Mesekönyvek és egy régi, kedves vers

Megemlítettem egy beszélgetés közben a régi mesekönyveimet, melyeket mint a kincset őrzök (Vajh miért és vajh kinek ? - költői kérdéseimre nem várok választ...) Egyet pedig tegnap este keresni kezdtem, mert meg akartam (volna) nézni, mikori kiadás.  Anyué volt, (Ő 1921-ben született ) ám nem találtam meg benne a kiadás dátumát, de gyanítom, közeleg a mesekönyv kora a 100. évhez.
Kifotóztam belőle a képeket, olyan kis aranyosak...Sokszor olvastuk ezeket a meséket (is). 

 

A fotókon nem, de az eredeti képeken jól látható, hogy gyerek-képzeletemet mennyire megfogták ezek a rajzok. Biztos nem szülői engedéllyel, de mégiscsak több alkalommal is (tán indigóval, vagy be-grafitceruzázott papírral??) kimásoltam belőle pár alakot - habár azt most már nem tudom, mire is használtam... Tán emlékkönyvbe ? Meglehet...  Merthogy olyan is van, másik könyvben, amiről még ma is konkrétan tudom, miért, hová másoltam ki azt a rajzot.  
(Amúgy: hát nem fantasztikus és elgondolkodtató, hogy 60-65 év távolából ilyen kicsiségekre emlékszem, de hogy mit vettem tegnap a boltban, s főképp mennyiért, azt meg nem tudom???  ...a letett szemüvegemről meg szó se essen...) 

És keresés közben kezembe akadt kedvenc gyerekkori verses-könyvem is ("Útravaló" a címe)... Olyan örömmel lapoztam bele, olvastam el egy-egy verset - s valahol az agyam leghátsó zugában képek ködlöttek fel életem korai éveiből. Istenem, de rég is volt, tán igaz se...
És ha már előszedtem a mesekönyveket, belenéztem a Grimm mesésbe is, összevetettem a neten fent-lévő listával, s megállapítottam, hogy PONT az én legkedvesebb mesém a "Csak borzongani tudnék" hiányzik a világháló csodás gyűjteményéből...Hát nem kis munka lesz, de egy ráérős napomon (?) majd bemásolom ide...

Szerencsére a "mi" gyerekeinknél még ma is divat a könyvből mesélés - habár azt hiszem "fejből" ma már nem nagyon mond senki mesét (de meglehet, hogy csak én nem tudok erről...) Úgy érzem, ezek a vers- és meseolvasások jobban elraktározódnak a kicsi fejekben, mintha csak a számítógépen, vagy tv-ben látták volna. 

A sok kedves versem közül most ez választottam:

SZABÓ LŐRINC:  IMA A GYERMEKEKÉRT

Fák, csillagok, állatok és kövek

szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt

eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,

szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,

szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,

vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,

fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,

tanítsd őket csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,

csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élő és holt anyagok,

tanítsátok őket, felhők, sasok,

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,

vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom,

De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,

tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:

szeressétek, akiket szeretek.

Kép: http://konyvhetszeged2012.sk-szeged.hu/wp-content/uploads/2012/05/olvasoliget.jpg