Év elején....

Már öt nap elmúlt ebből az évből is. Figyelitek, hogy rohan az idő ?

Régen újév napján, vagy ekörül, listákat gyártottam. Vágyakat, terveket írtam sorba,  nagyság és elérhetőségi esély szerint rangsorolva. „Idén muszáj”  „Talán jövőre”  „Esetleg valamikor” ….Néha olyan oszlopcím is volt, hogy „Szinte lehetetlen” – de írtam oda  is egy egy sort, ha nem is minden  évben.

Most, hogy visszagondolok némely „vágyamra” – mosolyognom kell, mert néha egész őrült dolgokat kívántam (volna) magamnak. (Persze, ki tudja, mennyire számít őrültségnek, hogy szerettem volna megtanulni harmonikázni, vagy hogy  milyen szörnyen vágytam egy jobb mikroszkópra, amihez képest egy bombajó paróka megszerzése iránti vágy már gyerekjátéknak tűnhetett, vagy hogy volt, amikor célba-vettem még egy magas hegy megmászását, illetve titokban reméltem, összekaparok annyi pénzt, hogy a lakáson belül bizonyos dolgokat átalakíthassak… Egyikből se lett semmi.)

Tavaly már nagyon kellett erőltetnem a dolgot, hogy össze tudjak hozni valamit. Felírtam, majd kihúztam bizonyos dolgokat, aztán a szinte lehetetlen oszlopába nem is volt kedvem/erőm/bátorságom beírni semmit se.

Egy ideig tettem ide-oda a tervezetet, aztán valamikor a nyáron kidobtam. Volt rajta kihúzott sor, meg kihúzatlan is.

És most valahogy nincs kedvem ilyent írni.

Minden olyan bizonytalan, valójában leírásra érdemes vágyaim sincsenek, vagy csak olyan vágyaim vannak, melyeket nem érdemes leírni, mert már most tudom, hogy reménytelenek. Akkor meg minek koptassam a ceruzám….
Persze feladatok, kötelezően elvégzendő dolgok azért vannak, melyeket akár tetszik, akár nem, végre kell hajtani. Azokat nem kell felírnom.

 

Kép: http://gabo.anyanyelvapolo.hu/wp-content/uploads/2011/10/s%C3%ADn.jpg