Kiflikók

("A világ forog tovább....")

Ahányszor kimondom a szót, vagyis gondolok rá (mert magamban ritkán beszélek hangosan) - el kell mosolyodnom….

Azonnal beugrik gyerekkorom konyhája, áldott emlékű, szorgos-dolgos drága nagymamámmal.. és erre mindig jó visszagondolni.

Nos, nálunk volt „kiflikók” – ahogy mi értettük, vagy én  legalábbis, és rengeteget mulattam azon, hogy egy finom ételnek miképp lehet ilyen idétlen neve.

Jóval később tudtam meg, hogy ez „kiflikoch” magyarul kifli felfújt, csak az én svábgyökerű családomban mondták a szó végi ch-t  k-nak, vagy legalábbis én így halottam.

Szóval ezt készítettem ma, mert már ezer éve nem ettem, s néha megengedhet az ember magának egy efféle kis nyalánkságot. És olyan egyszerű…

Felkarikázod a kiflit, tojás sárgáját kevés kis cukorral kikeversz, tejjel felengeded. A jénait kivajazod, a felszelt kifliket gyorsan megforgatod a tojásos-cukros tejben és máris mehetnek a tálba, rá tört dió és kajszilekvár kerül, majd még egy sor tejbemártott kifli. A tetejére a tojások felvert habja. 

És megsütni…és megenni.

Gyors, finom – próbáld ki, ha nem ismered !

(Egyre hívnám fel a figyelmet: a kifliket nem kell „áztatni” a tejben, mert undorítóan tocsogós masszává olvadnak. Épp csak beledobni, kanállal megforgatni és máris kiszedni!)

Jó étvágyat hozzá !