Püspökszentlászló

Olyan jó hozzám a Sors, hogy  néha egymáshoz viszonylag közeli napokon is ad ajándékot….

Pár napja jártam Hosszúhetényben – ahol Papp János említette, Püspökszentlászlón épült egy kálvária. Természetesen felkeltette érdeklődésemet, és délután ki is mentem megnézni.

Először is a több napos borongós szomorú idő után végre  hétágra sütött a nap. Délután kifejezetten meleg volt – de azért az erdő sűrűje már nem engedte át a napsugarakat, amikor kiszálltam, éreztem, ez már nem nyár, ez bizony az ősz…

 

Elképesztően rossz minőségű az út Püspökszentlászló felé....

Aki olvassa a blogomat tudja, jártam én Püspökszentlászlón írtam  is róla. De be kell valljam, valami miatt inkább az arborétummal, vagy később az elpusztult kálváriával voltam elfoglalva, és különösebb érdeklődés nélkül mentem el az „Életrendezés Háza” mellett. A helyszín történetéről itt lehet részletesebben olvasni: http://eletrendezeshaza.hu/?p=201  Mint utóbb kiderült, itt létesült a különös kálvária.

 

 

 Nagy bátran bekopogtam egy ajtón, majd beléptem, s hangosan „Jó napot !” kívántam – amire az egyik helyiségből érkezett is válasz.  Lépkedtem tovább – s az étkező ajtajában megállva, egy hölggyel találkoztam, aki épp az ebédjét fogyasztotta.

Kérdeztem, merre találom a ház gondnokát –  sajnos ezt ő sem tudta. Nem hallott a kálváriáról sem. Kicsit elbizonytalanodtam, ám mivel a bejövetelemkor a ház melletti domboldalon valami „üvegmadár-féléket” láttam, gondoltam, ha lehet, elmegyek és felderítem a terepet, hátha vannak ott még egyéb dolgok is….

Nos, jó volt a megérzésem !! Megtaláltam a helyszínt, megtaláltam ezt a furcsa, művészi, nagyon különös "kálváriát", melynek hivatalos neve: Mária meditációs sétaút.

A szobrok tervezője: Kertészfi Ágnes,  az építmények tervezője: Novotny Béla.

A kilátás fentről csodás, a domboldal, a helyszín, ahol ezek a modern „stációk” felállításra kerültek még nagyon „friss” – nemrég készülhetett a parkosítás, apró kis bokrok ülnek  mindenütt, valószínű egészen másképp fog ez pár év múlva kinézni.

Innen indul a kálvária útja

 „...A mintegy 200 méter hosszon megépített  elmélkedési pontokon különös, modern, üvegből készült műalkotások jelenítik meg azokat az evangéliumi eseményeket, melyek Szűz Máriához kötődnek. Az alkotások környezete is az adott esemény helyszínét jeleníti meg,  így pl. beléphetünk Jézus születésének istállójába, vagy a bemutatás templomába...."

Részletesen az anyag itt olvasható: http://csendhegyek.blogspot.hu/2015/10/puspokszentlaszlo-maria-kalvaria.html

Amikor lejöttem a dombról, mintegy varázsütésre csordogálni kezdett egy „vízesés” és a halkan csobogó hang egész ünnepélyessé, vagy nem is tudom megfogalmazni milyenné – misztikussá? – mindenesetre még szebbé tette a környezetet.

Majd bementem a házba, kicsit körülnézni. Egyszerű szobák, tisztaság mindenütt. Valóban elmélkedésre, elcsendesedésre, önmagunkba-nézésre kényszerítő környezet. Kicsiny házi kápolnájában szép üvegmozaik látható a kis oltár mögött.

 

Egy ágyas és....

 

...két ágyas szoba.

 

Kápolna

 

Csodálatos csobogó....

Bejárva a „terepet” a házban ugyancsak vendégként tartózkodó kedves hölggyel hosszasan elbeszélgettem. Szeretem és sokra tartom az efféle csodákat, amikor találkozol egy vadidegennel, és pillanatok alatt olyan baráti beszélgetés alakul ki köztetek, amilyen csak régi ismerősök között természetes. Valami titok, titkos szál összeköt benneteket, nem is kell keresni, ott van, megvan, érzi azt az ember…

De mostanság már olyan gyorsan elbújik a nap a hegyek mögé, hogy hamarosan ideje volt hazaindulnom.

És a nap végére maradt a „bónusz” – mert ahogy leértem Heténybe, a falu legszélső házának kertjében, picinyke „rétjén” tehenek legeltek, közülük egyiknek kis kolomp volt a nyakában. Naná, hogy lecövekeltem, természetes, hogy fotót készítettem róla, s bár az alábbi videó nem az enyém, de pontosan ilyen volt ez a tehénke is. Nem szégyellem, nekem sírnom kell a meghatottságtól – ha ilyent látok/hallok. Vagy tízszer egymás után lejátszottam magamnak…természetesen nem a hetényi tehén miatt… (Ha valaki nem értené a célzásomat, nos, ott a „boldogságos hegyeimnek” mindennapos zenéje volt ez…)

„Ha kimerült és ideges vagy, eleged van mindenből, unod a banánt, kapcsolódj ki. Nézd meg a "Tehénlegelészés kolomppal" című kompozíciót, hátha segít. Ha ez nem elég, akkor  találkoznod kell egy tehénnel aki éppen legelészik, és nézd legalább negyedóráig.”

Értékes, érdekes, szép délutánom volt ! Kellőképp hálás is vagyok érte !

(Zárójelben: elnézve a tehenet, a környezetet,  akár még az a csoda is megtörténhet, hogy ez a tehén az a tehén....vagyis, azt a tehenet fotóztam, amit valaki feltett kolompjával a netre. A kolomphang ugyanaz, a kert hasonló, meg a tehénke is. És mondja valaki, hogy nincsenek csodák....)