Vanha
Herra, vagyis finnből magyarra fordítva: „az öreg úr” Raahe város
büszkesége. A világ első búvárruhájának mondott felszerelést Johan
Leufstadius (1795−1867) tengerész kapitány, kereskedő és hajótulajdonos
adományozta a Raahei Tengerészeti Múzeumnak. A donátor papírjai szerint a
ruha borjúbőrből készült valamikor a 18. században. Mintájául
feltehetően az az 1727−ben készült vázlat szolgált, melyet ma a Svéd
Állami Levéltárban őriznek, s amely egy külsejében ehhez igen hasonló,
ám fémlemezekből álló búvárruhát ábrázol.
A
18−19. században Raahe Finnország forgalmas kikötővárosa volt, egyúttal
a Bothnia−öböl hajóépítési központja, ahol a búvárok munkájára minden
bizonnyal nagy szükség volt.
Meglehet, víziszonyom van – hisz sose vágytam
arra, hogy búvárkodjam és nem vagyok oda a vízbe-menésért se. (Strand,
tó, folyó, tenger) Ennek okán sokszor elgondolkodtam, hátha valamikor
egyik előző életemben az özönvízbe fulladtam, s emiatt nem szeretem a
vizeket…(Na jó ezt csak úgy mondtam, nem kell elhinni :-) mint ahogy az se, hogy a hegyimádatom miatt meg talán alpesi pásztorlány is voltam ?!? )
Ezt a fenti búvárruhát azért tettem csak ide, mert el nem bírom képzelni, hogy épeszű ember egy ilyenbe bújva azt higgye, ez megóvja majd a fulladástól. A vasmonstrum se túl szimpatikus, de tán abban mégis nagyobb volt az esély....Pedig hát nyilván volt, aki ezt hitte, megvédi a ruhája…
Arról most ne is beszéljünk, hogy még ma is vannak pl. Japánban olyan kagylóhalász nők, akik mindenféle felszerelés nélkül komoly mélységekből hozzák fel a mindennapi kenyerüket biztosító állatokat. Minden elismerésem az övék, de ez nem az én világom.
Képek: http://elitklub.blog.hu/2012/08/04/osregi_buvarruha
http://www.tippnet.rs/jopajtas/pdf08/Jp_14.pdf)
Ezt a fenti búvárruhát azért tettem csak ide, mert el nem bírom képzelni, hogy épeszű ember egy ilyenbe bújva azt higgye, ez megóvja majd a fulladástól. A vasmonstrum se túl szimpatikus, de tán abban mégis nagyobb volt az esély....Pedig hát nyilván volt, aki ezt hitte, megvédi a ruhája…
Arról most ne is beszéljünk, hogy még ma is vannak pl. Japánban olyan kagylóhalász nők, akik mindenféle felszerelés nélkül komoly mélységekből hozzák fel a mindennapi kenyerüket biztosító állatokat. Minden elismerésem az övék, de ez nem az én világom.
Képek: http://elitklub.blog.hu/2012/08/04/osregi_buvarruha
http://www.tippnet.rs/jopajtas/pdf08/Jp_14.pdf)
Kellemetlen - valahogy elvszett az egész beírt szövegem.
VálaszTörlésKénytelen leszek újra ( rövidebben) próbálkozni. Persze,könnyen írtam,mert pár napja épp' azzal foglalkoztam, hogy a (palackos) búvárok Nitrox nevű gázt használnak,és ahhoz,hogy minél mélyebbre merülhessenek, a belélegzett levegő nitrogén- oxigén tartalmát kell megváltoztatni. Állítólag a legújabb (palackos) merülés : 332,4 m - és 14 órát tartott (a dekompressziós várakozás miatt - stb.) Nem kritika !- nem csak japánban vannak "szabadon merülő" gyöngyhalászok, igaz ők az érdekesebbek, mert az egy "ősi mesterség"- viszont 20 (22 ?) m-nél ők sem merülnek mélyebbre, vagy ha igen,- alaposan kikészülnek tőle.
(2) A "vasmonstrumhoz" : bár az évszámot nem tudom (?) elég réginek érződik,viszont meglepett,hogy mennyire hasonlít napjaink búvárruhájához,amit bizonyára láttatok már akkor, ha valami baj van az tengeri olajfúrók alatt. Közben találtam egy másik cikket is,- Az új német búvárkészülék Látható,olvasható, elég sokat "kínlódtak,"- főleg azzal, hogy nem tudták, a tiszta oxigén sem jó - stb. Én úgy értelmezem,elsősorban nem a megfulladás a "gond,"-hanem a belélegzett levegő összetétele. Azután meg jött Cousteau -gondolom a filmjeit sokan látták anno, aki -többek között - a légzőkészüléket kifejlesztette. Összefoglalás : használjuk arra a testünket,amire eredendően ki van találva ! :-) -értem ezt pl. a hegymászókra is ! :-)
VálaszTörlésMegtaláltam a "vasszörnyet" is... 1882 . (cikk: A búvártechnika három évezrede) Amúgy kellően kedvelem a tengeralattjárókat is ! :-)
VálaszTörlésaz ajánlott cikk ITT olvasható
VálaszTörlés