Olvasom ezt az alábbit:
http://nol.hu/tud-tech/korhaz-a-zsebben-1622785 - és arra gondolok, hogy Orwell, Orwell itt az idő(d)…
Meg arra is, hogy én ebből a világból előbb-utóbb el szeretnék menni. Ahol az emberek közti személyes kapcsolat teljesen megszűnik, ahol mindent, de tényleg mindent gépeken keresztül intéznek, csinálnak. Hovatovább 3D-ben készülnek majd a csecsemők is. (Azt csak zárójelben teszem hozzá, mert igenis érzem: hogy aki nem tud haladni a korral az bizony le van írva. Vajon ez lesz-e a már most is alig, vagy nehézkesen működő egészségügyben is ?)
És újra és ezredszer leírom: Nagymamám, 1986-ban te is ezt érezted ? Hogy ez már nem a te világod ? És gyorsan el-fele igyekezvén belőle, két hét alatt itt hagytad ? Neked sikerült rövid idő alatt elmenekülni. Ugyan Csernobilt még megélted, de aztán ezzel kb. vége is lett megpróbáltatásaidnak. Igaz, volt részed az első, majd a második világháborúban…és az se volt semmiség. De hogy mi zajlik itt mostanában – szerintem – ahhoz képest Hirosimával együtt kutya-füle volt a XX.szd. első fele….
Egy biztos: ez már nem az „én világom”.
 | |
| http://betond.blogspot.hu/2014_11_01_archive.html
Persze
azt is tudom, írhattam volna valamiféle „hurrá-optimizmussal” is erről a témáról.
Nahát erre is képesek vagyunk már :-O
Ám
mégis, mégis inkább azt érzem, hogy akármennyire is tökéletesedik a technika,
ha ezzel párhuzamosan az emberi kapcsolatos gyengülnek, vagy akár meg is
szűnnek, akkor valahogy nem kívánkozom abba a „szép új világba”.
|
Abba én sem! Kűzdök is ellene, hogy körülöttünk valamelyest rendben legyen. Megállítani már nem tudjuk, hát úszunk vele.
VálaszTörlésA kérdés csak az, hogy milyen gyors lesz a változás/váltás ? Hiszen gondolj bele, mit szólna nagymamád ahhoz, ahogy/amiben/amivel te ma élsz ? És akkor ez egy emberöltő alatti eseménysorozat. Ez most gyors, vagy "elviselhető" ?
TörlésDe tény: se vissza-csinálni, se "eltűnteni" a változásokat már nem lehet.
Milyen igazad van.... az idő nem áll le, és a fejlődés sem.
VálaszTörlés( Jó befogom, mert nekem a telefon jelez ha gyógyszerelni kell pl napi 4 alkalommal. :-( ) De, hogy az orvost és a személyes beszélgetést pótolja azt nem szeretném én sem megérni.
Ám ez nem kívánságműsor sajnos.
Ott látom én a bajt, hogy az emberi kapcsolatos mennek tönkre, szűnnek, semmisülnek meg. Márpedig egyelőre úgy vagyunk megalkotva, hogy társra, emberi szóra van szükségünk. Lehet persze, hogy idővel ez az igényünk is eltűnik, vagy megváltozik. De valami miatt úgy érzem, egy robottal lehet ugyan beszélgetni, de az egészen más, mintha egy élő, emberi lénnyel váltanál szót.
TörlésVagy lehet, megtanítják majd a robotokat is érzelmekre ? vagy eltűnik teljesen a szótárból is ez a szó ?
Én az emberek többségével sem szeretek már találkozni, beszélgetni. el vagyok a magam kis világában, a családdal, pár , számomra szeretett, kedves emberrel. A kerítésem is magasabbra csinálnám, ha lehetne. Teszem a dolgom, igyekszem úgy élni, ahogy szeretnék, persze nem mindig lehet megtenni ezt sem! Sütöm a kenyeret, főzöm az ebédet, termelek mindent, amit tudok. Sok zenét hallgatok, barkácsolok, és mindenekelőtt foglalkozom az unokáimmal.
VálaszTörlésAzonban, amikor megbetegedtem, ki kellett másznom kicsit a csigaházból. Műtét, utókezelések után, alig vártam, hogy boldogan elfoglaljam az itthoni helyem. Bár a kórházi kezelés, az ott levő betegek látványa jobban megbetegített lelkileg,a sok beszélgetés ellenére mégis teljesen magamra maradtam . Senki sem segített sem tanáccsal sem mással,( orvosok ), mit tehetnék magamért, hogyan segíthetnék magamon, hogy meggyógyuljak ebben a hiper- szuper, kütyükkel stb. teli világban. Itthon kicsit megáll az idő. igaz, én már megtehetem, hisz 2 éve nyugdíjasként élek, de nem kívánom azt a változást, ami ma megy a világban.örültem, hogy pedagógusként kimaradok az elkövetkezendő változásokból. Persze most csak magamról beszéltem, az én munkámról tudok, de máshol is ez a rengeteg változás, a fejlődő technika a mi korosztályunknak már "gondot" okoz.
A régi időkben sokkal boldogabbak voltunk, mint a mai világban vagyunk. Ezt igyekszem visszahozni, az értékeket nem elfeledni , hanem őrizni, amennyire ameddig csak lehet. Tudom, hogy nem vagyok egyedül ebben. :)
Kétfelé bontom a válaszomat. Az egyik: a kórházi tapasztalataid jól mutatják azt az irányzatot, ami felé megyünk, amiben élünk: az elembertelenedést. Az érzelem-sivárságot, de legalábbis annak palástolását. Arról már nem is beszélve, hogy sokat fejlődött az emberiség 100 év alatt, de a szegény-gazdag közti mélységes szakadék nem hogy csökkenne, hanem csak nő. Szomorú, de tény, hogy ez (is) befolyásol igen sok mindent az életben. Van pénzed jó orvosra, magánklinikára ? Megmaradsz. Nincs ? Rendeld meg a koporsódat.
TörlésHogy megépíted és óvni próbálod a kis világodat - teljesen érthető. Mindenkinek kell(ene) ennyi menedék - habár nem jut mindenkinek és van, aki nem is igényli. Csakhogy az unokáidat, vagy gyerekeidet hiába próbálod ide "bezárni" ez nem fog működni. Ha ők meg akarnak maradni ebben a mai kerge világban, hát sok tekintetben alkalmazkodniuk kell. Lehet aztán, hogy mire megöregszenek, majd ők is építenek maguknak egy nosztalgiával töltött kis fészket, ahol pl. rád is gondolhatnak. De az is lehet, hogy inkább egy Mars-utazásra fognak pénzt gyűjteni és az lesz a legfontosabb kérdés az életükben, hogy meneküljenek, vagy menekítsék az ő majdani unokáikat el innen...Sokszor gondolom, jó, hogy nem látunk előre a jövőbe. Épp elég a múltunkkal néha megküzdeni.
Remélem, hogy én azt már nem élem meg. Talán szerencsés vagyok, hogy a gyermekkori barátnőm, akivel együtt jártam általánosban még velem van, és ha többször nem is de évente meglátogat, közben meg telefonon beszélünk.
VálaszTörlésDe látom én is a széthúzást, sz ellenségeskedést, irigységet és még sorolhatnám amitől szétmegy egy barátság. Ami nem pótolható egy robottal, de talán még egy számítógéppel sem, kell az élő szó, a hangsúly .....
Tudod, az a "jó", hogy a változások többnyire nem egyik napról a másikra történnek. "Aki intézi a dolgokat"(?) mindig hagy egy kis időt, hogy szokjuk az újdonságokat. Az öregek, akik még emlékeznek arra, mi volt az ő gyerekkorukban, lassacskán elmennek, a fiatalok meg már nem is ismernek bizonyos dolgokat. Én nem vagyok ellene a fejlődésnek, de az el-embertelenedésnek viszont igen. NEM hiszem, hogy egy robotot meg lehet tanítani érzelmekre, és ha az emberekből ez kiveszik akkor sokkal, sokkal szegényeb lesz a világ, még akkor is, ha a Marsra utazni már nem lesz lehetetlen.
TörlésSokszor érzem már én is: nem tudom felvenni (vagy nem is akarom???) a versenyt a mai világgal.
VálaszTörlésBújnék el, tapasztanám be a fülem, hogy ne lássam, ne halljam a szörnyűségeket, de nem lehet. Részünkké válik akár akarjuk, akár nem...
Sajnos így van - nagyon nehéz tudomásul venni, hogy amit egy életen át jónak, követendőnek tartottunk az hirtelen már nem az...és nincs hová menekülni. Szerintem egy lakatlan szigeten, vagy az őserdőben, netán a sivatagban is előbb utóbb utolér a "civilizáció"...és következményei.
Törlés