Második próbaút: két óra….

Igen, igen: képes voltam két órát sétálni !!! Jó, nem igazi „túra-tempóban” – de mégis két óra, az két óra – saját újdonsült, akarom mondani újraoperált lábaimon !

Igazán nem panaszkodhatom, szép húsvéti ajándékokat kaptam – többek között ezt is. Először felmentünk a Lapisig autóval – innen átsétáltunk a sóshegyi kedvenc kis kilátómhoz, majd szedtünk egy kis medvehagymát. Visszafelé jövet találtam valami csodálatos virágot – és este fél 10-ig azzal töltöttem az időmet, hogy próbáltam meghatározni micsoda, mert életemben ilyent még nem láttam. Sajnos nem mentem semmire, ezért segítséget kértem, és akadt is egy szakember, aki  megmondta mi ez.

Lapisról autóval átmentünk Orfűre. Itt letettük a kocsit, majd sétáltunk egy szép kört: a Mecsek házától  le a Vízfőig, majd át a malomhoz és vissza.

Az idő pompás volt, bár helyenként erős szél fújt, de sütött a nap. Érdekes volt látni, hogy a Mecsek déli és északi oldala között a virágokat illetően milyen különbség van. A délin már sehol se volt kankalin és májvirág, az északin meg még sok helyen virítottak. A déli tele volt  fehér és lila odvas keltikével, Orfű környékén ilyent szinte nem láttam. Ibolya viszont idén rengeteg van. A medvehagyma se egyformán nő, a Lapis környékén mindenütt zöldül, másutt meg csak ritkásan látni. 

Meglepődve tapasztaltam, hogy Orfűn a malom környéke teljesen fel van dúlva, ill. valamik épülnek. Én annyira szerettem ezt a vidéket, csendes, békés, kicsit régimódi volt, és IGAZI, eredeti vízimalom volt ! Most csinálnak oda valami szörnyszülöttet – akármi lesz, NINCS OTT JÓ HELYEN. Én nem értem, miért kell mindent elrontani, ami szép, jó, megszokott, normális ?? Annyi fontosabb dologra kellene a pénz, de inkább eszement helyeken kilátókat építenek meg mindenféle felesleges szörnyűséget. Kidekorálva faragott tulipánokkal, meg rovásírással. Rosszul vagyok ezektől  az álságos, jólétet hazudó dolgoktól.

Tudomásul kéne végre venni, hogy a rövid takaró alól - még ha selyemből készül is – kilátszik a…..valóság…..

Ettől függetlenül nagyon szép délután volt, itt is megköszönöm, hogy  meghívta(to)k erre a sétára !

(Csak zárójelben - nem dicsekvés és nem szomorkodás-képp: idén 50 éve, hogy először jártam Orfűn, s ezen az első napon azonnal a szívembe zártam. Ifjúságom soha nem múló, sőt mostanában egyre szebbé váló perceire jó volt visszagondolni. Nem lehet panaszra okom: tényleg nagyon sok szépet kaptam – igaz nem az emberekről, hanem a természettől. Nem tudok elég hálás lenni ezért az ajándékért, mert tudom, nem mindenkinek adatik meg.)

 
 És akkor következzenek a doku-fotók :-) 

Medvehagyma mindenütt, amerre a szem ellát

Erdei szellőrózsa + ibolyák

Elvirágzóban az illatos hunyor és kankalin teljes pompában Orfűn

Májvirág és odvas keltike + erdei szellőrózsa

Egy érdekesség: erdei szélfű. (Még sosemm láttam ilyent, köszönöm az ehhez kapott segítséget bienga-nak.)

Az első célállomás: sóshegyi kilátó

A sóshegyi kilátóból látszik  a János kilátó a Tubesen + a katonai antennák

Makár hegy, pellérdi halastavak ugyancsak a sóshegyi kilátóból

A Lapison a sombokor, a szellőrózsák és a kereszt is azonos sárga volt....

Ez már az orfűi hegy látképe a Mecsek házától

Hajdani vízműház a Vízfő forrásnál

A Vizfő barlangjának felújított bejárata az elkerített szifonnal

A Mecsek háza....és

....falán  Vass Béla emléktáblája

Egy óriási vihar-csavarta fa maradék tuskója a Vízfő mellett

 

A fűzfa alatt van a Barlangkutatók forrása

Az aranyos kis orfűi vízimalom

A vízimalom belső, udvari része

Ez mi lesz..... ?

...és ez ?????