szívszorító...
Nagyon röviden a történet: egy elhurcolt zsidó család két gyermeke - bár először közös nevelőotthonba kerülnek, - később mégis szétválnak útjaik, az egyik Izraelbe a másik Amerikába megy. Majd 60 év után találkoznak és felkeresik gyermekkoruk helyszíneit, visszaemlékezve a történésekre, végül megrendeznek egy családi találkozót, ahol végre, több mint fél évszázad elteltével újra egyesül - legalábbis kis időre - a család. A legkülönösebb pedig az egészben, hogy egy hajdani SS tiszt (aki a két gyermek falujában a zsidó közösség elüldözéséért, a zsinagóga lerombolásáért volt felelős) fia Dietmar Hopp volt az, aki alapítványa segítségével lehetővé tette ennek a filmnek az elkészülését.
Megrázó dokumentumfilm, 2005-ben készült, nagyon sajnálom, hogy magyar nyelven nem érhető el....
Mivel te meg magyar tv-t nem nagyon nézel,-nem tudom,láttad-e,vagy hallottad-e, hogy az említett unoka járt itt Magyarországon. Ha a keresőbe beírod,hogy "vendégünk volt Reiner Höss" - akár elolvashatod,vagy van ott video is.
VálaszTörlésTudom, Németországban másképp' viszonyulnak ehhez a témához,- de pl. melyik csatorna adta és hány órakor ? (persze érdekelne a nézettsége is,- de azért ne állj neki kutakodni.) Amúgy meg majd várom, hogy 27-én (kedd)- "esik-e szó" pl. az Auschwitz - Birkenaui tábor felszabadulásáról.
A 3sat német nyelvű adója (nincs jelentősége) adta most éppen 21:45-kor. Más német adók is adták már és fogják is még közvetíteni.
VálaszTörlésA téma egyébként itt Németországban mondhatom, hogy napirendi. nincs olyan hét, hogy valamelik adón a kapcsolatban ne lenne műsor. ez már évek óta feltűnt nekem.
Megnéztem a filmet és mint mind e témáról beszámoló történetek szörnyűek.
Nekem két szálon futott a téma. Az első a történet a testvérek általi felelevenítése/feldolgozása, a másik a két testvér közti viszony. Egész idő alatt arra vártam, mikor szakad át köztük a távolságot tartó híd. Elszomorít, hogy ez nem történt meg. Nem csak az angol nyelv volt köztük a távolságtartó. Rögtön az elején, amikor megölelték egymást abban semmi meleg testvéri nem volt. Később a rég nem látott baráttal a találkozás szívélyesebb és szeretettel telibbnek tűnt.
Szép és neme a Hopp testvérektől a gesztus a családi találkozóra, a könyvkiadásra és mindezek finanszírozására. Hisz csak a szülők felelősek a gyerekeik tetteiért, de a gyerekeket nem lehet szüleik korábbi cselekedeteiért felelőségre vonni. Jó lenne (jobb lehetne a világ), ha mások is ezt a példát követnék.
Egyetlen egy dologgal nem értettem egyet. Amikor a két testvér ellátogatott oda, ahol éltek és a most ott élő németeket kérdezték az akkori zsidók kitoloncolásáról. Az igen szemrehányóan hatott azokra az emberekre. A hölgy említette is, hogy az akkor élő nem zsidó, de németeknek sem volt jobb helyzetük a bombázások során, ők is szenvedtek, ők is sokakat elveszítettek. Ezt a testvérek egyike nem igen fogadta el, szerinte az ő esetük szörnyűbb.
Nem gondolom, hogy létezne szörnyűségesen szörnyű. Szörnyű van, egyik sem jobb a másiknál.
Auschwitz felszabadításának 70.évfordulója alkalmából a 3SAT adón egész este-éjjel e témával kapcsolatos filmek mentek. (Lehet, hogy volt másutt is, nem kerestem rá.) Ez konkrétan 21.45-kor kezdődött.
VálaszTörlésReiner Hössnek semmi köze ehhez a filmhez, ezt a családot Emil Hopp nevű náci tiszt evakuáltatta.
A film nézettségi adatait nem tudom hol kellene keresni.
Kavics: számomra az volt a különös, hogy az Amerikában élő testvér "elfelejtett" németül - de szerintem elvből, dacból, keserűségből nem használta ezt a nyelvet, mert nem hiszem hogy egy 15 éves gyerek, aki addig németül(és franciául) beszélt, el tudná felejteni az anyanyelvét.
VálaszTörlésA városukban, a házukban élők érzésem szerint kellemetlenül érintve érezték magukat, mert bár szóban nem került ez kimondásra, de talán hibásnak érezték magukat a két elüldözött sorsa miatt. Hogy őszinte legyek, valamilyen szinten ezt meg is értem. Meggyilkolt emberek javába beleülni nem lehet kellemes még akkor sem, ha esetleg az új tulajdonosokat is kiüldözték valahonnan.
Szörnyű volt a háború - a maiak nem is tudják, mennyire szörnyű. De sajnos különösebben nem is érdekli őket. Számukra Auschwitz nem sokkal több, mint a görögök, vagy rómaiak egyik vesztett csatája.
Egyetertek Kaviccsal,egyik szornyu sem jobb a masik szornyunel. Vannak idosodo nem zsido nemet ismeroseim,akik akkoriban gyermekkent eltek at a borzalmakat,sokat meseltek rola,es az o szenvedeseiket sem talalom kevesbe szornyunek.
VálaszTörlésIgazsag szerint az anyanyelv elvesztesehez tapasztalatbol nem tudok hozzaszolni,de azt bizonyithatom,ha egy nyelvet nem hasznalsz,akkor bizony azt elfelejted,vagy ahogy az angol szolas mondja: If you don't use it,you loose it. En hasonlokepp vagyok az orosszal, kb 20 evvel ezelott tolmacskent is dolgoztam "vele" ,de aztan kb annyi eve nem "hasznalom", es bar mostanaban erofesziteseket teszek,nagyon nehezen jonnek vissza az ismeretek,ugy ertesileg,mint beszelgetes szintjen.
Ha gyerekkoraban Amerikaba kerulven senki nem beszelte korulotte a nemetet,kisse megertem,hogy elfelejtette,sajnos.
A gyerekek az adott orszag (amelyben elnek) nyelvet fogjak inkabb hasznalni sokszor meg otthon is, meg akkor is,ha a szulok az anyanyelvukon beszelnek hozzajuk.
Igy-vagy ugy,nagyon nagy kincs mas nyelvek ismerete. ( a tema fonalat kicsit ezen iranyba guritottam )
Aranyos, mikor a bejegyzésem írtam, ott volt a gondolataim között az is, hogy nem igazán értem, miért felejtette el az anyanyelvét. Aztán nem írtam le, nehogy vádlón hangozzék. De ha már megemlítetted... Persze nem vagyok az ő helyzetében, így nehezen értem meg. Mégis. Anyjuktól a levelek évekig nála voltak, benne a kéréssel vigyázz az öcsédre. Képtelen lettem volna az anyanyelvemet elfeledni.. és az öcsémet is kerestem volna, gyámolítottam volna, ahogy anyám kérte. Sajnos nem tudom megérteni az idősebb testvért (ez az én hibám) Volt egy mondata, ami csak ezt az érzésemet támogatja "Európa csak untatott". Mégis a napsütötte Kaliforniában sem lelte meg a boldogságát. Egész film alatt arra vártam, mikor öleli meg úgy igazán a két testvér egymást. Mennyit segíthetett volna a terápiájukon/önmagukon.
VálaszTörlésTselszi: nem igazán tudok/merek/akarok az anyanyelv elfelejtése témakörben határozott kijelentést tenni. De egy gyerek, aki kb. 16 éves koráig beszélte az anyanyelvét, talán nem egészen hihető, hogy elfelejtette. Én inkább valami pszichés "blokk"-ra gyanakszom. Pszichológus, logopédus kellene ennek a pontos megvitatásához.
VálaszTörlésKavics: egész elején a filmnek van egy mondat, amikor a vonatban ül és azt mondja, megbánta ezt az egészet (=filmkészítés)... Igen, nehezen érthető, hogy miért viselkedett így - és a tetejében igazán - nekem úgy tűnt - boldog sem lett attól, hogy "mindent elfelejtett".
Csak szerette volna mindazt elfelejteni, nem tudta, hurcolja magában. Azt is említette, hogy a filmet is terápiként vállata be és hogy további terápiára lenne szüksége. Az öccsének mondta, amikor elvállaltuk ennek a dokumentációs filmnek a készítését tudtuk, hogy a poklot járjuk meg...
VálaszTörlésIgen-igen,ha 16 evesen kerult ki akkor azert mas a helyzet az anyanyelvvel kapcsolatban. A kicsi,vagy joval fiatalabb gyerekekre jellemzobb,amit irtam.es,hat azok sem elfelejtik,hanem inkabb elonyben reszesitik az adott orszag nyelvenek hasznalatat,hiszen az iskolaban es altalaban mindenhol a kornyezetukben azt hasznaljak.Hallok peldaul kis orosz gyerekeket(4-5 evesek),akiket otthon a szulok megtanitottak az anyanyelvukre,egymast kozt angolul beszelgetni (itt Long Islanden). Ha valaki idegen nyelvi kornyezetbe kerul kiskorban es nem hasznalja az anyanyelvet,azert 60 ev mulva nem csoda ,hogy nem nagyon beszeli. 16 evesen mar mas kellene,hogy legyen a helyzet,de 60 ev ott is nagy ur.Valoszinu psziches dolgok is nagyon kozrejatszanak,ahogy irod.
VálaszTörlésNehéz kérdések ezek...Hányan elmentek most már az országból, fiatalok és bizonyára igen sokan nem is fognak visszajönni, hiszen miért is jönnének ? Az ő gyerekeik már nagy valószínűséggel nem fognak magyarul beszélni. És tudom, hogy szinte örök időktől fogva volt ilyen, vagy olyan okból "népvándorlás" - de valahogy én nem örülök annak, hogy pl. saját családomból is vélhetőleg Angliában fog megszületni a következő gyermek....Megtanul-e magyarul ?
VálaszTörlés