Pécstől Pécsig: 75 km öröm. 2. rész

Alig hagytam el a belvárdgyulai leágazót, az út mentén szépséges tuják álltak őrt – gondolom még az 'átkosbeli'  téeszes rendszerből visszamaradt csökevények. Akkoriban valahogy  telt arra, hogy csinosítsák akár az útmentét is. Elgyönyörködve az tujasoron, egyszer csak szemem elé tűnt óriási beruházásunk még óriásibb alkotása, egy hatalmas viadukt ! Vagy 20 méteres félelmetes mélység felett ível át. Még nem láttam ilyen közelről, hát le is fényképeztem. Istenem Istenem, de hibbantagyú az én népem….hangyabolyokba fúrt alagutat és két másik hangyaboly közé viaduktot épített. Nem is egyet…

A hatalmas mélységek felett  átívelő völgyhíd

Ez is az, itt látszik a meredek "hegyoldal!"

Alatti ilyen. Mellesleg ez tetszett ! Olyan "futurisztikus"....

A tujasor és távolban nem egy fehér vitorla, hanem két gabonasiló

Belvárdgyula határában megcsodáltam a hatalmas gabonasilókat – bár ezeket közelebbről nem fényképeztem le, nem is tudom miért – pedig igencsak nagy tartályok voltak  – bizonyítván, hogy a Mezőgazdasági Szövetkezet (oppardon, ZRT-nek hívják manapság) jól prosperál. Kicsit később, Olasz falu határában (ez a falu a mohácsi útnak, belvárdgyulával  ellentétes oldaláról nyíló úton közelíthető meg)  egy hatalmas gépjavító műhelyük is van, nem csak ezek a gabonasilók. És van ott egy óriási baromfitelep is, bár ez nem a szövetkezeté. Találtam erről, az építése során készült fotókat, megmutatom: 

A tojásgyár

Itt tojást „termelnek”. Ezt olvastam róla:   „Állatgyógyászati- és humán felhasználású vakcinák előállításához termeljük, továbbá diagnosztikai- és kutatási célra. Az úgynevezett SPF tojást fertőző betegségektől mentes állományokkal rendkívül szigorú körülmények között termeltetjük. A tojóházakba például szűrt, steril levegőt juttatunk be, steril a takarmány és az ivóvíz is, az ólba a dolgozók kétszeri zuhanyozás, átöltözés után lépnek be. A baromfiállományok 35 féle ismert betegségtől mentesek, amit hetente ellenőrzünk.”

(olvastam itt: http://www.mohacsiujsag.hu/mohacs/hir/helyi-hireink/dr-benyeda-janos-tudomanyos-munkamhoz-biztos-hatter-a-felesegem-es-a-lanyaim )

Egyébként itt: http://www.prophyl.hu/blog pár milliócska felhasználásáról is szó esik….

Belvárdgyula, Millenniumi emlékkő és...

....Glóbusz szökőkút  a falu központjában

Belvárdgyula, református templom tornya - mert tetszett.....

A két falut egyébként végeláthatatlan felszántott földek veszik körül, már múltkoriban is írtam egy utam kapcsán, életemben nem láttam ekkora egybefüggő táblákat, és most gyakorlatilag mindegy, hogy búza, vagy repce lesz-e benne – a méretek lenyűgözőek, s egyben elgondolkodtatóak. A nagyüzemi gazdálkodásnak előnyei és hátrányai is vannak.  Nem tudom eldönteni, melyik a nagyobb. Az óriási táblák megműveléséhez óriás gépek is kellenek, ilyenekkel is találkoztam Olaszban, (vagy Olaszon? - Nagy örömömre a falu elején csak ez a 3 név volt kint: Olasz/Olas/Ahlaß) ) Mutatok majd fotókat a monstrumokról. Lélegzetelállítóak, s mivel az egyik közvetlenül mellettem dübörgött el, azt is mondhatom, félelmetesek. Épp  a napokban  láttam a tévében, hogy az „igazi” aratógép az már olyan, hogy szatellit irányítja és vezető nincs is benne. – Akkor ahhoz képest ezek csak valami vacak kis játékszerek….

Olasz felé....

Ilyen és....

...ilyen monstrumok közlekednek a szűk utakon.

A templom és egy kis Mária-oszlop

 

Ez az olasziak Flóriánja

Szederkényen csak áthajtottam, végülis itt különösebb keresnivalóm most nem volt. Máriakéméndre igyekeztem, mert kaptam a hírt, hogy elkészült a Szent Flórián szobor felújítása. Amikor itt jártam két éve, szegény elég gyenge állapotban volt, most  Biki Endrének és a Mecsek Egyesület lelkes tagjainak, meg a falubelieknek köszönhetően felújították.

Ezek "csak" képek kéméndi házakról. Kedvelem őket.

A régi és a felújított máriakéméndi Szt.Flórián

A máriakéméndi kegytemplom - kivételesen nyitva volt....(mármint a kapurácsig)

Máriakéménd kálvária délutáni napsütésben

A két szerencsétlen angyal.... még állnak.....

A Karasica bokros medre és a harsogó zöld vetés. A békakuruttyolást nem tudtam lefotózni.

Szeretem ezt a falut. Csodás véletlen hozott engem ide pár éve és az angyalok kapcsán sokszor jártam itt. Sajnos állapotuk változatlan – de még állnak. Nem tudom meddig bírnak dacolni az időjárással. Természetesen a faluban is fotóztam pár házat – nem tudok elmenni ezek előtt a hajdani szépséges porták előtt úgy, hogy egyikét másikát ne örökítsem meg. Akár hajdanvolt szépségük, akár mai tragikus haldoklásuk okot ad mindig erre. 

Hazafelé jövet útba-esett még Szellő – ahol hirtelen felfedeztem két egymás melletti házban is a „lélekajtót”. Aki rendszeresen olvassa a blogot, tudhatja miről beszélek. Le is fotóztam ezeket, itt (is) a bizonyíték, ezeket sosem használták, szinte nem is lehet a járda szintjéről fellépni lépcsőikre. De azért örültem, hogy találtam még kettőt.
     

Szellő. Lélekajtó  1.

Szellő. Lélekajtó 2.

II. világháborús emlékmű Szellőn

Ennek is örültem: itt is összegyűjtötték az út menti szemetet !

Az út a Karasica völgyében vezet szinte végig – olyan csodás üde-zöld minden ! Most nyílnak tömegesen a kökénybokrok, mintha hó ülne a rétek, erdőszélek egy egy részén. Egyébként nagy nászünnepély lehet a Karasicában is. Amikor a kéméndi templomnál fotóztam, hallottam, hogy millió béka kuruttyolva keresi párját – vagy nem tudom mit csinál – de úgy brekegtek, ahogy én még sosem hallottam. Valami izgatott, magas hangú brekegés volt ez, nem olyan, mint forrón nyári estéken az orfűi tóból a kisházig felhangzó kicsit lusta, de a világgal megbékélt koncert. Hej de szép volt az is…. 

Hát nem olyan, mintha  havas lenne a domboldal ?

 
Szeretem az efféle "gondolat-ugrásaimat". Amikor a mából  valamilyen impulzusra hirtelen évtizedeket tudok „visszaugrani” – és (szerencsémre) ilyenkor, mindig szép, jó, kedves és kellemes emlékek jutnak eszembe.

Ezek közé sorolódik majd a mai körutam is. Jó volt. Szép volt. Köszönet érte.