(Elmélkedés, idézetekkel az elmúlt néhány napom okán…)
„A felnőttkori (primer) laktáz elégtelenség bármely
életkorban kialakulhat, oka genetikai. Több kutató valójában ezt is
„természetes” állapotnak tartja, s magyarázatát az évezredekkel ezelőtti
kétféle táplálkozási kultúra eltérésében látja.
Míg a földművelő népek
rizs alapú táplálkozásában a hús mellett a szója biztosította a fehérjebevitelt
és a kalciumpótlást, addig a pásztornépeknél a tej, a tejtermékek
töltötték be ugyanezt a szerepet. 10-12 ezer évvel ezelőtt, a tejtermelő
állatok (marha, kecske) tartása mellett történhetett meg a génmutáció, ami egyeseket toleránssá tett a laktózzal
szemben.
A térség lakói számára ez esetleg az életben maradást
jelentette, a túlélők pedig szükségképpen a nem laktóz érzékeny gént
örökítették tovább.
Tehát elmondható, a felnőttkori tejcukor emésztési képességet
továbbörökítő gén-mutáció a pásztornépeknél alakult ki. Genetikai vizsgálatok
tanúsága szerint, az összes laktóz érzékeny embernél – az egymástól távoli
etnikai csoporthoz tartozóknál is – megtalálható ugyanaz a DNS variáns.
Kutatók feltevése szerint valójában ez az eredeti gén-forma,
ami a tejtermékek fogyasztásának elterjedésekor mutálódott, s lett belőle
laktózt „tűrő” (toleráló, emésztő) gén. Még azt is említsük itt meg, hogy az
élőlények közül egyedül az ember tejcukorbontó képessége marad meg
felnőttkorban is, ezért tudja megemészteni az étrendjében meglehetősen fontos
szerepet betöltő tejet, tejtermékeket.”
„Ha már személyes
történetemet elmondhattam, megragadom az alkalmat, és üzenek a magát
egészségesnek gondoló többségnek. Ne tekintsék csudabogárnak, vagy hisztisnek a
laktóz intoleranciában szenvedőt, pusztán azért, mert fogalmuk sincs arról, mit
jelent ez az állapot.
A közösség
megtanulhatná, hogyan kell egy tejcukor-érzékeny embert „kezelni”. Egyesek
baráti megértéssel végighallgatják, mi a panaszom lényege, mások megpróbálnak
számomra külön vendégváró csemegét készíteni, ám a legjobb szándék mellett sem
tudják eltalálni, mi lehet az. Nagyon
sok olyan ételben van laktóz, amire az átlagember nem is gondolna. Másfelől
meg szomorúan jellemző az a történet, hogy egyszer, rutinból, megkérdeztem
anyámtól, van-e tej a feltálalt ételben. „Csak egy egészen kicsi!”, válaszolta.
Én meg erre azt: „akkor csak egészen kicsit leszek pöttyös, és egy napig lesz
hasmenésem. Kicsi szerencsével!”
„A tejmentes diéta megoldást hozhat ugyan tüneteire, ám egyéb
zavart is előidézhet. Hiszen több létfontosságú anyag, így a csontfejlődéshez
szükséges D-vitamin, kalcium, foszfor is van a tejben, tejtermékekben. Az
ismétlődő hasmenések, a bélbaktériumok bontotta laktózból keletkező erős savak
magas koncentrációja nem maradhat következmény nélkül a vastagbélben. Az ott
kialakuló tumort több szakember összefüggésbe hozza a tejcukor-érzékenységgel.
Úgy vélik, a diétával karbantartott, probiotikumokkal
kompenzált laktóz intolerancia valószínűleg nem jár ilyen következménnyel. Ha
nem azonosítják időben a panaszt, s az érzékeny egyén folytatja a laktóz tartalmú
termékek fogyasztását, a vékonybél állandó irritációja miatt tovább csökkenhet
a laktáz enzim termelése. A negatív spirál a teljes laktóz érzékenységbe
futhat.”
A fenti idézeteket innen hoztam:
A fenti idézeteket innen hoztam:
Bár már ez sem fog megjelenni ( mert csütörtök van) - talán annyit, hogy kb. közel a 70 évhez,vagy kicsivel az után... nem nagyon foglalkoznék azzal, hogy a "csontfejlődéshez" szükséges D-vitamin van a tejtermékekben, aztán mi lesz a csontjainkkal, ha nem iszunk,eszünk tejes dolgokat.
VálaszTörlésHát igen...ezek csak innen-onnan összeszedett idézetek - melyeket a bajommal-foglalkozás kapcsán találtam. Tényleg nem az a legnagyobb baj, hogy esetleg "utolér" a csontritkulás...
Törlés