(Pók)Halottak napja

(Bocs, de  nem az ember-halottakról írnék….)

Tudom, hogy butaság, és nem is kéne „dicsekednem” vele. Mert igenis tudomásul kell venni mindennek az elmúlását, akármennyire is nehezére esik az ember lányának…..de én minden ősszel csendben és befelé megsiratom a pókjaim halálát.

Pedig tudom, amikor az első ragyogó tavaszi napsugárral együtt kikelnek, a gombostűfejnél kisebb sárga kis gombóckák,  hogy alig fél évnyi élet adatott nekik. 

Sokszor leírtam, figyelem őket, etetem őket, vigyázok rájuk. Idén pl. nagyon sokáig nem is szedtem ki azokat a paradicsom töveket, melyekhez kettő pókocskám hozzáerősítette utolsó hálóját. Lestem őket naponta többször is…

Először csak a háló-gondozást hanyagolták – igaz már nem is repült bele szinte semmi – de nem javították ki a hibákat, pedig nyáron nem volt olyan reggel, amikor a nap ne teljesen újraszőtt hálóra sütött volna. Közben összesodortak egy–egy levelet és abba bújtak, készülődve az örök álomra.

És most lehullottak a levelek is és nem tudom, valahol az avarban élnek-e még? Mindenesetre még nem söpröm össze a leveleket…

Tudom, hogy hülyeség és még nagyobb, hogy még a tetejében írok is róla…. de akkor is ez van. Így érzek. Sajnálom az elmúlásukat….

(x-szel jelöltem a helyet ahová bújtak, a felső képen az egyiknek  még két lábacskája látszik is.)

Érkeznek jó hírek is :- )

"Visszatér a legendás svéd négyes: 2018-ban összeáll az ABBA.

A legkorszerűbb digitális technológiával és virtuális valósággal dolgozó nagyszabású projekttel jelentkezik 2018-ban minden idők legsikeresebb svéd együttese.

A Benny Andersson, Agnetha Fältskog, Anni-Frid Lyngstad és Björn Ulvaeus alkotta együttes 1972-ben alakult meg Stockholmban, és 1982-ben oszlott fel. Azóta nem is volt hivatalos közös fellépésük, sőt eddig határozottan el is zárkóztak ennek lehetőségétől. Szerdán azonban bejelentették az „úttörőként” aposztrofált vállalkozást, amelynek részleteiről viszont csak 2017-ben fognak beszélni.

A The Guardian című brit lap internetes oldala szerint azért annyit elárultak, hogy a Universal Music Group zeneipari vállalattal és a Spice Girls egykori menedzserével, az „American Idol” című népszerű tehetségkutatót is jegyző Simon Fuller-rel fognak együtt dolgozni. Mint fogalmaztak, a legkorszerűbb digitális technológiával és virtuális valósággal dolgozó projekt lehetővé teszi egy új nemzedék számára, hogy olyan formában lássa, hallja és élje át az ABBA-élményt, amelyről korábban még csak nem is álmodtak a rajongók.

Idén januárban – a ritka alkalmak egyikeként – az egykori együttes mind a négy tagja részt vett Ulvaeus „Mamma Mia!” című musical inspirálta stockholmi éttermének megnyitóján, amelyen ismételten visszautasították azokat a javaslatokat, hogy újra fel kellene lépniük együtt. Júniusban aztán mégis színpadra léptek közösen egy zártkörű stockholmi rendezvényen."

 http://ifipress.hu/visszater-a-legendas-sved-negyes-2018-ban-osszeall-az-abba/

Őszül a Mecsek

Nem bírtam itthon maradni szombaton….Az egész napos eső után annyira csodás és hívogató volt az aranyló őszi napsütés, hogy kocsiba pattantam a fényképezőmmel és elindultam fel a hegyre. Semmi célom nem volt, „csak” az ősz meglesése. Mert szép. Mert tarka, mert szívet-melengetőek a színe: olyanok, mint egy kedves öregember a halála előtt: szeretni és sajnálni-való. Merthogy mindjárt elmúlik, közeleg a vég, ez az utolsó felvonás. Csak egy-két fagyos éjszaka kell és a pompa máris oda…

Nem hiszem, hogy az elmúlt években volt olyan őszöm, amikor nem mentem fényképezni a tobzódó színeket, mert nem lehet/tudok betelni velük. Lehet, hogy unalmas képek, de nekem gyönyörűek. 

A Francia emlékmű és a Fecske-ház

Előtérben a Kálvária-domb

Az utolsó virágok egyike...

 

 

 

 

Szarvasok jártak nemrég erre

Elmélkedéseim kedvenc témái: kavicsok a hegyen..több millió éve....

Csak azt tudnám, ezt hogy csinálták ? (Ugyanaz a vadszőlő, kétféle színben...)

Csak kapkodod a fejedet…

Esküszöm már semmi sem igaz, még annak az ellenkezője sem…

Nem mintha én olyan nagyon törtem volna magam a mindig aktuális egészséges táplálkozási módozatok/divatok  után, de azért csak elolvas az ember ilyesféle dolgokat.

Nagyjából ugyanúgy táplálkozom 70 éve, meglehetősen kevés dolgot „újítottam be”… Az más kérdés, s erről most ne beszéljünk, hogy ugyanolyan–e pl. a tojás ma, mint volt 70 éve ? (Mert szerintem SEMMI nem ugyanolyan, mint volt rég…)

Szóval, mint olvasom október második péntekén volt a tojás világnapja – mellesleg agyam megáll, hogy mi minden kapott már „világnapot” – s nem is tudom van-e ennek értelme – de ez is mindegy.

http://iskolaujsag.blathy-bp.hu/wp-content/uploads/2010/08/toj%C3%A1s2.jpg

Kimásolok ide egy részletet, amit érdemes elolvasni: http://www.mindmegette.hu/tojas-vilagnapja-megdolt-a-tevhit-napi-3-tojas-fogyasztasa-ajanlott-egeszseges-vitaminforras-51723?utm_source=bama&utm_medium=ottboxcikk&utm_campaign=ott

Nem is tudtam, hogy a tojás egy ilyen „csoda-étel” – én egyszerűen csak ettem mert szerettem….

A tojás tökéletes táplálék

"...A tojás már ősidők óta a táplálkozás egyik legszervesebb részét képezi, tápanyag-összetétele valóságos kincsesbánya a szervezetnek. Igazi szuperétel: biológiai értéke 100, az anyatejével azonos. 40 féle fehérjét tartalmaz, köztük baktericid, erős antigén és vérnyomáscsökkentő hatásúakat is. 18 féle aminosavat, amiből 9 esszenciális. Fehérje- és vitaminbomba (A, D, E, B1, B2, B5/pantoténsav, B6, B9/folsav, B12-vitamin). Mikroelemben rendkívül gazdag (Fe, Zn, Cu, Mg, J, Se, Ca, P, K). Optimális arányban tartalmazza a telített- és telítetlen zsírsavakat. D-vitamin tartalma különösen jelentős, hiszen ez a létfontosságú vitamin a tőkehalmáj után a tojássárgájában található a legnagyobb mennyiségben. Maga a D-vitamin pedig legalább akkora szerepet játszik az immunrendszer megfelelő működésében, mint a C-vitamin..."

Szóval, ha valakinek aggályai lettek volna eddig, akkor ez után nyugodtan egyen csak tojást, a cikkben ráadásul recepteket is ajánlanak, érdemes belenézni.

Cica gazdát keres – „Mit tenne ön az én helyemben ?”

Ezzel a kérdéssel akartam kezdeni a mai szövegelésemet, de ahogy kigondoltam, azonnal tudtam, hogy ez a kérdő-mondat valakihez tartozik. És igen: beütve a gugliba rögtön előjött Kállai István neve.

https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1llai_Istv%C3%A1n

Töredelmesen bevallom én a nevére nem emlékeztem, de művei közül többre viszont igen…Nos, akkor most már ezt is tisztáztam, kihez tartozik ez a kérdő mondat.

Csakhogy én nem Kállai Istvánról akartam ám írni, hanem feltéve a kérdést, el akartam mondani egy történetet, melynek a végére kívánkozik a kérdés, amit most a címben olvashattál.

 

Ez tavaszi kép, most fele ekkora volt !

  

Amikor a cica először járt itt, azt hittem, hogy gazdátlan, de aztán pár nap múlva kíváncsiságom nem hagyott nyugodni, utána mentem – mert miután evett azonnal elment. Kiderült: jóval feljebb lakik, nem számoltam pontosan, vagy 14-15 házzal és két utcával odébb.

Vettem már egy pár konzervet, meg száraz tápot, olyant, ami olcsóbb és az enyémek nem eszik – ő boldogan falta.  Csakhogy miután kiderült, van gazdája, nem akartam magamhoz édesgetni, tehát a vett macskakajákat felvittem a „gazdához” – és elmondtam, mi, hogyan történt. A gazda akkor is értetlenkedett, bizonygatta, hogy ők rendesen etetik, nem tudja, miért csavarog és koldul…. Aztán egyszer-kétszer még jött a cica, de mivel nem volt kint semmi, hát elmaradt… Valahogy rendjén-valónak is találtam így a dolgot.

Igenám, de:  jó egy hónappal ezelőtt, amikor az ablakok napközben még nyitva voltak, egyszer csak megjelent újra  a cica.….. Csont-soványan… Nem túlzok, sajnálom, hogy az akkori állapotát nem fényképeztem le. Kézbe-véve megállapíthattam, a macska nincs egy kiló, és bizony újra minden kis cicijét használják…

Egyszerűen nem volt erőm elzavarni. Persze, hogy megint adtam enni neki. Megfordult az is a fejemben, hogy hátha elköltözött a „gazda” és itt hagyta a macskát. (Nem lep meg már engem az ilyen dolog.) Két nap múlva egy ebéd után követtem szépen. És természetesen újra oda ment, ahol tavasszal is lakott.

Az ablakokon semmi változás, gondoltam bekopogok és megkérdezem, tudják-e hogy a cicájuk kölykezett, mert nagyon éhes és megint hozzám jött  enni.

Eszméletlenül udvariasan és óvatosan kezdtem a mondandómat. A fiatal cigányasszony erre úgy leüvöltötte le a fejemet, hogy majd elsüllyedtem szégyenemben.

Hogy miért zaklatom őket ezzel a qrva macskával, elege van már ebből, ha nem hiszem, hogy enni adnak neki, akkor most nézzek ide:  és berohant a lakásba, előhozva hatalmas kutyakonzerveket és zacskónyi száraz macskatápot. Rúgjak bele, zavarjam el, a férjével úgyis a falhoz vereti, mert neki ebből elege van, hogy mindenki (!!??) hozzá jön a macska miatt.

(Mit jelenthet az, hogy mindenki oda megy érdeklődni ??? Ezek szerint a macska míg hozzám nem jött,  másokhoz járt, de azok is jelezték a „gazdájának” a dolgot….)

Hát tény, láttam az ennivalókat – de hogy nem adnak neki belőle túl sokat – azt az bizonyítja, hogy mindenféle otthoni „etetés” dacára naponta háromszor itt ül az ablakomban és nincs olyan étel, amit meg ne enne. Szerintem egy rendesen tápolt macska ilyen nem tesz….

Most teljességgel tanácstalan vagyok... Nincs mese, a macska ide szokott. Na de nekem három (sőt néha már ez a meglévő kettő is) SOK !!!

Ne mondjátok, most azt, hogy ja, nem kellett volna elkezdeni etetni ! De ! Kellett, mert esküszöm, hálni járt belé a lélek, amikor nálam megjelent. Hagynom kellett volna elpusztulni ???

Van valakinek jó ötlete, hogyan tovább  ?  Kérem írja meg !