Kalandozás a messzi múltban - - egy fura szó okán….

Pár nappal ezelőtt a „Halk és hangos reklámok”-ról írt szövegemnél „A lélekajtós” barátnőmnek a kommentje így szólt:

„Régen, nagyon régen németajkú falvakban a pindljúddal ijesztgették a gyerekeket. Majd jön a pindljúd és elvisz a zsákjában!... Még emlékszem, ahogy a szomszéd néni kántálta a pindljúd szövegét, ahogy kiabált a faluban:"Gyűrű, gyűszű, gombostű! Kis tű, nagy tű, szentjánoskenyér!" Ennek dallama volt, nem ám csak úgy!...”

Mire Pipulka azt írta, ő kíváncsi lenne mit jelent ez a szó, hogy „pindljúd” ?

Mire én: Ehhez kell tudni kicsit németül, kell tudni, hogy a régi zsidók milyen németre hajazó nyelvet (jiddis) használtak és persze kell tudni, hogy a svábok is valamilyen spéci német nyelvet beszélnek. Egyik sem igazán hochdeutsch.
pidl = pendlizni = két hely között ingázni
júd = ezek után gondolom már egyértelmű - zsidó embert jelent.
Tehát a pindljúd - afféle zsidó vándorkereskedő volt
A neten persze ennek semmi nyoma - de talán most így, hogy beszélünk itt róla, mégis bekerül a "nagy világszótárba".

Itt ígértem meg, hogy egy másik, hasonló mondókáról is be fogok számolni.

Nos akkor íme, következzen az, amire utaltam a fenti kommentben. Nagyon nagyon régen hallottam valakitől ezt:  

Parafine rabe

eckerhaus enstikol

után svasszer ofoszfor.

Enda enda

Monsplaran plan

nem gyullad meg

máshol csak a skatulyán.

Hát szerfelett örülnék, ha csak egyetlen kommentelőm is akadna, aki ismeri ezt a szöveget, avagy tud az enyémnél jobb magyarázatot adni rá.

Hellyel közzel „le is fordítottam” a magam nyelvére ezt a pár vicces(nek tűnő)  sort.

Kb. arról szól, hogy a zsidó vándorkereskedőtől kérdezik tréfásan, (vagy ő mondja ?) van-e, kapható nála  biztonsági gyújtó (=gyufa), olyan, ami nem gyullad meg máshol, csak a skatulyán.

Javasolnám elolvasni a gyufa történetét, ahol kiderül, hogy ez a „csak a skatulyán” meggyulladó gyufa azért nem volt mindig természetes !

https://hu.wikipedia.org/wiki/Gyufa#A_.E2.80.99gyufa.E2.80.99_sz.C3.B3_eredete

És esetleg Irinyi Jánosról is érdemes elolvasni ezt: https://hu.wikipedia.org/wiki/Irinyi_J%C3%A1nos  vagy ezt: http://www.irinyi.eu/hires_irinyi_janos_ujsag.pdf

Nem kis büszkeséggel azt is idebiggyesztem, hogy „szegről-végről” Irinyi János (pontosabban az édesanyja) nekem rokonom volt, apai ágon, családfánkban szerepel ő is.

(Kissé szarkasztikus megjegyzésemet sem hagyhatom ki, ezt írja a wikipédia:

„Találmányát és a gyártási jogokat eladta Rómer István bécsi gyógyszerésznek, aki az Irinyi-féle biztonsági gyufa gyártásán meggazdagodott, míg Irinyi szegénységben halt meg 1895-ben.” 
Hát ha valami,  ez tipikus jellemzője a családomnak, le se tagadhatjuk, hogy rokonok vagyunk….:-) )

No de vissza a vershez: a fenti képen egy svédországi gyufásdoboz látható:

Säkerhets tändstickor  felirattal (=Biztonsági gyufa) – amit nyugodtan el lehet érteni ekerhausz enstikol-nak is… ha számításba vesszük, hogy akik ezt mondogatták, nem is biztos, hogy tudták, miről beszélnek pontosan. Svédül se beszélhettek túl sokan…akkoriban sem.

Ez egy vicces mondóka, ami a gyufáról szól….

Nos az én megfejtésem tehát ez. Van valakinek jobb ötlete ?

Gyufacímke innen: https://picasaweb.google.com/gyufasdoboz/Jonkoping?feat=flashslideshow#5512445054702411554