Szívesen
és gyakran gyújtok gyertyát, mécsest, elég rendes „készletem” van belőlük
itthon. Néha, adott napokon, emlékezve valakire, néha „csak úgy”.
Ám gyertyát
gyújtani decemberben – egészen más, mint egyébként. Valahogy azonnal az ünnep
melegét hozza közel, tudja az ember, hogy már csak pár hét, vagy nap, de itt a
karácsony, halk zenéjével, múltidéző illataival, csendjével. (Persze mindez
csak akkor, ha szerencsés vagy….)
Nem
tudnám megmagyarázni, hogy a júniusban fellobbanó lángocska miért nem olyan,
mint a mai….Pedig nem olyan. Most korán sötétedik. Az árnyékok a szobában is másak,
elbágyaszt és elringat a meleg…. Az én fantáziámban megvannak azok a személyes
emlékek, melyek ilyenkor felbukkannak s melyekért hálás vagyok. A vaníliás-keksz
illatú konyha, a kisgyerekkori izgatott, félelemmel vegyes várakozás, a hit
csodája az angyalokban (be kár, hogy elveszett) a csengő szinte földöntúli, s
sokáig számomra érthetetlen helyről felhangzó csilingelése... Ez mind, és még oly
sok szép emlék benne van az én decemberi
gyertyáimban.
Szeretem őket.
Én is. :-) A gyertyákat esténként, igazad van a decemberi az más...
VálaszTörlésÖrülök, hogy egyetértesz...azt kifelejtettem a szövegemből, hogy viszont az u.n. "illatosított" gyertyákat nem kedvelem annyira. Nekem, a régi, gyerekkori "gyertya-szag/illat" a megszokott.
TörlésS a csendes behúzódás egy meleg szobába a kinti hideggel szemben. A benti meleg, a melegséges emlékek, hangulatok.
VálaszTörlésMert milyen hangulatos egy kislámpát égetve csak, belenézni a gyertyalángba...és elmerengeni.
TörlésNaná, hogy más a téli gyertya. Kinek jutna eszébe egy kánikulás júliusi nap után, mikor még éjfélkor se hűl, le a levegő gyertyát gyújtani?
VálaszTörlésBevallom én nyáron is meggyújtom a kis mécseseimet, mert sajnos, vannak, akikre épp ebben az időben szoktam emlékezni. Nem melegszem a fényüknél, de emlékeztetnek arra, akikért gyújtottam....
TörlésValóban a decemberi gyertya hangulata utánozhatatlan, de én szeretem a kánikulai gyertyákat is, amikor a dunai zátonyon égnek este 10 és minimum éjfél között, a sátor előtt. Az is egy fantasztikus - de teljesen más - hangulat.:)
VálaszTörlésA szabadban nem ismerem a gyertyafényt - csak a tábortüzet, de az tény, annak is megvan a maga varázsa. Egyáltalán: a tűz, az embernek ősidők óta társa, többnyire batárja, néha ellensége - el se lehet képzelni nélküle az életet.
TörlésMi is elég sokat "gyújtogatunk"... ( de inkább kint, a "szabadban"...) Ne keltsek pánikot a mindenféle gyertyák "füstjével" kapcsolatosan ... Ami fontosabb : már 2.alkalommal elmentünk úgy sétálni ( estefelé) - hogy azt hittük, a másikunk oltotta el a gyertyát... ( ami vígan "lángolt" a lakásban...) - Hát... vigyázzatok !
VálaszTörlésAz bizony elég veszélyes lehet, ha az ember megfeledkezik a meggyújtott gyertyájáról. Még akkor is, ha nagyon előrelátóan úgy helyezi el,hogy semmit ne tudjon még véletlenül se meggyújtani - mert ugye, az ördög sosem alszik. Egyszer velem is megtörtént, hogy égve hagytam a mécsest, kellőképp meg is ijedtem, ill. hálálkodtam hazatérésemkor, hogy nem történt semmi baj.....
Törlés