Karácsony illat

Mottó: „Ki mondja meg, hogy mikor lehet örülni a karácsonyfának ?”

Felhoztam a pincéből. Kibogoztam zsákjából, ágait „tüskéit” elsimogattam-igazgattam és feldíszítettem. És este meggyújtottam a kis lámpásait és egyből olyan jó melegség áradt szét a lakásban.  (Érdekes, hogy a kis lámpákra sosem azt mondom, hogy „be- vagy felkapcsolom”  - a meggyújtás  valamiért jobban illik a hangulathoz. Tán mert az emlékeztet a gyertyákra, amit csak meggyújtani lehetett és bekapcsolni nem….)

Alatta az ezeréves kis betlehemi-figurák, szép, kedves és emlékeket-idéző régi képeslapok.

És ahogy álltam tegnap este előtte, valamiképp eszembe jutott a csillagszóró. Ezer éve nem vettem, nem tudnám megmondani, miért….De idén fogok. Ha hihető, ha nem,  „megkívántam” az illatát. Mert van neki. Nem parfüm és mégis valami ünnepi, megmagyarázhatatlan. (Bár nem tudom, a mostaniaknak is van-e olyan fura kesernyés-kénes-füstös „illatuk” mint a régi csillagszóróknak volt. Nagy csalódás lesz, ha már azok sem a régiek…) 

Gyerekkoromban gyertya égett a fenyőn és nem lámpa, és mindig volt csillagszóró és mindig volt a fára akasztva vaníliás-karika. Ezeknek együtt volt valami elmondhatatlanul jellegzetes „karácsony” illatuk.

Volt valami titok, valami izgalmas a csillagszóró gyújtásban – tán az is, hogy nekünk gyerekeknek nem volt szabad „gyújtogatni” – habár azért sok sok évvel, évtizeddel később kiderült, tényleg nem gyerekjáték a csillagszórózás, mert egy szép karácsonyi ajándékot, a fa alá tett csomagban lévő drága inget égetett ki, egy lehullott szikra. No azt a karácsonyestet sem felejtem el…

Akkoriban nem volt divat sem a szilveszteri petárdázás, sem az esztelen, félméteres csillagszóró, vagy a születésnapi tortadíszként használt változat. Volt a karácsonyi, kis, tán 10 centis füstös csillagszóró és slussz. Talán azért is volt olyan nagy értéke, jelentősége számunkra.

Milyen fura esetek adódnak néha. Évtizedek múltán az ember „megkíván” valami nagyon régi dolgot… Honnan a csodából és miért jönnek elő ezek az ezeréves érzések, gondolatok, emlékek ?  Remélem, nem fogok csalódni benne…Néha ugyanis a múlt dolgait jobb nyugodni hagyni, hogy mindörökre szépnek őrződjenek meg.