Még „tavalyról”
– vagyis tegnapról - valók a fotók. Bár ma is gyönyörű napsütés volt ebéd után,
de valahogy a kedvem hiányzott az útra-keléshez – míg tegnap, azaz tavaly még
ez megvolt…
Nem
mutogatom ezredszerre a most napos Havi-hegyi képeket (nem unom meg fotózni ezt
a vidéket) – de összehasonlításképp hármat mégiscsak:
 |
| A most napsütésben fürdő rom a ködben alig látszik.... |
 |
| Ici-picit más a felvétel szöge, de a "gaz" ugyanaz. :-) |
 |
| Ez nem egész pontosan az az ág, de ugyanaz a jázmin-bokor. |
Ugye, mit jelent
az a pár kis szőrős jégtüske ? Pedig ugyanott készültek a képek, mégis
mindegyik más és más világ…
Viszont
amit már régen mutogattam – pár fotó a kedvenceimről, a mohákról. Teljesen „oda
vagyok” értük – és ez a szerelem 70 éve tart. Annyira emlékszem, amikor egész
pici gyerek voltam, a Munkupunkus manós-mesekönyv hatására állandóan manólakot építettem-
s ennek alapvető eleme a moha volt. Mai napig csodálom sokféleségüket.
Most is
találtam egy kerítést, ahol „megvetették a lábukat” – az alábbi képek valójában
3-4 m-es kerítésdarabon megtelepedett mohákról készültek, s bár sokkal többet
kattintgattam, de nem könnyű ilyen közeli képeket csinálni. A selejtezés utáni
maradékból mutatok néhányat:
 |
| Mohák kicsit messzebbről és közelebbről. Az utolsó előtti képen jégkristályok |
Természetesen
legalább két kép kell a pompás kilátásról:
 |
| Tettye völgy, háttérben a kétpupú Makár hegy, távolabb a Jakab hegy, balról a székesegyház és a kálvária kápolna |
 |
| A TV torony és az Ilona pihenő |
Az utolsó
két kép már csak azért került ide, mert részemről nincsenek elfelejtve a Hegyalja
utcai keresztek. „Valakiknek” meseházuk építése közben útban voltak és
megfeledkeztek az újjáépítésükről. Kár, hogy ezek a régi keresztek senkinek se
fontosak itt. Nem úgy, mint Máriakéménd környékén….
Gyönyörűek a mohás felvételeid, én is imádom őket. És valóban nem könnyű jól fotózni őket. Néha hasalok egyet a földön, csak úgy sikerül jól megörökíteni.
VálaszTörlésSajnálatos, hogy a ma itt élő emberek vagy úri népek(?), nem törődnek elődeik alkotásával, és hitük sincs, ami ebben segítene. Az út mellett álló keresztről, aminek most csak az alsó talapzata áll, a híradások lévén annyit tudok, hogy az egyházmegye szállíttatta el felújításra, már vagy másfél évvel ezelőtt. A kedves P.N. az egyházmegye főépítésze úgy nyilatkozott, hogy még nincs kész, vagyis nem jelentkezett még a mester, egyenlőre nem tudnak információval szolgálni, mikor lesz kész...
És igen, Máriakéménd dicsekedhet, az összes keresztje (9 db van), jó állapotban van, az elmúlt 3 évben lettek felújítva, vagy újra felállítva, mert volt olyan is, ami hosszú évek óta ledőlve feküdt. Azzal azonban már kevésbé dicsekedhetnek a kéméndiek, hogy egyetlen felújítás ötlete sem köthető az Ő nevükhöz, természetesen nem letagadva azt a tényt, hogy az egyik helyi család tagjai minden alkalommal ott voltak és segítettek, bár nem hívők, templomba sem járnak.
Ugye, hogy bele lehet szeretni egy olyan egyszerű pici növénykébe is, mint a moha ? Mert valóban szépek a virágos virágok - neki meg hát mondjuk "alig" van virága, sőt...de azért olyan kedves !!
TörlésA keresztekről és az egyház dolgairól meg inkább nem kezdek írni - mert...szóval nem kezdek.....
Tényleg mennyire más tud lenni valami zúzmarásan! Mintha valami varázsruhát húzna olyankor a természet az övéire.
VálaszTörlésNekem folyton a menyasszonyi csipkés ruha jut eszembe - olyan ártatlannak, szépnek tűnik ettől a fehérségtől az egész világ.
TörlésUgyanaz és mégis más. A zúzmarás öltözet persze mindig különleges, bárhova is telepedjen le, különösen, ha megcsillan rajta a napfény. :-)
VálaszTörlésA mohás képekből nekem sem elég sosem, én is nagyon szeretem őket nézegetni, mind más és más. De hát nem megint a természet adta szépségekről áradozunk...? :-))) <3
Bolgog és egészségben gazdag új esztendőt Aranyos!
A jó kívánságokat köszönöm, viszont kívánom itt is...
TörlésMondd, tudnál valamiről olyan szeretettel/csodálattal/elragadtatással nyilatkozni, mint a természetről ? Én biztos nem...Legyen az egy hegy, egy vízesés, vagy egy csepp kis moha.
Csodaszép.Mi is sétáltunk tegnap is, jólesett.:)Akkor még nem volt zúzmara, "csak" csípős hideg.
VálaszTörlésA zúzmarás képek nem most készültek - és nálunk - a kemény hideg ellenére - még ma reggel sem volt újra zúzmara. Tiszta, nem párás a levegő, gondolom ez az oka.
TörlésA mohák fényképezésének kényszeréről nekem eszembe jutott az én fagyökér fényképezés mániám. Úgy látom mindkettőnknél a gyerekkori meséből eredeztethető.:-) Sajnos amerre én járok ott sincs megbecsülése a régi kereszteknek.
VálaszTörlésNo, az se rossz téma... A természet egészében és részleteiben is csodálatos és nem lehet betelni a nézésével/fotózásával.
TörlésA keresztekről meg: ahol van akarat, ott sok minden sikerül. Ahol nincs - ott semmi se...vagy csak csodapaloták épülnek - és ott egyelőre senkinek sem hiányzik egy régi kereszt....
Gyönyörűek a fotóid. A zúzmarás tájban mi is napokig gyönyörködtünk. Csudavilág tud lenni csipkébe öltöztetve.
VálaszTörlésBizony örül az ember szeme-szíve amikor a természet különös szépségeit meglátja és örül, ha tovább tudja adni olyanoknak, akik a képeket nézegetve szintén örülnek...
TörlésÓ de gyönyörű képek!!!
VálaszTörlésTe is szereted a mohákat ? Nem lehet megunni őket !
Törlés