Hol van az már…

Fogalmam nincs, van-e manapság ilyesmi, hogy t.i. egyes foglalkozásokkal gyakorlatban ismertetik meg az általános iskolásokat úgy, hogy bizonyos munkahelyekre elviszik őket pár napra „dolgozni”…. Nekem  nemrégiben, egy múltidéző beszélgetés kapcsán eszembe jutott, hogy nyolcadikos koromban 3 napig a pécsi nagy csemegében voltam „eladó”….

Aki régi pécsi, tudja miről beszélek, aki meg nem pécsi, annak elmondom, hogy valamikor az ötvenes évek végén (? bár a pontos dátumot nem tudom, de az én sztorim 1959-ben történt ) – nyílt a városban az első igazi „nagy” élelmiszer bolt, amit valami okból „nagy csemegének” neveztek el. Elég fantáziátlan név, de hát ez volt a neve, minden öreg pécsinek (szerintem) megdobban a szíve ettől a szótól.

Régebben is élelmiszer bolt volt itt, én úgy emlékszem, a már elhalt pécsiek csak „A Póli”-ként emlegették.

Ennek oka megtudható Pesti János: Baranya megye földrajzi nevei. I. köt. Baranya monográfiai sorozatából: „Nagy csemege: Csemege, Csemegébe: Póli, Pólihoz [Hiv.: Csemege élelmiszerbolt] élelmiszer-áruház. Pohly Henrik nevéről. Falait Gebauer Ernő freskói díszítik.”  Vagyis a bolt eredeti, vagy régi tulajdonosa volt ez a Pohly s emiatt hívták így a boltot.

Szerkesztés

Freskók  innen: http://regipecs.blog.hu/2016/10/12/a_pecsi_nagycsemege

Amúgy meg az akkori viszonyokhoz képest „fogalom” volt...Csak pultos kiszolgálás volt, az „önkiszolgálónak” akkor még a nevét se ismertük. Bal oldalon voltak a húsáruk, (én itt, közvetlenül az ajtó melletti pultnál voltam) jobb oldalon  az édesség - itt kávét is lehetett inni, afféle régimódi, hatalmas, csodás illatot árasztó  kávéfőző gépekből – s tán hátul volt az egyéb élelmiszer, meg az italok. Emlékeim szerint zöldségfélét nem tartottak, akkoriban azt a piacon vásároltuk meg.

Szóval ebben a boltban dolgoztam én fehér köténykében és főkötőben 3 napot. NEM volt szeletelő gép, legnagyobb nehézség suta kis gyerekkezemnek a parizer egyenletes vastagságúra vágása volt az éles késsel. Meg kitalálni, hogy a 10 dekához hiányzó 3 deka az milyen vastagságú szelet ?  Nem emlékszem, milyen áruk voltak még, de biztos nem volt semmilyen előre csomagolt és nyilván nem volt tizedakkora választék sem, mint manapság. Talán volt néhány „felvágott” – és biztos volt kolbász, szalonna, májas- és véres-hurka, meg valami sonka-féleség.  Sokkal több nem hinném, hogy volt. Ja, és ha kimérte az eladó  az árút, neki kellett kiszámolni és a  blokkra ráírni az árat,  amit aztán a középen lévő kasszánál kifizettek a kedves vevők, majd e cetlivel visszajöttek a pulthoz, s akkor vihették a parizerüket.

Nem mondanám, hogy valami nagy örömmel emlékezem vissza erre a három napra,  sose vágytam arra, hogy boltos-néni legyek, de letudtam, mert kötelező volt.

Aztán később, mint vásárló sokszor megfordultam a boltban, végig asszisztáltam átalakulásait, szomorúan vettem tudomásul, hogy ez is „zabáldává” alakult. Egyetlen szerencse, hogy a bent lévő híres-neves Gebauer Ernő freskókat nem vakarták /takarták le… Bevallom, nem merek bemenni, s megkérdezni, lefotózhatom-e, a neten ezeket is csak jóval később találtam.

Az én emlékezetemben nem ez a kép él… de nem baj… Azt látok a fejem mozijában, amit akarok.
 

Ez egy 1959-es kép, ugyancsak a fenti linkről.

Ilyen volt 2015-ben

Ez pedig a ráadás, ha már nosztalgiáztam :