Lehet, hogy nem olyan szép, amivel szakács-versenyen lehet indulni, de garantálom, hogy igen finom lett, a vendégeimnek is ízlett.
Egy
teljesen normális kelt tésztát készítettem,
annyi különbséggel, hogy belegyúrtam egy kicsi Rama-t is. Megszórtam darált, fűszerezett főtt hússal és apró kockákra vágott kolbásszal, majd meglocsoltam a magam-gyártotta ketchuppal.
Feltekertem, felszeleteltem. Félig megsütöttem és ekkor szórtam a tetejére a
reszelt sajtot, majd befejeztem a sütést. Amikor kész lett, a tányéron még locsoltunk rá ketchupot.
Nagyon
finom – még karácsonyi ajándéknak kapott - extra teát kínáltam hozzá.
Minden jó volt, de tán legjobban esett a kiadós beszélgetés. Több mint 20 évig ő volt a főnököm, (a feleségével is igen jó a kapcsolatom) rendszeresen találkozunk, pedig már régóta nyugdíjban vagyunk mindketten. ….Nagyon örültem a látogatásuknak. Szinte egyfolytában a múltat emlegettük. És sajnos sok olyan kolléga nevét is, akik már mindörökre eltűntek közülünk.
Ilyen volt az én világom: nagyon szerencsés helyen dolgozhattam 40 évig. Jó közösségben, rendes főnökökkel, normális körülmények között.
Van-e
olyan mai fiatal, akinek megfordul a fejében, hogy 70 évesen vendégül látja
majd egy hajdani munkatársát, netán főnökét ??
Nagyon guszta a tészta csiga, vehetek egyet a tepsiből ? :-))
VálaszTörlésIde érezni az illatát is :-)
Kérdésedre válaszolva : Nem hinném hogy a mai fiatalokat foglalkoztatná a dolog. A gondolataikat kitölti a bizonytalanság, lesz e holnap munkahely ? Így aztán hogy mi lesz 40 év múlva az kevésbé jut az eszükbe.
Nekem is vannak még élő volt munkatársaim-barátaim , nagyon jó néha találkozni, bár mailban napi kapcsolatot ápolunk .
Örülök hogy kicsit felvidámított a társaság és nem voltál addig sem egyedül.
mmama.
Szívesen megkínállak !! :-)
VálaszTörlésIgazad lehet a fiatalokat illetően. Valójában 30 éves koromban én se azon töprengtem, hogy 70 évesen találkozom-e a főnökömmel. De nekem legalább lehetőségem volt erre a találkozásra.
1.mert még élek 70 évesen
2.mert a főnököm is él, 85 évesen
3.szerencsés korban, jó helyen dolgoztam
Ezt a fenti 3 dolgot nem tudom hány mai 30 éves fogja tudni elmondani 40 év múlva.És őszintén szólva sajnálom őket ezért. Lehet, hogy a Holdon fognak nyaralni, de cserében meglehet, elvesztenek sok olyan dolgot, aminek azért van valamiféle erkölcsi értéke. Persze ragozhatom tovább. Kell-e erkölcs, kell-e olyan élet X évtized múlva, mint a mai ? Idejét-múlttá válunk, mint számunkra az ősember...
Hiszen én már most is sokszor ezt érzem.
A múltkor régi képeket nézegettünk a fiammal, többek között az évfolyam találkozón készülteket. Azt mondta, nekik ilyen sose lesz, mert nekik a hagyományos értelemben vett évfolyamuk nem is volt. Az első év után teljesen szétszakadt a csapat.
VálaszTörlésÉs abban is igazad lehet, hogy az ilyen találkozók ki fognak maradni a fiatalok életéből. Már csak azért is, mert én sem emlékszem azoknak a kollégáimnak a nevére sőt az arcára se, akik 1-2 évet dolgoztak velem, aztán tovább álltak. Most, hogy ezt írtam rájöttem, nem mondtam igazat, egynek az arcára emlékszem, azéra,aki a 3. napon már be se jött dolgozni, mondván ő nem gondolta, hogy ebben a munkakörben naponta 8 órát kell a számítógép mellett ülni.
( Kissé megint diszkriminatív.) Én csak a magam nevében beszélhetek...nekem (mint fiatalnak)eszembe nem jutott az,hogy majd "öreg napjainkra összejárjunk.Manapság pedig azt tapasztalom, hogy még a temetésekre is egyre kevesebben látogatnak /látogatunk ki. Bár eléggé rendszertelenül látogatom őket, én a mai napig szakszerv.tag maradtam. (Eléggé "tanulságos"... hogy vannak, - beosztástól függetlenül (!) - akikben akkora "tüske maradt," (rendszerváltozáskor, vagy a "megszűnésünkkor," ) hogy azóta sem kívánják látni egymást. (Statisztikát ugyan nem vezetek, de előfordul a " szűk családi körben" temetés - vagy a temetés "elmaradása." ) Persze, majd mindenkinél más lehetett a munkahelyi légkör. A mi (szoc.brigádjaink) -igaz "csak" 30 év alatt... épp' eleget voltunk együtt - még szo.-vas. is és akkor az egyéb "tömegszervezeti tagságról" szót sem ! )
VálaszTörlésIgaz, relatív... de pl. a facebookon is kapcsolatban állunk 40-50-en. Ha úgy "hozza az élet" - rátalálunk egymásra, még ha a személyes találkozást nem is pótolja. ( Olcsóbb is...esetünkben az alkoholra is értve...bár a pörköltnek is szép ára van...)
VálaszTörlésElképesztően finom volt a csiga, rendszeresíteni kell! :)
VálaszTörlés@x: a rendszerváltás miatti furcsa baráti(néha akár családi) "elszakadások" rettentő szomorúak. Én is tudnék példát mondani. Fájlalom is kellőképp. De nem tudok tenni ellene....
VálaszTörlésSzilvi: egy szavatokba kerül - bármikor készül csiga, müzli, fánk, lángos - akármi is ! :-)