Ezt a videót Kavics küldte, és kétszer is megnéztem. Azt hiszem, azt a címet kellett volna adni neki, hogy ”A kivétel, mely a szabályt erősíti” … avagy „Vannak még csodák”…
Szánjatok rá fél órát, igazán megéri.
Nemrég Pipulka is írt blogjában egy 102 éves néniről – örömmel olvastam és valahogy olyan mese-szerűnek tűnt az egész.
Meseszerűnek, mert nekem nagyon más tapasztalataim vannak mostanában. Március óta heti rendszerességgel járok egy szociális otthonba, egy rokonomat látogatni, aki bár fizikailag gyengécske már, de szellemileg teljesen tiszta. „Csak” 87 éves.
Vannak ugyan gyerekei, de mind dolgozik, nem tudták volna őt napi rendszerességgel ellátni, felügyelni rá. Hát ezt a megoldást választották…..
Nagyon szenved és én is szenvedek minden áldott héten, amikor nála vagyok.
Kezdjük azzal, hogy képtelen vagyok megérteni, 2015-ben, amikor az emberiség Marsra-költöztetésén gondolkodunk, miért nem képesek megoldani, hogy egy ilyesféle szociális otthonban (bocs, nem tudom szebben írni) húgy és hypó szag keveredik állandóan, gyomorforgató mennyiségben ???!!! (És akkor ez még a jobb „otthonok” közé tartozik ám !!!!) Komolyan mondom, a legnagyobb megpróbáltatásnak ezt tartom a látogatásaim alkalmával. Akármerre megy az ember, s még ha itt-ott egy ablak nyitva is volt nyáron, ez a bűz beleette már magát mindenbe, a falakba, a folyosó rozzant foteljeibe…
A rokonom szobája – szerencsétlen módon - közvetlenül egy olyan helyiség mellett van, ahol egy térben van a WC és a zuhanyzó. Bizonyára lehet erre indokot találni, hogy miért így épült, de mivel az ajtót (érthető okból) nem lehet bezárni, és mivel ebben az otthonban vannak gyengébb elmeállapotú emberek is, most képzeljétek el, amikor valaki zuhanyozik, a másik teljes lelki nyugalommal bemegy dolgát végezni. De van ennél rosszabb eset is, amikor a zuhanyzó vízleeresztőjét használja WC-ként valaki. (Nem kitaláltam ezeket a dolgokat, ezek tények.) Olyasmit nem is hiányolok már, hogy az ilyen beteg, öreg emberek számára mennyivel kényelmesebb lenne a normál WC ülőke helyett az a bizonyos u.n. „magasított”, hogy ne kelljen annyira leguggolni, hiszen többségük felállni is alig tud…Ez már nyilván valami extra, flancos kívánság lenne, erre nem jut pénz és felteszem, eszébe sem jut senkinek.
Ami a múlt héten megdöbbentett, két napig a szokásos 6 db gyógyszer helyett csak kettőt kapott, mert „nem jött meg a szállítmány”…. Most mit mondjak erre ?
Egy másik alkalommal, a megszokottól eltérően, szörnyen kába, tompult volt, amikor kora délután odaértem. Mint egy lassított felvétel, úgy mozgott. Mesélte, hogy ma „más formájú gyógyszer” volt a reggeli adagjában – amiről egész nap alig bírta nyitva tartani a szemét. Hát szinte rá sem ismertem… Mit cserélhettek össze, mivel ?
Jó két hónapja volt időpontja a szemészetre, de mivel nem volt ápoló-kísérő, aki elment volna vele (kocsival elviszik őket, de egyedül nem mehetnek) szóval nem volt, aki elkísérje, azóta se jutott el az orvoshoz.
Neki szerencsére volt lehetőség bevinni a mikróját, ugyanis mire a tányérokba kimert ebéd-adagok a legtávolabbi szobákba elérnek, teljesen hidegek. És akinek ( a 99 %-nak) nincs mikrója, az akkor vagy hidegen eszi az ebédet, vagy sehogy….
Mindenkinek, minden – mosásba leadott ruhájára- névcédulát ragasztanak. Mióta rokonom bent van, megszámlálhatatlan ruhája „tűnt el”. Kétségtelen, kap helyette másikat, nadrág helyett nadrágot, pulcsi helyett pulcsit. De most kell mondanom hogy mit érez egy kedvenc ruhadarabja elvesztésekor egy idős ember ?
Az „otthonban” több fokozatú a leépülésben szenvedők sokasága, és van valamiféle differenciálás, (van valami „zárt osztály” féle is) de vajon azt miért nem lehet megoldani, hogy a viszonylag normálisakat valahogy egymás közelében helyezik el ?
Kérdések, kérdések, megválaszolatlanok… Ezek most csak úgy „nagyhirtelen” jutottak az eszembe a 102 éves nénik kapcsán.
Nem akarok belegondolni, hogy én is itt végezhetem….
És nem kívánom a rokonomnak, hogy (ilyen körülmények között) 102 évig éljen.
Nem akarok belegondolni, hogy én is itt végezhetem….
És nem kívánom a rokonomnak, hogy (ilyen körülmények között) 102 évig éljen.
Ma már pelenkáznak, az azért szagtalan. Emlékszem neurológiára 1986-ról, a sok agyvérzéses beteg miatt iszonyú szag volt. A pelenkázás miatt ez megszűnt. Itt nem telik rá? Ha szívvel és lélekkel állnának dolgokhoz lehetne változtatni, vagy ez is anyagiak függvénye? A családja egy vizsgálatra sem tudta volna elvinni őt? Apám 92 évesen, végig egyedül látva el magát élt, nem is engedte volna, hogy elvigyék öcsémék. Szerencséje is volt a tartása mellett. Kemény kérdéseket vetettél fel.
VálaszTörlésKépzeld el, itt mindenki kap rendszeresen nadrágpelenkát. Emiatt egyébként részben én sem értem az intenzív szag okát. Az állandóan nyitva (néhol tárva) lévő mosdó-wc-k miatt lenne ? Azon azért elgondolkodtam, hogy micsoda összeg lehet ez a pelenka-dolog !!!
TörlésA gyerekei dolgoznak, az egyik nem is a városban, de azt majd megkérdezem, hogy esetleg velem nem engednék-e el ? (még ez nem is jutott eszembe) Édesapádat - őszintén mondom - nagyon irigylem, de sajnos a sors nem ilyen jó mindenkihez.
Igaz, megint nem a témához, csak pár hír (címe) az elmúlt időszakból : a részeg betegápolók az alvó beteget elvitték a hullaházba ( vagy majdnem) - 42 napig a hullaházban feküdt... (mire értesítették a családját ) - (ha jól emlékszem 83 éves bácsi volt) - vagy ...a megkérdezettek 63%-a már fizetne vizitdíjat... (ha azt az egészségügyre költenék ) - akár azt is írhatnám, nem egyedi eset (sajnos) amit leírtál. (Épp' Moldovát olvasok - Az utolsó töltény 12. - ezzel be is fejezi a sorozatot) - ő is ezt-azt leír, amikor (betegsége miatt) orvosoknál volt, szanatóriumban, ill. még a "bolondok házában" is... Aki Facebookozik, tudja... van egy "oldal," ahol a kórházi ételek fotóját gyűjtik...
VálaszTörlésTudom, mindenki a maga baját tartja a súlyosabbnak... de minden bizonnyal vannak jobb helyek is kies hazánkban. (Ki ne feledjem : ismerőseimtől tudom, (ffi) - még az ilyen hely(ek)re is nem egyszer "protekcióval" lehet csak bekerülni. ( Más : 7 nap híján 2 évig voltam sorkatona... (igaz.fiatal voltam) - aztán már magam is elfelejtettem, mennyiszer voltam szanatóriumokban...lehet, talán emiatt "jobban viselem a gyűrődést," ha ilyen helyekre kerülök. ( vagy kerülnék)
Nem akarnék átmenni az egészségügy "lápos" területére, de csak mert megemlítetted:
TörlésA barátnőm tegnapra volt gerincműtétre berendelve. Még valamikor tavasszal kapta az időpontot. (Van "fizetett" orvosa!) Este hazaküldték azzal, hogy majd szólnak, ha esedékes lesz a dolog, nem tudják megmondani, mikor tudják műteni. Most mit mondjak erre ????
Nos, azt hiszem itt illik szólnom.
VálaszTörlésOtthon és otthon között iszonyú nagy különbségek vannak.
Szagok sajnos még a leggondosabb pelenkázás mellett is előfordulnak. Az idősek vizelete sokkal erősebb mint egy babáé. Nálunk a pelenkázások után rögvest befújjuk a szobákat légfrissítővel, a nappaliban pedig van egy magától adagolós. Ennek ellenére mégis akad időnként kellemetlen illat.A mosókonyhából egyenest kiűzhetetlen. De ez előfordul idős ember otthonában is, ahol egyedül lakik. Némelyiküknek ez kifejezetten a rémálma, és folyton kérdezgeti, nem érzünk-e valami szagot.
Nálunk van olyan fürdő, ahol WC is megtalálható, de van olyan is, ahol csupán csak mellékhelyiség magasított ülőkével. Ki ezt, ki azt szereti használni, s az öregek nagy részének van egy olyan furcsa tulajdonsága, hogy nyitott ajtónál végzik a dolgukat. Már sokat gondolkodtam mi lehet ennek az oka. Szerintem a biztonságérzet. Hogy valaki látja őket, hogy nem szorulhatnak be, vagy hasonlók. Szobavécék is vannak, hát sajnos a nővérek azokat se tudják 10 percenként üríteni, onnén is jöhetnek szagok.
A gyógyszereket csak a főnövér adagolhatja be elvileg, nálunk ilyen nincs, tehát a főnökasszony csinálja. Esetleg azt tudom elképzelni, hogy két gondozott dobozkáját összekeverték az osztáskor, azért került más gyógyszer a rokonodhoz. Emberek vagyunk, mindannyian tévedhetünk, azt nehezen tudom elképzelni, hogy szándékos volt a dolog.
Vizsgálatokra nálunk senki nem tudja se autóval elvinni a gondozottakat, se elkísérni, mivel összesen két nővér van szolgálatban. Szerintem ilyen kíséretre máshol se tudnak embert adni, általában a család intézi az ilyesmit, nekünk nincs rá lehetőségünk.
TörlésA ruhákat nem értem, hogy keveredhetnek el, ha be vannak cédulázva. Nálunk sokszor van keveredés, pedig csak 24 lakónk van, és nincsenek bejelölve a holmik, van ami előkerül, van ami eltűnik valamiféle feketelyukban, de olyan is akadt már, hogy az egyik gondozottunk kissé fura fia lenyúlt néhány bugyit és csak teljes véletlenségből jöttünk rá.
Nálunk pl. a demenseket egyáltalán nincs lehetőség elkülöníteni, de nem is tartanám szerencsésnek összezárni őket egy szobába. Jó ha van a közelükben gondolkodni tudó is. Képesek összeverekedni, meg hasonlók, ilyenkor a normálisan gondolkodók rögtön tudnak nekünk szólni. Mindezen felül a főnökasszony a szerény lehetőségekhez képest igyekszik úgy összeválogatni a szobatársakat, hogy mindenkinek megfelelő legyen. Ez néha bizony nagyon nehéz. vannak összeférhetetlen emberek, és őmellettük is kell legyen valaki.
Az a nagy helyzet, hogy a problémák elég nagy része pénzzel megoldható lenne, de ebből a szociális szférában őrülten kevés van. Nálunk pl. már nem akart jönni a szippantó, mert nem tudom mennyi szippantás árával tartozik az otthon. Vagy nincs pénz kifestetni a szobákat, vagy rendbetéteni a lassan ránk szakadó tetőt, arról nem is beszélve, hogy két éve nem kapjuk meg a munkaruha pénzünket, ami szaros 15 e ft lenne egy évre. A munkára használt saját biciklim évek óta saját pénzből javíttatom, a saját mobiltelefonomat használom munkaügyben és ez csak a jéghegy csúcsa. Most a legutóbbi értekezleten pl. azt kérte a főnöknőnk, ha lehet mondjunk le a még maradék szabadságainkról, mert nem lesz kit beosszon dolgozni. Kifizetni nem tudják, átvinni nem lehet.
Azt hiszem ilyen viszonyok között azon sincs mit csodálkozni, ha a nővérek már nem tudják olyan szívvel-lélekkel végezni a munkájukat, bár én ebben sem panaszkodhatom, mert nagyon jó csapat tagja vagyok. Az egyik nővér évről évre, ünnepről ünnepre a saját pénzéből dekorálja az otthont, a másik múltkor otthonról szállíttatott be a férjével egy teherautónyi rakományt az udvari lecsópartihoz, Fodrász kolléganőnk, aki kényszerűségből lett nővér ingyen és bérmentve vágja a gondozottak haját. Ezért más helyeken fizetnek. és sorolhatnám. A végtelenségig mi sem bírjuk. Elfáradunk, kiégünk, a sok gond, probléma, a naponkénti szembesülés a nyomorúsággal leszívja az ember testét-lelkét.
Nagyon nagy változtatásokra lenne szükség az állam részéről ezen a területen. Nagyon nagyokra! Csak ez nem érdeke. Neki az az érdeke, hogy minél előbb hulljon a férgese, hogy minél kevesebb nyugdíjat kelljen fizetni.
:-((((((
TörlésPipulka ! Elismerésem a munkád iránt .
TörlésJól érzem hogy ez neked nem is annyira munka mint inkább hivatástudat ?
mmama
Igen, nagyrészünknek hivatástudat. Én annyiból szerencsés vagyok, hogy ugyan belekényszerültem ebbe a munkába, mert nem volt más, de szeretem csinálni. Csak sokszor nagyon elfáradok, mert nincs lehetőség feltöltődni, nincs lehetőség, hogy valamiféle tréningeken, vagy olyasmi csoportfoglalkozásokon vegyünk részt, mint pl. Katiciék néha, amitől új erőre kapna az ember. Talán ez is sokat jelentene, de hát erre sincs pénz. Ehh, kár is taglalni, és továbbra se lesz fizetésemelésünk, ezt már a kormány eldöntötte. Talán arra játszanak, hogy sokan úgyse hagyjuk el ezt a szakmát még így sem, mert vagy sajnáljuk az öregeket, vagy egyszerűen a lakóhelyünkön nincs más munkalehetőség.
TörlésNagyon nehéz a téma (ismét) !
VálaszTörlésA mostoha állapotok miatt az intézmény fenntartót kéne megkeresni.
Mindenesetre munkaerő hiánnyal , alacsony bérekkel , lerobbant műszaki állapotban lévő épülettel nagyon kevés költségvetésből nem fognak tudni csodát csinálni sajnos.
Nekem van két nagyon kellemes tapasztalatom , ide jártunk látogatni évekig .
Az egyik Tökölön a másik BP.XX. ker.-ben . Egyik sem magánkézben lévő, mégis otthonos, családias , tiszta intézmény . Kedves , derűs ápolókkal , napi programokkal, választható menüvel, állandó orvosi felügyelettel , nagy kerttel , 1-2 személyes szobákkal , az egyikben uszoda is van .
Alapösszeg befizetése nélkül havi térítéssel jutottak be az ismerőseink.
Ezt csak azért írtam le mert a jót természetesnek vesszük és nem tudják sokan hogy ilyen is van.
Mindenesetre szomorú hogy egy küzdelmes dolgos élet után ilyen a "Jól megérdemelt , napsugaras időskor ".
Én kérek bocsánatot és nagyon szégyenlem magam az ilyen és ehhez hasonló esetek miatt:-(
mmama
Örülök, hogy hallok ilyen helyekről is.
TörlésKülönben nálunk is szeretnek az öregecskék, bár nincsenek kétágyas szobák, nincs uszoda vagy könyvtár, de a családias a hangulat pótolja ezt. épp most volt tegnap ÁNTSZ ellenőrzés és nagyon megdícsértek minket. Valahogy a szóba került a Mikulás is, és a doktornő elcsodálkozott: Jön a Mikulás az öregekhez??
Hát hogyne jönne-válaszolta a főnöknő-,minden évben jön!
Hihi, már idén is írom a listát, és erősen növesztem a szakállam. :-D
1.
VálaszTörlésAlább – két részletben, mert másképp nem enged a blog ekkora szöveget betenni - mindannyiotoknak, de főleg Pipulkának válaszolnék:
Nagyjából ilyesféle válaszra számítottam tőled és kicsit vártam is, hogy elmeséled, nálatok mi a helyzet. Azt kell mondjam, mindennek a lényege az utolsó mondatodban van. Az államnak (és ezt hangsúlyoznám, tehát nem az otthonnak, vagy pláne nem az ápolóknak) az az érdeke, hogy mielőbb cserélődjenek a bentlakók. Az én rokonom is „protekcióval” előbb jutott be, mintha csak egy lett volna a sorállók között”…Ez is tragikus, szomorú és szégyenletes.
A nővérekre nem nagyon tudok rosszat mondani, a rokonommal legalábbis mindig nagyon kedvesek, udvariasak, segítőkészek. Hogy a leépültekkel milyenek, azt nem tudom, mert azt nem látom. Nem látok bele teljesen az otthon működési rendjével, elvébe, de itt kb. 3 fokozat van. Vannak – miképp írtam – az elkülönítettek, zárt ajtó mögött, valószínűnek tartom állandó felügyelettel, ők onnan nem jöhetnek át a hatalmas (több száz fős) épület más részeibe, ill. oda nem lehet „csak úgy” besétálni. Van egy részleg, ahol a komolyabb ápolásra szorulók vannak, olyan fekvőbetegek, akik már nem, vagy csak nagyon nehezen tudják ellátni magukat. És van ez a részleg, ahol hát…most mit mondjak…vannak kevésbé normális öregek, meg normálisak is, akik kifejezett ápolást (pelenkázás, etetés) nem igényelnek. Ám köztük is vannak óriási különbségek, úgy szellemileg, mint fizikailag. De gyakorlatilag ez a „legjobb” (milyen szót használjak?) része az egész otthonnak.
És itt van „háziorvos”, itt van ingyen fodrász és ingyen pedikűrös-manikűrös, van könyvtár és vannak(!) misék, van kisbolt. Ez egy picuri kis városka…
Kétségbeejtő és szégyenletes (de nem újdonság számomra), amit arról írsz, hogy milyen a ti ellátásotok, a munkakörülmények és feltételek. Látni, tudni naponta szembesülni azzal, hogy egyes vezetők és azok seggnyalói micsoda karriert futottak be, hogyan élnek, s ezzel egyidőben a saját bicajodra, magadnak sallerozni a kereket – hát nem is részletezem tovább a különbségeket. Mindenki tudja, aki ezeket a sorokat olvassa, hogy mi megy itt….
Hajdani munkahelyemen még dolgozó régi kollégákkal van némi kapcsolatom. Nos, amiket onnan hallok néha, attól az eszem megáll. Pedig messze nem ilyen kritikus helyen dolgoznak, mint te. Hogy milyen elvárások vannak, s cserébe milyen szégyenletes bért kapnak. Hogy milyenek az új rendszer új főnökei és sorolhatnám…
2.
VálaszTörlésOly mértékben állt fejre a világ, és ezen belül az ország, az elmúlt tízegynéhány évben, hogy még csak tippem sincs, merrefelé vezet az út ebből a kátyúból, mocsárból, nem tudom miből, amiben jelenleg vagyunk. És nem panaszolnám a helyzetet, ha mindenkit egyformán sújtana ez a mocskos rendszerváltás. De sajnos nem így van. A gyengébbek, az öregek, a szegények mint valami hatalmas, állandóan kavargó mocsárspirálban, a tölcséren egyre beljebb kerülnek, és egyszer csak hipp-hopp eltűnnek a „fekete lyukban”…
Ám azon is elgondolkodom, hogy mi – a kisemberek, a szegényebbek, a megalázottak, a kiszolgáltatottak - miért is tűrjük mindezt szó nélkül ? Mi (most mindegy, melyik dolgozó-csoportra gondolok) miért nem megyünk már ki az utcára, s követeljük a jogainkat ?
Az egészségügy helyzete katasztrofális (lásd @x-nél írt komment-válaszomat is), az oktatásé ijesztő, valahogy nem is tudok olyasmit írni, ami simán és gördülékenyen hatalmas eredményeket felmutatva menne előrefelé – leszámítva azokat, amiket itt most nem fogok felsorolni…..
Visszatérve még a válaszodhoz: pl. sosem jutott eszembe, hogy a WC-ajtók azért lehetnek nyitva, amit írsz. Hogy t.i. félelemből. És meglehet, igazad van. Amíg az ember önmagán nem tapasztal meg bizonyos dolgokat, addig eszébe nem jutna, hogy mi, miért történik úgy ahogy. Nekem se volt évekkel ezelőtt gond, ha nem égett éjszaka egy kis „őrlámpa” most meg enélkül biztos már élni se tudnék.
Szóval nagyon nehéz az öregség, s még nehezebb, ha az embert nem a megszokott, ismerős környezete veszi körül. Szomorúnak tartom, hogy a világ ilyen irányban fejlődött. T.i. hogy az öregek, miután „használhatatlanná” válnak, mint valami elromlott robotgépet – jó nem a kukába – de a szocotthonokba dugják a családok. Igaz, elismerem, ahol mindenki dolgozik, ki tudna az öregre felügyelni, őt ellátni ?? És máris benne vagyunk a spirálban.
Valahol valami elromlott. Megyünk lefelé.
Így van! Nem bedugják őket a gyerekek, hanem rákényszerülnek. Természetesen vannak olyanok, akiket nem lehetne otthon ápolni, mert az egész család rámenne. Van, hogy nagyon indokolt az elhelyezés. Anyukám 55 évesen nyugdíjba ment, el tudta látni az öreg szülőket, egyiknek sem kellett otthonban meghalnia. Én mikor fogok nyugdíjba menni? Soha. Mert addigra már nem lesz nyugdíj, vagy ha lesz is, abból nem lehet majd csak legfeljebb éhen halni. Hiába fizetjük egész életünkben a járulékot. Félretenni pedig a minimálbérből nem lehet.
TörlésMi már otthonba se tudunk majd menni, mert nem lesz elég a jövedelmünk az ellátásra.
Ki van ez találva piszkosul.
Eljön még a Sántha Ferenc féle Büdös ideje, meglásd!