Ebben
a cikkben olvastam az alábbiakat:
„…Nemrég
arra figyelmeztettek neves szakemberek, hogy sok gyógyszer kevésbé hatékony,
mint amennyire annak gondoltuk. A szakértők azt állítják, hogy túl gyakran
kapnak a betegek kevésbé hatásos, sőt sokszor inkább ártalmas gyógyszereket. A
nagy gyógyszeripari cégeknek ugyanis - a minél nagyobb profit érdekében -
óriási befolyása van abban, hogy milyen gyógyszereket írnak fel nekünk.
Egyes becslések szerint a vényköteles gyógyszerek a harmadik
legnagyobb halálokozók a rák és a szívbetegségek után. A legnagyobb veszélyben
azok lehetnek, akik több orvosságot is szednek párhuzamosan. Ugyanis minél több
gyógyszert szed valaki, annál több esély van arra, hogy mellékhatások fognak
fellépni. Ezeket a tüneteket azonban félreértelmezhetik az orvosok, amire újabb
pirulákat írhatnak fel. Az ördögi körnek pedig akár halál is lehet a vége….
Egy magyar háztartás egészségüggyel, illetve egészséggel
összefüggő kiadásai meghaladják az évi 180 ezer forintot, aminek megközelítőleg
harmadát (kb. 60 ezer forint) költik gyógyszerekre….”
Elgondolkodtató sorok. Én ugyan napi 2,5 szem gyógyszert
szedek - de be kell valljam, gyakran
érzek csábítást egyes reklámok elolvasása/megnézése után, hogy hátha mégis jó
lenne ez vagy az.
A jobbik eszem ugyan tudja, hogy 70 éves kor után már semmiféle
gyógyszer nem tud csodát művelni a lestrapált, elhasznált, megöregedett
szervezetemmel/testemmel – de mégis, olyan jó lenne, ha valami „vissza-javulna” bennem, rajtam…
Azonban a költségvetésem szerencsére gyakran megálljt
parancsol az álmodozásaimnak, mert a legdivatosabb gyógyteákat/tablettákat és
egyéb csodaszereket általában csillagászati áron kínálják.
Így hát elolvasom, hogy mit próbálhatnék ki, aztán másnapra
többnyire – szerencsére - elfelejtem. (Ha
szednék valami szuper agyfényesítőt, akkor ez se történhetne meg :-)
)
)
De jól van ez így. Lejárt a szavatosság és ezt el kell tudni
fogadni. Nyilván, ha esetleg szükségessé válna valami egyéb gyógyszer, ami az
élet elviselhetővé tételéhez szükséges, akkor meg- és bevenném. De amíg nem
muszáj – addig maradok max. a magam által gyűjtött gyógynövényekből főzött teáknál.
Lehet, hogy egy vegyszerekből készült pasztilla se segítene többet. Sőt. Tán
csak rontana rajtam…
Természetesen most is, ki-ki tegye azt,amit jónak gondol. Talán az nehezíti meg a helyzetet,hogy azt, hogy mikor válik szükségessé egy-egy gyógyszer, vagy meddig tart az a(z) "amíg nem muszáj"... csak-csak jobb,ha egy orvos dönti el. Ha egy-egy orvosban nem bízunk,az is elég problémás tud lenni. Gondolom (laikus) az se nagyon kezdjen el "vegyszerekből készült pasztillát" szedni, akiben eleve tartózkodás van ellene. Engem kissé "zavar a keveredés" , értsd : pl. egyik oldalról elvárt dolog a prevenció (megelőzés) (az időszakos orvosi vizsgálatok )- orvosa válogatja, ad-e rá "beutalót" magától,vagy a betegnek kell-e figyelmeztetnie rá... ill. ki-ki megnézheti a saját betegéletútjában, mennyit fizetett ő maga és mennyit fizetett az OEP. Igaz,kissé macerás dolog böngészgetni,de szerintem tanulságos. ( A becsült adatokat (?) sem kedvelem... pl. azt az "egy magyar háztartás eü.kiadásai" - hiszen vannak emberek (családtagok) kik egyáltalán nem is járnak orvoshoz.)( vagy a külföldiek által vett gyógyszarok is beleszámítódnak, aztán hallgathatjuk,hogy a magyarok mekkora gyógyszerzabálók.)
VálaszTörlésIgen, lehet a témát innen is, onnan is nézni. Én hihetőnek tartom, hogy igenis létezik gyógyszer-maffia(is).
TörlésMeggyőződésem, hogy van gyógyszer-maffia. :-(
VálaszTörlésEgyetértünk - de tragikus, hogy - bár az életünk a tét - nem nagyon tudunk tenni ellene....
Törlés