A Mecsek hegység geológiai múltjában kutakodva sok érdekes adatra bukkanhatunk. Három csúcsa közül a bal oldali, a Jakab hegy, ugyan „csak” 592 m magas (a Misina: 535 m, a Zengő: 682 m.), ám korát tekintve szomszédaival egyidős. A perm kor üledék-képződésének színtere az egész Mecsek. Mégis a Jakab hegyen vannak a legérdekesebb geológiai részek, ennek a csúcsnak legváltozatosabb a történelme, s a mondavilága. Sőt, mintha a jelenkor is szaporítani akarta volna ezeket a különbségeket, az 1953-ban kezdődött kutatások rábukkantak az uránércre.
Urán érc ("félelmetesen" szép, ugye ?) |
Kavicsos
homok és agyagrétegek rakódtak évmilliók során egymásra, egyes helyeken a felszínen mindenféle földtakarás nélkül láthatók a durva
kavicskonglomerátumból összeállt, később mállásnak indult sziklacsoportok (Babás szerkövek, Zsongor kő). A környék uralkodóan vörös színű kőzete (összecementálódott kovasavas kavicsrétegek)
hajdan volt félsivatagos klímára utal.
Ezt a jó
minőségű homokkövet egykor szívesen fejtették, s használták sír-malom-út-kereszt-kőnek,
vagy akár lépcsőnek. (Kővágószőlős is az itt tevékenykedő „kővágók”-ról kapta
nevét.) Ott azonban, ahol mocsarak
voltak, a lerakódások nem vörös, hanem
zöldes színűek – no ezek a rétegek tartalmazzák viszonylag nagy koncentrációban
az uránércet, ami jelentősen megváltoztatta Dél-Baranya életét a hatvanas
évektől.
(Csak
mint egy kis megmoslyogtató emlékemet írom meg, hogy amikor először a Jakabon
jártam – mint mindig és mindenhonnan – több kiló „szép” rózsaszínes-vöröses
követ cipeltem haza. Párat bevittem a munkahelyemre. Amikor egy kollégám
meglátta, felkiáltott: megmérgezed a kollégákat, ez tiszta urán ! Hát akkor
kidobtam minden ilyen követ – mert még nem volt Internetem. Kár, hogy előbb nem
a geológus barátaimnál érdeklődtem…)
Többnyire ezzel a vörös színű kővel találkozhatunk.... |
De menjünk
egyet túrázni, s kanyarodjunk vissza a múltba kicsit. Ha Cserkútról a meredek
szurdokon felfelé indulunk, az első, amivel
találkozunk a „Babás szerkövek” nevet viseli. Leülhetünk és keresgélhetjük a
monda szereplőit a szél-formálta, különleges „babák”’ között. (Mellesleg
elnevezésére van olyan magyarázat, hogy talán még a pogány magyarság korából
származik, a Babba/mama istenasszony
tiszteletének emléke lehet, a szerkő jelentése szent kő, áldozati hely.)
Babás szerkövek (szerkő=áldozati hely, szent kő) |
Élt a
faluban két gazdag család, a Borbíró és a Kutasi, akik állandóan vetélkedtek
egymással. No nem a jócselekedetekben, hanem a gazdagságban, a zsugoriságban. Mindegyiknek
egy-egy lánya volt. Egy napon a faluba koldus járt házról házra, bement az
egyik gazdag családhoz, hamar kipenderítették. Később elért a másikhoz is, ott
se járt jobban. A szegényeknél mindenütt kapott valami kis alamizsnát, csak e
két házban nem kapott semmit. Mindkét helyet azzal hagyta ott, hogy megátkozta
őket: akkor váljanak kővé, mikor a legboldogabbak lehetnének ! Az átok hamar elfelejtődött. Később aztán
véletlenül épp egyszerre akadt kérője mindkét család lányának. Egy napra is
tűzték ki az esküvőt. Mivel a pálos remetéknél akartak mindketten esküdni, a
Borbíró család hajnalok hajnalán elindult, hogy leelőzze a másikat, ebben is
elébük kerülve. Már lefelé jött a násznép a hegyről, amikor a keskeny ösvényen
összetalálkoztak Kutasiék nászmenetével, akik még csak akkor indultak felfelé.
Elvitatkoztak egy darabig, ki forduljon vissza, ki térjen ki, de csak nem
tudtak egyezségre jutni. Aztán a sok vita után szinte egyszerre kiáltották:
inkább kővé válunk, de nem mozdulunk egy tapodtat se !
Hát így
történt, hogy kővé vált a két nászmenet, s tagjai most is arra várnak, hogy
valamelyik utat adjon a másiknak. Nincs sok esélye egyiküknek se……..
Ha
haladunk tovább a köves talaj miatt alacsonyra és göcsörtösre nőtt cserfácskák
között, hamarosan felérünk a tetőre. A csúcsnak két nevezetessége is van. Az
i.e. 9. században itt élő hallstatti kultúra népe hatalmas méretű (kb. 80
holdnyi !) területet 6-8 m magas sáncokkal vett körül, s ezen belül földvárat épített.
Ma már igencsak keresni kell, hogy észrevegyük, hiszen fák, bokrok nőtték be, a lehullt avar
jótékony humusszá alakulva ezeket a méreteket csak csökkentette. Ez az erődítmény állítólag egyedülálló a
Kárpát-medence nyugati felében. A földsáncon kívül több száz bronzkori halomsír
is van, elhamvasztott halottakkal.
Magasból is látszik.... |
Az egyik sánc keresztmetszete |
A
honfoglalás után a hegyen és a közeli barlangokban remeték éltek. A 13.század
elején részükre Bertalan pécsi püspök kolostort építtetett, mely később a pálos
rendé lett. A török uralom alatt a
kolostor elpusztult. Később, a 17. században
itt a Jakab remeteséget alapították meg. Majd ez is feloszlott. A romok
sokáig üresen álltak, később rablók
tanyájává váltak, s ezért lebontották. Az 1930-as években a pálosok remeteházat kezdtek építeni
itt, de a rend feloszlatása után az
építkezés nem folytatódott.
Az őskori
földvárról itt olvashatsz: https://hu.wikipedia.org/wiki/Jakab-hegyi_%C5%91skori_f%C3%B6ldv%C3%A1r
A kolostor magasból... http://www.palosepiteszet.hu/del-dunantul-palos-kolostorai/pecs-jakabhegy/ |
...és közelről |
A
romoktól nyugatra áll az István kilátó, melynek építtetője a káptalani erdők
egykori vezetője Szeifritz István volt.
A
kolostor romokkal kapcsolatban is van egy monda: állítólag egy gazdag
földesúrnak volt itt fenn egykor palotája, aki rengeteg kincset harácsolt
össze. Amikor egyszer háborúba indult, kincseit a kolostor templomának romjai
alá ásta el. Aranyain egy kakas, az ezüstön egy sárkány ül, és őrzik kincsét –
mert ahhoz ember fia a mai napig nem jutott hozzá.
A
romoktól dél felé indulva egyszer csak eltűnnek a fák a szemünk elől, s
cserében csodálatos látványban lehet részünk: szemünk előtt a Dél-baranyai
dombság, tiszta időben akár még a horvátországi Papuk hegy is látható, s a Jakab hegy lábához bújó falvak: Cserkút,
Kővágószőlős, Kövágótöttös, Bakonya. Csak vigyázzunk, a nagy gyönyörködésben nehogy eggyel több
lépést tegyünk a kelleténél, mert könnyen úgy járhatunk, mint Zsongor vitéz,
akinek történetét így ismerik a környéken:
A Zsongor kőről messzire ellátni.... |
A Jakab
hegy aljában élt Zsongor Laci és Török
Béla. Az utóbbi - mint már a neve is mutatja – a törökökkel barátkozó, a
szolgálatukban álló legény volt.
Többször is megalázta Zsongor
Lacit, amikor csak tehette gonoszkodott
vele, könnyen volt rá módja, mellette állt a törökök vezére. Megunta a dolgot Zsongor
Laci, összekapott Török Bélával – és ennek csak az lehetett a következménye,
hogy menekülnie kellett. El is ment hosszú időre, de mert szülei a faluban maradtak
egy idő után csak-csak hazavágyott. Hazai hírekért rendszerint egy babócsai
családhoz tért be, ahol egy szép lányka nevelődött. Hamarosan egymásba
szerettek Marikával, ám csak titokban találkozhattak. Mégis kitudta a dolgot
valahogy a Török Béla, s elrabolta Marikát. Amikor Zsongor Laci ezt megtudta,
katonatársaival egy éjszaka belopózott a várba, s kiszabadította kedvesét. Egyik
bajtársa azonban elszerencsétlenkedte a
titkos ügyet, véletlenül felrobbantotta a lőporraktárt. Most aztán már menekült
mindenki, a magyarok is, a törökök meg üldözték őket. Amikor Zsongor vitéz
lovára emelte Marikát, ketten vágtattak az éjszakában. Hamarosan a hegyoldali sziklaperemhez
értek, s mivel nem volt más választásuk, együtt repültek a halálba, mert a
töröknek meg nem adták volna magukat semmi áron. Lent a hegy lábánál temették el őket.
Azóta
nevezik Zsongor kőnek ezt a sziklát, ahonnan a vitéz kedvesével a halálba
ugratott.
Ha e szép kilátóhelyről nem a messzeségbe
tekintünk, hanem a falu előtti/alatti szabályos szép dombságot vesszük
szemügyre, feltűnik annak arányos alakzata. Erről is szól egy legenda: a Zsebe
dombé.
A
törökdúlás híre Cserkútra is elért, s a falu lakosai még jó időben
elmenekültek. Hogy, hogy se, egy kisfiúcska mégiscsak a faluban felejtődött.
Jöttek a törökök, először majdnem
kardjukkal szétcsapták, de végül is a vezérük megszánta, s elvállalta, hogy
felneveli. Így is történt. A kis legény
felnőtt. Sose mondták meg neki, hogy milyen körülmények között leltek rá, s ő
úgy tudta, egy a törökök közül. A törökök uralma-birodalma azonban nem örökre
szólt, eljött az idő, amikor menekülni kellett. A törökök vezérének annyi
összeharácsolt kincse volt már, hogy semmiképp nem tudta magával vinni. Ördögi
tervet eszelt ki: 12 magyar jobbágyot és
12 török harcost kiválasztott, a többieket előre küldte. A 12 magyarral hatalmas gödröt ásatott, minden kincsét oda
hordtatta, majd leölette a sírásókat a törökökkel. De hogy egyetlen tanú se
maradjon, Zsebe vitéznek adta parancsba, hogy végezzen a 12 törökkel is. Ám a
legutolsó odakiáltott a vitéznek, hogy „Te magyar vagy, csak nem mondták meg
soha neked!” Ezt hallva a török vezér és
Zsebe vitéz egymásnak estek, s küzdöttek addig, mígnem mindketten ott maradtak
az elásott kincsek halma mellett. Az
egyetlen életben maradt török meg félelmében sose mert visszatérni Zsebe
dombjához, amiről a mai napig sokan azt hiszik, hogy szabályos alakja miatt nem lehet a természet műve.
Ám arról,
hogy ott kincset talált volna valaki, nem hallottam….
*********
Csak
utószóként (ha már erdőben „jártunk”): meg tudod-e különböztetni a cserfát a
tölgyfáktól és a bükktől ?? Kicsi segítség ehhez:
A Jakab
hegyről sok fotó látható itt: http://kirandulastippek.hu/pecs-baranya/jakab-hegy-zsongor-ko-babas-szerkovek
Mivel
nagyon régen jártam a Jakab hegyen, ehhez az útleíráshoz a képeket az alábbi
helyekről hoztam:
Gyönyörű színe van az urán ércnek is! Még sosem láttam. A vörös színű kövek, a babás szerkezetek is érdekesek. Mennyi információt kaptam megint tőled, köszönöm!
VálaszTörlésKedvesek a mondák is, a magyarok igen híresek a mondáikról. Tévednék?
Örülök, ha tetszett, amit összegyűjtöttem a környékről. Van egy könyvem, "Rejtett kincsek nyomában" a címe - baranyai népmondagyűjtemény - igen sok "mese" van ebben. Lehet, hogy majd még kitérek ezekre, illetve, emlékeim szerint már van olyan, amiről írtam is.
Törléshttp://aranyosfodorka.blogspot.hu/2007/12/kolyuki-rege.html
Az jó lenne! Elolvastam e régi bejegyzésed is, kicsit úgy érzem aktuális...
TörlésKomolyan gondoltam az ott szereplő helyszínek felkeresését - majd amit az időjárás lehetővé tesz, - remélem meg is tudom csinálni némelyiket....
TörlésCsak kapkodom a fejem a sok Pecs kornyeki kirandulason. Nagyon elvezem oket! Koszi es kivanom az ido javulasat,hogy felujitott labaddal utra kelhess! :))) Jol van a labad?
VálaszTörlésHa még lenne egy kicsi szép őszi idő - akkor lehetőségem lenne további kirándulásokra - mert hála az égnek, a lábam meglehetősen jól bírja a kisebb-nagyobb sétákat. Igyekezni fogok, ha az eső meg nem akadályoz...
Törlés20 év ( vagy több ?) távlatából ma már meg nem mondom, hányszor jártam az uránosoknál, arra emlékszem, hogy az V.-ös bányaüzemben igen,- ( a legmélyebben) - meg még kisebb mélységekben is,de az üzemek számát elfelejtettem. Így aztán ne gondolja senki sem azt, hogy ilyen uránércet ( mint a fotón) - láthatott volna-e bárki is,- hagyján !- mert néha még "vörös színű" követ sem... Érdeklődők jobban járnak, ha a Googleba azt írják be, hogy Képtalálatok - uránbánya képek - (ott van pár színes - földalatti kép is ) [ Bizonyára írtam régebben (?) - amíg nem láttam, kételkedtem, hogy volt akkora "üreg" is... amelybe kb. a Széchenyi tér ( a Dzsámival együtt) elfért volna - de mivel láttam, így igaz. Megjegyzem : azt,hogy melyik ércet (követ) termeljék ki, azt műszerekkel állapították meg,- nem pedig "ránézéssel." Azt, hogy egy uránbánya nincs annyira biztosítva ( mint egy szénbánya) - azt a kő állapota (milyensége) határozta meg,- annak ellenére, hogy a nagy mélységben 1000 m környékén ( vagy kissé feljebb) - a kőzetnyomás eléggé nagy. ( hőmérsékletről nem is beszélve) - ill. az uránnál a radonról se feledkezzünk el. ( de ez már túl szakmai dolog)
VálaszTörlésIgen, én is jártam az uránbányában - meglehetősen nyomasztó emlékként él bennem, főképp a szörnyű forróság, ami ott lent volt.
TörlésHogy mennyire nem jutott eszembe utána nézni,milyen színe van az uránércnek!Azt hittem,sima kő.Ma nemcsak te hoztad a képet,de láttam egy medált egy régiségkereskedőnél,aki a zöld követ uránzöldnek írta le.Tanultam valamit megint.Egyszer a TF-en kérték a hallgatókat,írják össze,hányféle színt ismernek.Akkor hozzáadtam az Izabella színt,amit nem ismertek.Meg a története is jó,hogy miért is ez a neve.Szóval,akkor sokkal több szín létezik,mint gondolnánk...
Törlés(lélekajtós)
No tessék - én meg tanultam valamit :-)
TörlésMerthogy én meg az "Izabella-színről" nem hallottam. Most utánaolvastam. Az embernek mindig van tanulnivalója....
Én is ezt a mondagyűjteményt használtam, a gyerekeknek nagyon kedvelték. Sokszor kirándultunk erre az iskolásaimmal, az ő élőhelyük, környékük.
VálaszTörlésA Zsongor kőről lenézni elég félelmetes! Az István kilátónál főztünk tanév végén a szülőkkel, gyerekkel. Szép idők voltak! :)
Elgondolkodtam rajta, hogy fel kellene keresnem a többi monda-helyszínt is. Majd az idő megmutatja, engedi-e ?
Törlés