Bazsarózsa-túra

Jó, idén kicsit megkésett az ajándékom… Aki régi olvasó, tudja, hogy tavaly áprilisban milyen szülinapi ajándékot kaptam – de az idei se semmi.

Valójában nem tudnám megmondani, miért alakult úgy az életem, hogy bár a Zengő környékén számtalanszor jártam, de egyetlen egyszer sem sikerült kifognom a bazsarózsa virágzás idejét.

A múlt héten egy kedves kis barátnőm járt arrafelé, és áradozva mesélt a szépségekről, amit látott. Hát beindult az agyam és gondoltam, meglepem magamat egy bazsarózsás túrával.

Balra a Hármashegy - jobbra a Zengő. Út  Hosszúhetény felé

Van azonban nekem egy blogos barátném Hosszúhetényben, a „Lélekajtós” - gondoltam, jó lenne őt rávenni, jöjjön velem, a helyszínt is jobban ismeri – meg egyedül teljesen ismeretlen helyeken már nem szívesen mászkálok. Sikerült is mára összehozni a találkozást, és a Magasságos is kegyes volt hozzánk, mert a hét közepén még csúf, esős-szeles hideg volt az idő, ma pedig hétágra sütött a nap. Igaz, dél felé kissé befelhősödött – de végig kitartott – panaszom nem lehet.

10-re beszéltük meg Heténybe a randevút, jó korán elindultam, mert láttam mások blogjában, meg úgy messziről is, hogy sárgulnak a repcetáblák, s idén még egyet sem fotóztam – hát útközben meg is álltam pár repcés képet  készíteni.

Ugye szép ?

Aztán Hosszúhetényben hamar megtaláltam az adott címet, s nem sokat vacakoltunk, (nem az én autómmal) máris nekiindultunk a bazsarózsa keresésnek. Az én informátorom a Nagy-mező Aranyhegyi részen járt, ez a Zengő lába előtti rész – s bár én is úgy tudtam, hogy az igazi bazsarózsás Püspökszentlászló környékén van -  de mivel a másik barátnőm itt látta a szépségeket, hát ide mentünk.

A kísérőm és kedves kalauzom már akkor is tudta, hogy nem csak ezt a helyet fogjuk felkeresni, hanem mégiscsak felmegyünk a másik lelőhelyre is – és hosszabb túrára készült. Bár először nem árulta el nekem, hadd legyen meglepetés.... Én csak amolyan  megyek-fotózom-jövök útra készülve, még vizet sem vittem, ő meg…hát…majd elmesélem, ha oda érünk a történésben.

Itt a térképen is láthatók a helyszínek, amerre jártunk. Mellesleg cseles, mert aki nem rendelkezik helyismerettel, azt hiheti, macskaugrásra van a két terep - pedig nem ! Közben kalandos erdei utakon a fél hegyet körbe kell járni...: 

Szóval az első helyszín az Arany-hegy, illetve a Nagy-mező. 
Nem  vagyok mestere a több részből összedolgozott képnek, de hát valami ilyesmi (vagyis ezerszer szebb) látvány tárult a szemünk elé: kb. középen a Hármas hely, jobbról a Zengő, előttünk meg  virágokkal teli hatalmas rét: 

A táj csodás, a kilátás nemkülönben, és egyszerűen elmondani, felsorolni nem tudom azt a rengeteg most nyíló virágot, amit menetközben láttunk. Mert bár autóval mentünk, de itt-ott megálltunk gyönyörködni és fotózni.

Hát ilyesmik (is) voltak:

Szamóca és egy szál vadlen

Már termését érleli az illatos hunyor

Egy szellőrózsa...

...meg még három - a számtalanból

Gyöngyköles 

Egyik kedvencem, a farkas kutyatej

Tavaszi hérics

Izgatott hangyaboly

Aztán egyszer csak megpillantottam az első lilás-rózsaszín bazsa-bokrot – hát komolyan mondom, leírni se tudom az örömömet. Nem azt mondom, hogy 70 évet vártam rá – mert ez nem lenne igaz, de végtelenül boldog vagyok, hogy most akkor már ez is „megadatott” – kipipálhatom, nem fogok úgy meghalni, hogy pécsi/mecsekalji lányként nem ismerem a bánáti bazsarózsát… Sajnos, ahogy Lélekajtós barátnőm megjósolta, a virágzás javán már túl voltunk, de azért találtunk ám még csodálatos, kicsit megkésett  nyíló  példányokat is:

Tudom, hogy nem jó kép. Autóból fényképeztem,de  az ELSŐ bazsarózsa bokor van rajta, amit megláttam !

Itt sajnos a legtöbb már elnyílt

De azért akadt ám friss virág is, poszméhecskével !!!

Teljes pompában a galagonya, rózsabogárral

Kosborok sokan...

Tarka kosbor egyedül

Meg egy agár kosbor is... legalábbis a képen magányosan,  mert valóságban sokan voltak.

Valamilyen "levél-bogár"

Veronika meg 2,5 gólyaorr :-)

Fent a tetőn,  ritkás tölgyesben...

Közöttük már jelentkezik a nagy ezerjófű...

De a zöme sajnos már itt is elnyílt...

Magyar rozsnok - nem lehet elmenni mellette úgy,  hogy meg ne simogasd...

Mint egy színes, hímzett takaró

Sem a virágokkal, se a tájjal/környezettel nem lehet ám betelni. Ha az ember egy egész napot akarna, hát eltölthetne itt annyit is. És mindig látna valami újdonságot....

De  mi igyekeztünk a másik helyre, fel a hegyre. Én úgy tudtam, hogy az az út le van zárva (régen többször is jártam arra, de aztán egyszer csak természetvédelmi okból lezárták) –  most szerencsénk volt, be lehetett autóval is menni….

Mondom, az út szélén is....

És hát ott, ahol a virágok helyét jelző tábla állt, ott már az útszélen is nőttek/nyíltak… Kicsit odébb leparkoltunk és egy jó meredek dombon felkapaszkodva láttam a csodás bazsarózsa-nyílás végét. Direkt lefényképeztem közelebbről a töveket, ahol az elnyílt virág toktermése látszik már csak – hát el tudom képzelni 2-3 héttel ezelőtt mi lehetett itt. Virág-orgia !!!

Ez mind bazsa-bokor !

...meg ezek is....

El tudod képzelni, mi volt itt kb. két hete ???? Virágözön....

De még így is csodás volt, ahogy a barna és még csak zsengén zöldülő erdőben, ezek a pompás lilás-rózsaszín virágok, ott illegették magukat !

El nem tudom mondani,  milyen boldog voltam – talán amikor a homokbányába bejutottam, akkor éreztem utoljára valami efféle „diadalt” – ami nagyon jó érzés, mert hát nincs jobb/szebb, mint ha beteljesülnek az embernek a vágyai.

És a nap megkoronázása egy erdei kis pihenőben az útikoffer kipakolása után egy kellemes ebédelés volt – mert barátnőm alaposan felkészült erre a  bazsarózsa-piknikre…

Aztán nem is egyenesen azon az úton mentünk amin feljöttünk, mert én ismertem a Magyaregregyre vezető útszakaszt is, amit a barátnőm meg nem – hát lekanyarogtunk abba a csodás völgybe és úgy, onnan, Zobákon áthajtva értünk vissza Hosszúheténybe.

Fantasztikus nap volt.

A leírás semmit nem ad vissza, a képek is keveset.

Köszönet érte annak, aki ezt lehetővé tette, meg a Lélekajtós barátnőmnek.