Meduza-Polip-Qualle-Jellyfish-Krake-Klobuk

Die Quallen/Super Jellyfish = Medúzák

Ha  már látta valaki közületek ezt a filmet – akkor ő most „hagyja ki” a mai lelkendezésemet.

Ugyanis egy csodálatos állatról szeretnék írni, „akiről” láttam egy ismeretterjesztő filmet. Sajnos csak németül, vagy angolul tudok szolgálni vele:

Német (3 részes):

https://www.youtube.com/watch?v=xgEi8Cyo5LI

https://www.youtube.com/watch?v=pHYCn0AUEvg  9.30  percnél  (hogy lesz medúzából polip és fordítva)

https://www.youtube.com/watch?v=jEdO6V5eyjA    2.5  percnél (ha szétvágják, kettő lesz belőle)

Angol:

https://www.youtube.com/watch?v=1_zqBedbDJA     27 percnél (szaporodása)

A medúzák csodálatos, fantasztikus, furcsa élőlények. A tengervízben úszkálva olyanok, mint a műanyag zacskók, a standokra homokjára sodródva undorító zselészerű izék. Nincs feje, nincs szíve, és nincs agya. Viszont: még mielőtt az első állatok megjelentek, ők már itt voltak -  több mint 600 millió éve lakók a Földön. (Akarom mondani: a vízben.)

Sajnos a részletes wiki leírás (képekkel) is csak németül olvasható:

http://de.wikipedia.org/wiki/Qualle 

a magyar nyelvű sokkal szegényesebb:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Med%C3%BAz%C3%A1k

(A német „hétköznapi” nyelv  a medúzát  Qualle-nek mondja, és inkább csak tudományos viszonylatban használja a Meduza kifejezést. A polip pedig Krake németül. Ezt csak azért írtam le, mert engem eleinte kicsit zavart a dolog – mi ugyanis csak medúzát és polipot ismerünk.)

Van közöttük olyan, amelyik miután ivaréretté válik, képes „lecserélni” a sejtjeit, ezáltal megfiatalítva saját magát. A medúzafajták általában elpusztulnak az utódnemzés után, van azonban olyan, amelyik ilyenkor képes az úgynevezett polipformát újra felvéve folytatni az életét.

Egyik fajtájuk esetében a medúza megtermékenyített petéjéből polipalak fejlődik ki.  A következő lépés a „bimbózás”. Az első  hidrapolipról leváló nemzedék egyszerű testfelépítésű, tapogató nélküli polip. A második nemzedék viszont már medúza !!

Régebben láttam egy filmben – van olyan is, amelyik valamiféle természeti katasztrófa miatt az óceántól elszigetelődve, egy édes-vízüvé vált tóban tengeti évezredek (évmilliók?) óta az életét, nos, ők teljesen ártalmatlanok, a filmesek a polip-tengerben vidáman úszkáltak.) 

Az átalakuló-művész

És óhatatlanul a téma kapcsán - természetesen - eszembe jutottak pulai nyaralásaim.

Ott (és csak ott) láttam a „klobuk”-ot – mely szó szlovén eredetű és valójában kalapot jelent. A morski klobuk kifejezés így egyben, viszont már medúzát jelent.

Egy nap megjelentek a hatalmas  50-60 cm. Átmérőjű, sárgás,  zselécsomók a strand vizében, ahonnan aztán a gyerekek kihúzgálták őket, a homokba  kis gödröket ástak és ebbe „hordták bele” a hatalmas állatokat. Számomra rettenetes volt nézni, mert tudtam, hogy a szemem előtt most egy élőlény haláltusája kezdődik.

Estefelé – amikor elnéptelenedett a strand -  a szobánk szemetesvödrével lementem a partra és kimeregetem ezeket a cseppet sem gusztusos élőlényeket, s egyenként beleöntöttem a tengerbe. Volt, amelyikben még maradt annyi életerő, hogy elússzon, de volt, amelyik csak ócska rongydarabként lebegve maradt a víz tetején.

Nem jó, nem szép emlék. Pár nap múlva egyik, a pulai sziklákon való sétánk alkalmával, a magasból láttam pár ilyen állatot. Ma is előttem a kép, a tenger csodás kék vizében ezek a hatalmas „sárga kalapok” méltóságteljesen, laza, ringó mozdulatokkal „tovahaladtak” alattam/előttem. És én úgy örültem, hogy természetes közegükben, élve láttam őket.

Klobuk

Medúza invázió

A másik élmény sokkal rosszabb. Az utolsó alkalommal, amikor Pulában voltam, a  strand vizében valami eszméletlen mennyiségű kicsi (10-15 cm átmérőjű) rózsaszínes-lilás  medúza jelent meg. Akkor ki volt téve a fürdeni tilos tábla, mert ez a fajta olyan volt, mellyel veszélyes a vízben összetalálkozni. Álltak (a halászok által használt gumicsizma-nadrágban) a part-tisztító munkások a sekély parti vízben és merítőhálóval „kanalazták” kifelé a partra a hihetetlen mennyiségű állatot, majd mások onnan óriási hordókba merték-lapátolták a gusztustalan masszát, s elvitték. Ez cseppet sem volt szép, sőt. Mondhatnám undorító volt, ahogy a kavicsos, kellemes strand-partot elborította a töménytelen döglött állat.

Azóta nem fürödtem az Adriában.

Persze nem csak a medúzák miatt….

Klobuk kép: http://porestina.info/wp-content/uploads/2013/08/Meduza1.jpg

Rózsaszín meduza-invázió:  http://www.slovenskenovice.si/sites/slovenskenovice.si/files/styles/s_1280_1024/public/dti_import/2013/07/18/image_8800749_3.jpg?itok=haR1abQI

Mit gondoltok lesz belőle valami ?

 

4 féle paradicsomot + salátamagot ültettem. Jó előre kinéztem a  http://www.kolibrikerteszet.hu/februar_oldalon, hogy mit, melyik napon kell. Lehet rajtam nevetni, de palántázásnál én figyelembe szoktam venni a holdnaptár ajánlásait. Majd beszámolok az eredményről…

Idén „nagy” terveim vannak az udvarom (kb. 5x5 m) átalakításáról is – szeretném, ha megvalósulhatna…Ki kell vágatni teljesen, az egyébként 20 éve már levágott fenyő maradék törzsét, annyira tele van mindenféle kártevő izékkel (lepkék, bogarak – írtam róluk). Ezzel egyidejűleg a kerítés melletti részt is kicsit fel kell újítanom, szóval majd megmutatom, ha valamit sikerül összehoznom. Ez lesz saját magamnak az idei szülinapi meglepetés…. Remélem….

Ez itt most 3 nappal későbbi kiegészítés, ugyanis a kicsinyke saláta-magocskáim máris kikeltek - nagy örömömre ! Hihetetlen, de tény :

Ezt az alábbi csokrot hűséges olvasóimnak küldöm. Nem, még nem nyílt ki ennyire az aranyeső - kint. No de bent !

Magyarország vezető híre

 

http://police.hu/hirek-es-informaciok/legfrissebb-hireink/bunugyek/lekopte-a-kutyat-sertegette-a-rendoroket

Mos nem tudom, sírjak, vagy röhögjek. De tán mégis inkább sírok…..

Kép: http://www.oszthatod.eu/wp-content/uploads/kutya-vicces-eu.jpg

Pesti mese Szerb Antaltól

Múltmentő sok érdekes és szép  budapesti helyet mutatott már meg nekem. http://multmento.blog.hu

Egyik postjából indulva   elkavarodtam valahogy ide:  http://kep-ter.blogspot.hu

Érdemes a blogban körülnézni. Felfedeztem itt egy kedves, kellemes perceket okozó írást. Olyan vacak idő van (legalábbis erre mifelénk) ilyenkor jobban van kedve az embernek beülni egy meleg sarokba, könyvvel a kezében. Vagy na jó, képernyő elé ülve ilyesmiket olvasni...Ajánlom nektek is, hátha nem ismeri mindenki:

http://mek.oszk.hu/01700/01717/01717.rtf

(Budapesti kalauz Marslakók számára Írta Szerb Antal)

Kép: http://mek.oszk.hu/01700/01717/html/image961.gif

„Hosszú, de érdemes elolvasni….”

...ajánlással kaptam az alábbi címet. Nos, tényleg érdemes volt, akit csak egy kicsit is érdekel az építészet vagy az a magyarországi építés-történet,  szánjon rá időt ! Nagyon megéri. És senkit se zavarjon, hogy 2011-es cikk, sajnos aktuális ma is minden sora. Sőt !

http://epiteszforum.hu/a-magyar-falu-epiteszeti-hagyomanya-istvanfi-gyula-muegyetemi-professzor-ropirata

Egy rövid idézet belőle:

„…A magyar falut immár három megroppantó csapás érte az elmúlt hatvan évben. Az első volt a szocialista kollektivizálás, amely megszüntette a föld magántulajdonát. Az önálló, észjárásában karakteres parasztot bérmunkássá tette, és lelki győzködéssel elhitette vele, hogy a „múltat végkép eltörölni”, a saját örökségét jelentő portával és házzal együtt, ez a felemelkedés követelménye. A negyven évig tartó korszak – ami teljes nemzedékváltást jelent – évezredes hagyományokat, beidegződéseket, tudást törölt ki a népi emlékezetből, szinte teljesen. 

A második csapást a rendszerváltás tette, egy második falurombolás erejével. A megvesztegető privatizációval, a kárpótlási jegy szemfényvesztéseivel, a még életképes agrárüzemek szétrontásával, az élelmiszeripar elkótyavetyélésével, a hazai vállalkozások piaci ellehetetlenítésével. Mindehhez járult a falu önigazgatásának, szociális szerkezetének, közlekedésének, közrendjének, kulturális jellemzőinek ügyetlen, felelőtlen vagy szándékos tönkretétele.

A harmadik csapást az új észjárás mérte a falura, amely immár világjárványként pusztít a Földön. Az istene Mammon, vallása a pénzcsinálás, erkölcse, az nincs. Szeretetet nem ismer, az irgalmatlanság a személyes szabadság és az önmegvalósítás feltétele. Ez az eszme olyan, a falura jellemző mentalitást szüntetett meg, mint az önmérséklet, a takarékosságból fakadó fejlesztés, a szolidaritás, az önbecsülés és közbecsület vagy a valláserkölcs és hagyománytisztelet….”

Valami ilyesmiben szeretnék lakni....

Mostanában úgy tűnik (igaz rég nem voltam könyvtárban) – jobbnál jobb, érdekes és értékes anyagokat, blogokat találok a neten. Olvasok, olvasok és gondolkodom, más dolgom nem nagyon lévén.

És – valószínű mint minden más idős ember – én is újra és újra végiggondolom az életemet,  elképzelem, ha most lennék harminc éves (mai eszemmel és tudásommal) miképp is kezdenék „élni”…

Nos, nagyon nagy a valószínűsége, hogy itt-hagynám a várost és falura mennék. Volt is vagy 10-15 éve egy gyenge próbálkozásom erre, de időben rájöttem, hogy 50 fölött magányos nőnek falura menni = öngyilkosság. Hát maradtam városlakó – de színezgetni a soha meg nem valósuló álmokat azért még ma is tudom…. 


Az alábbi szöveg szerepelt eredetileg a blogban, de 2022-ben "frissültek" az infók. Lásd a legalul beillesztett videót. Annak is az elő 2-3 perce érdekes. (=Nem a halottat vitték ki a "lélekajtón" hanem a "lélek" távozott azon át - azért nincs is előtte lépcső.)

Egy kedves olvasómtól érdekes információ érkezett – amit én (bevallom) nem tudtam.

Ezúton is köszönet érte.

"Tudtad-e, hogy a lélekajtókat mire használták? Vannak vidékek, ahol gyakori az ilyen építkezés, mint például a Te óbányai képeden is látszik. Soha nem azon jártak be a házba, nem véletlen van kiskapu is az udvari bejáraton. Ezek az ajtók arra voltak hivatva, hogy itt vitték ki az elhunyt koporsóját a temetéskor, innen a lélekajtó név is."

A neten nem sokat találtam e témáról, de az alábbiakat mégiscsak bemásolom:

http://www.miszla.hu/falusi-turizmus/hagyomany  

"A “hosszú” házak oldaltornácosak, amit erre gádernak, pitvarnak hívnak. A tornácok oszlopai kőből, fából egyaránt készültek. A valódi tornácokat az utca felé “lélekajtó” zárja le, amely befele nyílik, egy-vagy kétszárnyú, felül színes ólomüveggel beüvegezett, amelybe a ház építési idejének dátuma van belecsiszolva."

http://valyoghaz.blogspot.hu/2010/06/akkor-es-most.html

Az utcafrontra merőleges tornácos házak homlokzatán két ablak és egy bejárati ajtó is van majd egy méteres magasságban – ám lépcső nincs előtte. Se bemenni, se kijönni nem lehet ezen az ajtón. Régen a faluban nem volt ravatalozó, és a halottakat a saját házukban búcsúztatták el. A temetés napján, amikor a halottas kocsi megérkezett, ezen az ajtón adták ki a koporsót.
Ez a népszokás nem egyedülálló a világban, mert Szerb Antal is említi az Utas és Holdvilág című könyvében. Perugiában "halott kapunak" nevezték azt, a városi házak kapuja melletti befalazott kaput, amelyet valakinek a halálakor bontanak ki, hogy ezen adják ki az elbúcsúztatott halottat a koporsóvivőknek.

 

Tudtad, hogy létezik üveg béka ?

Mert én eddig még nem hallottam róla. No nem üvegből készült békára gondolok, hanem igazi, élőlényre…

 A Fleishman üveg béka színe olyan, mintha folyamatosan változna. Igazából ahogy mozog, a háttér átviláglik az átlátszó húsán és ezt érzékeljük úgy mintha a béka színei változnának. A csodálatos álcázás ellenére, a béka alulnézetből egészen békaformájú, átlátszanak belső szervei, szíve, belei és a vörös erek is. Thomas Marent fényképész készített ezekről a különleges állatokról fotókat, egy természetvédelmi területen Choco-ban, Kolumbiában.

Kép, szöveg innen:http://hir.ma/termeszet/az-atlatszo-beka/77576

És itt láttam először, hogy ilyesmi létezik:

http://www.servustv.com/at/Medien/Naturschuetzer-im-Einsatz7

Együttállás

Istenem, miért is nincs nekem valami tökéletes fényképezőm ?! Avagy: Istenem, miért nem lakom valami elhagyatott, vad vidéken, ahol nincs fényszennyezés, nincsenek villanydrótok ?!…. Micsoda fotót lehetett volna ma este készíteni az ég csodájáról…

Nézzétek meg először a Sky Chart-ot, innen: http://www.heavens-above.com/skychart.aspx?lat=0&lng=0&loc=Unspecified&alt=0&tz=UCT&cul=en-GB

 

A legtöbbet nézett térképem....

Aztán az én két szégyellni-valóan vacak fotómat.  De gondoljátok hozzá, hogy még így is, ebben a villanydrótos, ronda városi közegben is csoda volt ! Legalábbis nekem. Este 6 óra, felnézel az égre, és ezek a fantasztikus bolygók csak úgy, ingyen, a fejed fölött ragyognak. Es egyszerre négy !!! Nem kerestem rá, nem tudom, mennyire gyakori az efféle együttállás, biztos máskor is van ilyen, csak máskor nem veszem észre. De tegnap este – kivételesen – sötétben voltam úton. Megláttam őket. Már tegnap is örültem nekik, de nem volt velem a fényképezőm. Ma pedig megörökítettem őket.  Én nem tudom, ki hogy van vele, de nekem ennyi mára elég volt a boldogsághoz…. Sőt. Holnapra is.

A Mars és a Vénusz épp elfedi egymást + a növekvő Hold...

Ez a Jupiter a keleti égbolton

Te hogy vagy ezzel ? Mindet tudod ?

Azt kapásból tudtam, hogy 19 megyéje van az országnak (egyelőre), aztán amikor elkezdtem sorolni, megakadtam. Elég régen feleltem Magyarország földrajzából. Lényeg a lényeg, hogy nem jutott mind eszembe, ellenőriznem kellett és akkor persze mondtam már, hogy „Ja, igen!” 

Az egész csak azért jutott most eszembe, mert a napokban a T-Com-mal beszéltem telefonon, és az E-On-os számláimat akartam visszatetetni a régi szolgáltatóhoz. Amikor ehhez a tranzakcióhoz az adatokat akartam bediktálni, a kezelő első kérdése az volt, honnan telefonálok ? Kicsit csodálkoztam, hogy ezt nem látja, de hát lehet, hogy ilyen a rendszer. Mondtam: Pécsről. Mire a második kérdés az volt: És az hol van ?

Ezen a szálon indultam aztán el …. Fogalmam nincs, hol van a T-Com telefonos központja. Egyáltalán ez még Magyarországon van ? Mert hallottam, hogy az UPC már elköltözött Brassóba.  Nos, ha ez a központ, vagy ez a fiatal dolgozó (aki hangja után ítélve pár évvel ezelőtt még egészen biztosan iskolába járt) – mondjuk Miskolcom van, akkor elég messze van Pécstől. De hát elképzelhető, hogy egy megyeszékhelyet ne tudjon „helyrerakni” valaki ? Igen. Elképzelhető.

Akkor „ismétlésképp” itt a lista:

Békéscsaba (Békés)

Budapest (Pest)

Debrecen (Hajdú-Bihar)

Eger (Heves)

Győr (Győr-Moson-Sopron)

Kaposvár (Somogy)

Kecskemét (Bács-Kiskun)

Miskolc (Borsod-Abaúj-Zemplén)

Nyíregyháza (Szabolcs-Szatmár-Bereg)

Pécs (Baranya)

Salgótarján (Nógrád)

Szeged (Csongrád)

Szekszárd (Tolna)

Székesfehérvár (Fejér)

Szolnok (Jász-Nagykun-Szolnok)

Szombathely (Vas)

Tatabánya (Komárom-Esztergom)

Veszprém (Veszprém)

Zalaegerszeg (Zala)

Kép: http://cms.sulinet.hu/get/d/1a6952d6-bc22-4f3d-87d2-9f46f17b4774/1/9/b/Large/magyarorszag_kozigazgatasi_terkepe.jpg

Nyomasztó riportok

 

 Nem nézek magyar tévét – mint tudjátok.  De azért el-eljut hozzám néhány hír.

Most ez: http://rtl.hu/rtlklub/hirek/kerulendo-szavak-szegenyseg-apolo-stadion Kár, hogy nem vált ismertté a teljes lista. A „tisztességes, európai szintű orvosi ellátás” kifejezés is szerepelhet(ne) a listán. Ha már egy életen át vonták tőlem az SZTK járulékot – elvárnám, de tudom, hiába…..

Az éjjel rosszul voltam. A mellkasomon egy szikla ült, alig kaptam levegőt, amikor lefeküdtem, olyan ringlispílbe kezdett velem a világ, hogy gondoltam: itt a vég. Kicsit meg is ijedtem. Ismerem a mai eü.helyzetet.

http://rtl.hu/rtlklub/hirek/szakrendelesek-vizsgalati-idopontok-nyarra

   

Nem lepett meg, amikor ma betelefonáltam, időpontot kértem a kardiológiára és azt mondták: március 19. (Tudom, későbbi időpontot is kaphattam volna…)

Hát vagy ki tudom várni, vagy se….

Ez meg a bónusz: http://444.hu/2015/02/12/sirva-meseli-el-a-koraszulotteket-gondozo-nover-hogy-milyen-korulmenyek-kozott-kell-dolgozniuk-a-magyar-egeszsegugyben/

 

Kép: http://www.bevezetem.hu/images/1211/orvos.jpg

Macskanap

Ó, ó, lemaradtam valamiről. Sajna nem tudtam, hogy tegnap - február 17 - volt a macskák világnapja....Ma kaptam egy tündéri anyagot, melynek megnézését ajánlom minden macska-kedvelőnek:
http://velvet.hu/elet/2015/02/17/amit_eddig_nem_tudott_a_macskakrol

Amúgy meg Samu és Berci üdvözletét küldi a hűséges olvasóknak:

Ely katedrális

Erről se hallottam még soha.... (Tele a világ felfedezésre váró csodával !)

Ezt is a napokban kapott  diasor miatt ajánlom. Sajnos nem lehet (vagy nem tudok) jobb megoldást, mint, hogy az alábbi sort a  Google keresőbe be kell másolni,

kapu.biz/kapu_files/file/Ely%20katedrális%20(hu)(1).pps  

Ajánlom letöltésre ! Magyar nyelvű a pps, mely ismertetőt is tartalmaz.

Valóban csodálatos !

Képek:

http://pixabay.com/hu/boltozat-sz%C3%A9kesegyh%C3%A1z-dom-196284/

http://classconnection.s3.amazonaws.com/542/flashcards/406542/png/ely_cathedral_aerial1305329509734.png

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhs0EYaSaZPaOAK3pwg4DRS02GYrqHgRFHjIDknRy50MtsJ_DxY-PhzN4ApjWw_c_4z9JktHHedPGdtE6Fty6-MfdA1plkKvtmiodqx0YDTDniB7isvTWxT9enhoDtHDJPNE5VwpPQFt6M/s1600/IMG_4598.JPG

:-)

Sok diasort kapok, szebbeket, gyengébbeket.  Mindet megnézem, de csak egy egészen kis részét küldöm tovább. A nívótlanok, vagy milliószor látott témák unalmasak, mennek egyenesen a kukába. Lehet, hogy volt olyan, amiből betettem  ilyen-olyan részleteket már a blogba, olyan pedig biztos volt,  mely írásra ösztökélt....
Most két olyan diasort is kaptam, melyekből mutatok valamennyit - egyéb esemény és gondolat híján.  
Az elsőben egy csomó karikatúra volt, és mivel nemrégiben a karikatúra-téma igencsak napirenden volt,  (habár nem épp az ilyen ártatlanokról volt szó) gondoltam, megmutatok pár képet. No nem azért, mert zsö szüi csarli. Egyszerűen csak azért, mert néha jó, néha kell nevetni is ebben a zavaros világban.
A másikról majd holnap....

Yuko Sakurai Budapesten

Talán van, aki emlékszik még a tavaly decemberi bejegyzésemre:

http://www.aranyosfodorka.blogspot.hu/2014/12/minden-nem-sikerulhet-elmelkedes-toshio.html melyben Yuko Sakurai festőművésznővel létrejött különös virtuális találkozásomról írtam, édesapja Toshio Sakurai villányi szobrai kapcsán.

A kapcsolatunk azóta sem szakadt meg – végtelenül sajnálom, hogy a február elején nyílt budapesti kiállítására nem tudtam elmenni – ám tegnap megérkeztek a kiállításról a fotók, melyeket nagy örömmel most megmutatok.

Akit érdekelne, a kiállítás Budapesten  Flux Galériában látható (Lónyai u- 31.)

A kiállítás megtekinthető 2015. február 27-ig.

Nyitva: kedd-péntek 15:00-19:00

Részlet a meghívóból:

„A Parallel Alapítvány 2013-ban elindított nemzetközi művé­szeti rezidens programjának elsődleges célja, hogy bemutas­sa a konkrét, geometrikus és absztrakt művészeti irányzatok neves képviselőit Magyarországon. A program a meghívott alkotók részére műtermet és kiállítási lehetőséget biztosít Budapesten, elősegíti a magyar művészet és kultúra minél részletesebb megismerését és a kapcsolatteremtést a helyi művészeti szcéna képviselőivel….

2014. őszére Yuko Sakurai, japán képzőművészt hívtuk meg, aki elmélyült munkával töltött egy hónapot Budapesten. A helyi anyagok felhasználásával készült kivételes alkotásai tük­rözik érzékenységét és szemlélődő hozzáállását.

A művész mostani látogatását különlegessé teszi édesapja, Toshio Sakurai legutóbbi magyarországi kiállításának 30. évfordulója; valamint a „V4 és Japán közötti kapcsolatok éve”, melynek célja a diplomáciai, kereskedelmi és kulturális kap­csolatok erősítése a résztvevő országok között."

Részlet Yuko ismertetőjéből:

„A katalógusban szereplő papírmunkák közül egyik sem készült Budapesten.

Helyettük olyan műveket választottam, amik 2011.március 11-hez kapcsolódnak.

Ellátogattam a szökőár által leginkább sújtott területekre, majd 2012-ben Hirosimába. Utazásaimat követően két munkát készítettem „Japán” címmel. Mivel egy

Japán tragédiáról volt szó, japán állampolgárként úgy éreztem, én is felelős vagyok azért, ami történt.

Azért választottam ezeket a korábbi munkáimat, mert szeretném felhívni a figyelmet a 2012 és 2014 között eltelt időre, egy olyan időszakra Japánban, ami mindezidáig semmilyen jelentős változást nem eredményezett a japán társadalomban."

Részlet az ismertetőből:

"Ha be akarnánk sorolni műveit, erőteljes színviláguk és gondosan megszerkesztett felületeik a „színfestészet”,„monokróm” vagy „esszenciális festészet” műfaját juttat-hatják eszünkbe. Ezzel szemben Sakurai műveit nem kifejezetten festményeknek, hanem színes tárgyaknak tekinti. Munkamódszere nem a festészeti diskurzusból, hanem a rendkívüli gondossággal ábrázolni kívánt tárgy iránti felelősségtudatából adódik, melyet a maga teljességében, minden aspektusával és részletével együtt – a fa megmunkálásától a bemutatás módjáig – valósít meg. A művész szándéka, hogy „színtárgyainak” szemlélésekor fokozottabb figyelmet fordítsunk a felhasznált alapanyagok jelentőségére. A hordozó-felület (legtöbbször fa vagy papír, ritkábban vászon) jellege, szerkezete és formája ugyanolyan fontos, mint a legtöbbször pasztózusan felvitt olajfesték hordozóhoz való viszonya, textúrája és állaga. A tárgyak tapintható minősége és vizuális hatása azonos jelentőségű, a művek a szemlélő látó és tapintó érzékeire egyaránt hatnak. A kiállításon a látogatók számára lehetőség nyílik a munkák tiszteletteljes, óvatos megtapintására is."

Végezetül pedig megmutatok néhányat a ma (Párizsból érkezett) friss fotókból:

Csodás tengerpartok

Mindig tartogat a net felfedezésre való érdekességet. Igaz, most eredetileg csak néhány csodás fotót kaptam, amiből diasort csináltam, aztán szétküldtem az ismerőseimnek, de Kavics barátnőm (http://bessyke.blogspot.hu ) tanácsára felhívom itt is a figyelmét annak, aki esetleg még nem látta – erre a viszonylag  friss anyagra a neten.

Valóban csodálatos tengerpartok ! Mi már megegyeztünk, hogy melyik tengerpartra mennénk szívesen. Nézzétek végig, talán ti is találtok olyant, ahová – legalábbis gondolatban – örömöt, vagy vigaszt keresve el tudtok repülni.

Itt lehet a teljes képsort megnézni:

http://juno.hu/magazin/2015/01/19/14-hihetetlenul-kulonleges-tengerpart/

Nálam ez utóbbi vitte el a pálmát:

Glass Beach, Fort Bragg, Kalifornia - USA
A látvány szép, az ok azonban, amiért ez a partszakasz ilyen népszerű lett, már kevésbé örvendetes. A színesen csillogó üvegpart a környékbeli lakosok által ide hordott háztartási szemétből keletkezett a szép üvegkristályok egykor üvegek, ablakok voltak. Mivel a turisták szuvenír gyanánt egyre több "kavicsot" hordtak el magukkal, a partszakasz védetté lett nyilvánítva.

….de ezek is különlegesek, szépek: 

Félelem

Vannak véletlenek ? Vannak ! Tegnap a háborútól való félelmemről írtam, és tessék, ma megint hasonló a témám. De ez van....mondhatom úgy is, ez van bennem....Elég szomorú, hogy nem a hóvirág-nyílásra KELL folyton gondolnom....

Ma láttam ezt a filmet. Láttam és hihetetlenül sok gondolat bukkant fel a fejemben. Egyébként többször előfordul mostanában velem, hogy szinte „megvilágosodom” – ráébredek valamire, amit eddig nem, vagy nem jól láttam. Korral jár ez, vagy mi az oka, nem tudom  ?

Mivel német nyelvű ez is (kétlem, hogy magyarul lenne valami hasonló, pláne, hogy pont ez elérhető lenne magyarul) – a lényeget leírom: Két idős ember  háborús élményeire való visszaemlékezéséről szól a film, mely élményeket egész életük során valahová jó mélyre, a tudatalattijukba „lenyomtak” – és öregedvén,  elszabadult  valami ebből az évtizedekig elrejtett borzalomból. Előbukkantak az emlékek, melyeket szinte lehetetlen egyedül feldolgozni.

Németországban (ezek szerint) van lehetőség arra, hogy az idős emberek lelkével is foglalkozzanak, a család ill. a gondozó intézmények részéről is.

Ez a két idős ember  amit átélt, szinte sosem emlegette, és mégis valahogy a családjuk megérezte ezt az eltitkolt, elhallgatott, elfeledni-akart szörnyűséget. Szenvedtek a gyerekek  apjuk rettenetétől és a házastársak is, párjuk  soha ki nem mondott, átélt borzalmaitól.

Szó szerint idézem a film – számomra két legfontosabb mondatát:

(kb.12.10 percnél) „A megmagyarázhatatlan félelmek a gyermekekben, a szülő feldolgozatlan háborús élményei miatt keletkeznek. A II. világháború traumája átöröklődik az utódokba.”

És ez a két kulcs-mondat volt, ami bennem mély nyomokat szántott. Érdekes módon először nem is a saját életem nehézségei, problémái jutottak eszembe, hanem a nem nagyon szeretett nagyapám emléke. Különös egy ember volt.  Hirtelen haragú, kiszámíthatatlan. Valahogy sosem tudtam/tudtunk közel kerülni hozzá. Megjárta Isonzót (ahonnan csak a támadás előtti napon rajta kitört vérhas miatt menekült meg) és  sajnos azt pontosan nem tudom a II. vh-ban Oroszország melyik részén járt, de emlékeim szerint az orosz front volt emlegetve.

18 éves volt az első háború idején, ezek után született Édesanyám. 
És miért is volt olyan  anyu, amilyen ? Miért nem tudtam soha igazán közel kerülni hozzá ? Mit hordhatott magában nagyapám rettenetéből ?

És én ? Apám 23 évesen a második háborúban, hadifogságban…Bombázások, légágyús tüzér induló...(ezt bárkinek, bármikor még ma is eléneklem....)

Miért volt az „szokás” nálunk, hogy már egészen kicsi gyerekkorunkban az Andersen mesékkel együtt hallgattuk, hallottuk, sőt gyakran kértük a család háborús „élményeinek” emlékeinek újból és újból történő elmondását ???

És végül: miért vagyok én olyan, amilyen ? Honnan bennem a megmagyarázhatatlan rettegés a bombázó repülőktől ? Sose éltem meg bombázást ! Régebben írtam egyszer már itt a blogban, hogy ha motoros utasszállító mélyen búgó hangját hallom, azonnal arra KELL gondolnom, hogy kitört a háború újra és jönnek a bombázók ??? Holott a józan eszem tudja, hogy ez szinte kizárt – de ott a „szinte” szó – és bennem itt a félelem.
….

Nem tudom, hányan vagytok hozzám hasonló korúak ? Nem tudom, van-e köztetek olyan, akinek vannak hasonló „élményei” ? És ha vannak,  azt miképp próbálta meg eddig feldolgozni, önmagának megmagyarázni, avagy félremagyarázni.

Mindenesetre  - számomra legalábbis – ez a film sokat mondott, sokat jelentett. Megértettem valamit, amiről eddig valójában konkrét tudásom nem volt. És nagyon remélem a mai fiatalokban efféle gondolatok már nincsenek.

Habár….

Hol voltatok pl. Csernobil idején ? Mit, mennyit tudtok róla ? Eszetekbe jut-e, hogy a gyereketek/unokátok mit hordoz abból a halál-felhőből magában ?