Jó, idén kicsit megkésett az ajándékom… Aki régi olvasó, tudja, hogy tavaly áprilisban milyen szülinapi ajándékot kaptam – de az idei se semmi.
Valójában nem tudnám megmondani, miért alakult úgy az életem, hogy bár a Zengő környékén számtalanszor jártam, de egyetlen egyszer sem sikerült kifognom a bazsarózsa virágzás idejét.
A múlt héten egy kedves kis barátnőm járt arrafelé, és áradozva mesélt a szépségekről, amit látott. Hát beindult az agyam és gondoltam, meglepem magamat egy bazsarózsás túrával.
 |
| Balra a Hármashegy - jobbra a Zengő. Út Hosszúhetény felé |
Van azonban nekem egy blogos barátném Hosszúhetényben, a „Lélekajtós” - gondoltam, jó lenne őt rávenni, jöjjön velem, a helyszínt is jobban ismeri – meg egyedül teljesen ismeretlen helyeken már nem szívesen mászkálok. Sikerült is mára összehozni a találkozást, és a Magasságos is kegyes volt hozzánk, mert a hét közepén még csúf, esős-szeles hideg volt az idő, ma pedig hétágra sütött a nap. Igaz, dél felé kissé befelhősödött – de végig kitartott – panaszom nem lehet.
10-re beszéltük meg Heténybe a randevút, jó korán elindultam, mert láttam mások blogjában, meg úgy messziről is, hogy sárgulnak a repcetáblák, s idén még egyet sem fotóztam – hát útközben meg is álltam pár repcés képet készíteni.
 |
| Ugye szép ? |
Aztán Hosszúhetényben hamar megtaláltam az adott címet, s nem sokat vacakoltunk, (nem az én autómmal) máris nekiindultunk a bazsarózsa keresésnek. Az én informátorom a Nagy-mező Aranyhegyi részen járt, ez a Zengő lába előtti rész – s bár én is úgy tudtam, hogy az igazi bazsarózsás Püspökszentlászló környékén van - de mivel a másik barátnőm itt látta a szépségeket, hát ide mentünk.
A kísérőm és kedves kalauzom már akkor is tudta, hogy nem csak ezt a helyet fogjuk felkeresni, hanem mégiscsak felmegyünk a másik lelőhelyre is – és hosszabb túrára készült. Bár először nem árulta el nekem, hadd legyen meglepetés.... Én csak amolyan megyek-fotózom-jövök útra készülve, még vizet sem vittem, ő meg…hát…majd elmesélem, ha oda érünk a történésben.
Itt a térképen is láthatók a helyszínek, amerre jártunk. Mellesleg cseles, mert aki nem rendelkezik helyismerettel, azt hiheti, macskaugrásra van a két terep - pedig nem ! Közben kalandos erdei utakon a fél hegyet körbe kell járni...:
Szóval az első helyszín az Arany-hegy, illetve a Nagy-mező.
Nem vagyok mestere a több részből összedolgozott képnek, de hát valami ilyesmi (vagyis ezerszer szebb) látvány tárult a szemünk elé: kb. középen a Hármas hely, jobbról a Zengő, előttünk meg virágokkal teli hatalmas rét:
A táj csodás, a kilátás nemkülönben, és egyszerűen elmondani, felsorolni nem tudom azt a rengeteg most nyíló virágot, amit menetközben láttunk. Mert bár autóval mentünk, de itt-ott megálltunk gyönyörködni és fotózni.
Hát ilyesmik (is) voltak:
 |
| Szamóca és egy szál vadlen |
 |
| Már termését érleli az illatos hunyor |
 |
| Egy szellőrózsa... |
 |
| ...meg még három - a számtalanból |
 |
Gyöngyköles
|
 |
Egyik kedvencem, a farkas kutyatej
|
 |
Tavaszi hérics
|
 |
Izgatott hangyaboly
| |
Aztán
egyszer csak megpillantottam az első lilás-rózsaszín bazsa-bokrot – hát
komolyan mondom, leírni se tudom az örömömet. Nem azt mondom, hogy 70
évet vártam rá – mert ez nem lenne igaz, de végtelenül boldog vagyok,
hogy most akkor már ez is „megadatott” – kipipálhatom, nem fogok úgy
meghalni, hogy pécsi/mecsekalji lányként nem ismerem a bánáti
bazsarózsát… Sajnos, ahogy Lélekajtós barátnőm megjósolta, a virágzás
javán már túl voltunk, de azért találtunk ám még csodálatos, kicsit
megkésett nyíló példányokat is:
 |
Tudom, hogy nem jó kép. Autóból fényképeztem,de az ELSŐ bazsarózsa bokor van rajta, amit megláttam !
| | | | | | | | | | | | | | |
 |
Itt sajnos a legtöbb már elnyílt
| | | | | | | | | | | |
|
|
 |
De azért akadt ám friss virág is, poszméhecskével !!!
|
 |
Teljes pompában a galagonya, rózsabogárral
|
 |
| Kosborok sokan... |
 |
| Tarka kosbor egyedül |
 |
Meg egy agár kosbor is... legalábbis a képen magányosan, mert valóságban sokan voltak.
|
 |
| Valamilyen "levél-bogár" |
 |
| Veronika meg 2,5 gólyaorr :-) |
 |
| Fent a tetőn, ritkás tölgyesben... |
 |
| Közöttük már jelentkezik a nagy ezerjófű... |
 |
| De a zöme sajnos már itt is elnyílt... |
 |
Magyar rozsnok - nem lehet elmenni mellette úgy, hogy meg ne simogasd...
|
 |
| Mint egy színes, hímzett takaró |
Sem a virágokkal, se a tájjal/környezettel nem lehet ám betelni. Ha az ember egy egész napot akarna, hát eltölthetne itt annyit is. És mindig látna valami újdonságot....
De mi igyekeztünk a másik helyre, fel a hegyre. Én úgy tudtam, hogy az az út le van zárva (régen többször is jártam arra, de aztán egyszer csak természetvédelmi okból lezárták) – most szerencsénk volt, be lehetett autóval is menni….
 |
| Mondom, az út szélén is.... |
És hát ott, ahol a virágok helyét jelző tábla állt, ott már az útszélen is nőttek/nyíltak… Kicsit odébb leparkoltunk és egy jó meredek dombon felkapaszkodva láttam a csodás bazsarózsa-nyílás végét. Direkt lefényképeztem közelebbről a töveket, ahol az elnyílt virág toktermése látszik már csak – hát el tudom képzelni 2-3 héttel ezelőtt mi lehetett itt. Virág-orgia !!!
 |
| Ez mind bazsa-bokor ! |
 |
| ...meg ezek is.... |
 |
| El tudod képzelni, mi volt itt kb. két hete ???? Virágözön.... |
De még így is csodás volt, ahogy a barna és még csak zsengén zöldülő erdőben, ezek a pompás lilás-rózsaszín virágok, ott illegették magukat !
El nem tudom mondani, milyen boldog voltam – talán amikor a homokbányába bejutottam, akkor éreztem utoljára valami efféle „diadalt” – ami nagyon jó érzés, mert hát nincs jobb/szebb, mint ha beteljesülnek az embernek a vágyai.
És a nap megkoronázása egy erdei kis pihenőben az útikoffer kipakolása után egy kellemes ebédelés volt – mert barátnőm alaposan felkészült erre a bazsarózsa-piknikre…
Aztán nem is egyenesen azon az úton mentünk amin feljöttünk, mert én ismertem a Magyaregregyre vezető útszakaszt is, amit a barátnőm meg nem – hát lekanyarogtunk abba a csodás völgybe és úgy, onnan, Zobákon áthajtva értünk vissza Hosszúheténybe.
Fantasztikus nap volt.
A leírás semmit nem ad vissza, a képek is keveset.
Köszönet érte annak, aki ezt lehetővé tette, meg a Lélekajtós barátnőmnek.
