Boldog karácsonyt mindenkinek !

Az első betlehem-állítás történetét Celanói Tamástól tudjuk. Szent Ferenc az itáliai Greccióban 1223-ban megkérte egy barátját, hogy rendezzen be egy barlangot, készítsen jászolt, hozzon szalmát, szamarat és ökröt, értesítse a pásztorokat, és így „alkalmi színészekkel” felelevenítették a szent éjszaka eseményeit. A fáklyákkal messze földről érkező zarándokok egyike Ferenc beszéde után azt észlelte, hogy a jászolba fektetett baba megelevenedik, az istengyermek valóban ott van az imádkozó sokaság között…

Egy másik fontos karácsonyi esemény Szent Ferenc életéből olyan esztendőben történt, mikor Jézus születésének ünnepe péntekre esett. A ferences barátok egymás között arról beszélgettek, hogy Jézus szenvedésének és kereszthalálának emléknapja, vagyis a péntek felülírja az ünnepet, vagyis ilyenkor is böjtölni kellene. Ferenc azonban nem értett velük egyet és így szólt: „Vétkezik, aki pénteknek nevezi ezt a napot, amelyen az isteni kisded született. Azt akarom, hogy ezen a napon még a falak is húst egyenek, s mivel ezt nem tehetik, legalább kívülről kenjék be azokat”. Azt is elrendelte, hogy bőséges alamizsnát adjanak a szegényeknek, és kérte a gazdákat, hogy a Jézus jászlánál hűségesen szolgáló jószágok utódai e napon dupla adag takarmányt kapjanak.

A betlehem-állítás szokása azóta világszerte részévé vált a templomok és a közterek karácsonyi programjainak….

(http://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-ferenc-allitott-eloszoer-betlehemet/)

A híres pécsi betlehem története: : http://www.pecsma.hu/abszolut-pecs/latta-mar-az-egyedulallo-pecsi-betlehemet   (kép is innen)

Találtam a régi fotóim között egy "állatost", íme:

Egy  történetet még hozzáteszek a fentebb "megvastagított" sorok miatt: sok sok évvel, évtizeddel ezelőtt, egy valamilyen ősrégi képes-újságban  (talán Magyar Kurír volt?) egy cikket olvastam melyben arról írtak, hogy x.y. grófné és egyéb magas rangú emberek feleségei Budapesten a szegényeknek karácsonykor ételt osztottak. Meg fénykép is volt hozzá, élénken előttem van ma is....

Én ezt olyan megdöbbentőnek éreztem (és hihetetlennek), hogy megkérdeztem nagymamát, hogy ez igaz volt-e ? Mire azt a választ kaptam, hogy igen, nagyon sok szegény ember ment ilyenkor oda, hogy legalább egyszer az ünnepen jól lakhasson. 
Soha, míg élek, azt a képet és hozzá nagymama mondását nem fogom elfelejteni, mert talán akkor értettem meg először, hogy mi is a szegénység. Mert gazdagok ugyan mi sem voltunk, de ételt koldulni még nem kellet mennünk, az ötvenes években sem.

És tessék:

Az alábbi cikk a máról szól, nem Szent Ferenc idejéről, nem a háború előtti évekről, nem az  ötvenes évekről. Nem gondoltam ötven éve, hogy ezt is meg kell éljem.

https://bmsza.wordpress.com/