Otthon

Belebotlok néha blogokban lakberendezős cikkekbe/képekbe. És nem azt mondom, hogy egyik-másik nem teszik. De valahogy az még sosem jutott eszembe, hogy a saját otthonomat akármelyik képen láthatóhoz alakítsam. Ma is létezik még „Lakáskultúra” c. lap, barátnőm pl. nagy élvezettel nézegeti (bár már nem veszi rendszeresen) – én sose leltem örömöm ilyesmiben.

Vannak persze sosem teljesíthető vágyaim nekem is, de annyira tudok ragaszkodni megszokott, vacak kis életem tárgyaihoz, hogy  valószínű nehezen viselném, ha máról hol napra megváltozna a környezetem. Még akkor is, ha jobbra-szebbre-nagyobbra változna.

Egy ideje gondolkodom azon, hogy be kellene adnom a jelentkezésemet a nyugdíjas házba. Van Pécsett egy ilyen,  2,5 milliót kell befizetni, ezért kapsz egy egyszobás kis garzont, (nem örökölhető!) ami után minden rezsit te fizetsz,  vagy talán még valamiféle bérleti díj is van (ezt nem tudom pontosan, de momentán nem is lényeg). Ám valahogy  nem bírom rászánni magam arra a lépésre se, hogy egyáltalán beadjam a kérelmemet. Mert a beköltözésre kb. 2-3 évet kell várni. Kevés a hely és csak „kihalásos” alapon kaphat az ember itt lakást.

Nem tudom elképzelni, hogy 50 m2-es kertes házrészből egy kb.30 m2 emeleti lakásba költözzem. Hogy a dolgaimat kidobáljam/elajándékozzam/nélkülözzem. Egyszerűen nem érzek erőt ahhoz, hogy ezt megtegyem.

Nem tudom mit rendelt nekem a sors a „végére” – a nyugdíjasházban az a csábító, hogy ott azért van valamiféle ápoló „személyzet” kisebb baj esetére – bár nagyobb baj esetén onnan is bekerül az ember a kórházba…van étkezési lehetőség is, persze nem ingyenes. De ez pillanatnyilag nem jelképez akkora vonzerőt számomra, hogy ezekért feladjam az önálló életemet.

No, elkalandoztam. Csak arról akartam írni, hogy én szeretek itthon lenni. Abban, amiben évtizedek óta élek. És be nem engednék ide egyetlen lakberendezőt sem. 

 

 Egyikben sem tudom elképzelni az életemet...pedig nem csúnyák

Képek: http://www.lakaskultura.hu

http://clamshellbeachresort.com

http://lakbermagazin.hu