 |
| Ez ma a GUM áruház... |
....Milyen furcsa is az emberi agy... Meglátsz egy képet, s megrohannak az emlékek.
Egy híján
pont 40 éve lesz a nyáron, hogy a Bajkál tóhoz utazva, Moszkvában is töltöttem
pár napot.. Talán természetes, hogy Szibériába júliusban mentünk - amikoris Moszkvában
meglehetősen nagy meleg volt. "Hűsölni" meg kíváncsiskodni is
betértünk a GUM áruházba. Nem mondhatnám, hogy a Picadilly-n éreztem magam –
bár itt is meglehetősen sokan voltak – legalábbis az árukínálathoz képest.
(Egyébként
sosem fogom elfelejteni azt az ürességtől ásítozó, fehér csempés hatalmas
üzletet sem, amiben krumpli és alma állt az egyik sarokban, ládákban, a másik
oldalon valami kilós, papír-zacskós dolgokat lehetett kapni – tán lisztet ?
cukrot ? és mindezért sorban álltak az emberek. Másféle árucikk nem
is volt a boltban.)
Szóval a
GUM áruházban felmentünk az emeletre, körüljártuk, aztán egyszer csak nagy tömeget
vettünk észre az egyik bolt előtt. Kíváncsian mentünk arrafelé és azt láttuk, hogy
az egy cipőbolt. Álltak az emberek
szépen sorban az ajtóban, ill. részben a folyosón, elvették a dobozt, amit a
kezükbe nyomtak, átadták a pénzt, s máris indultak lefelé a lépcsőn ! (Mint egy
megkoreografált jelenet – pontosan olyan volt az egész.) És csendben voltak.
Aztán kíváncsian
mi is elindultunk a lépcsőn lefelé és az utcára kiérve a követező kép fogadott
bennünket: az emberek zsivajogva, cipős-dobozaikat kinyitva próbálgatták fel szerzeményeiket,
és csereberéltek egymás között. Mert ugye próbálni nem lehetett, nyilván mindenki örült, hogy egyáltalán cipőhöz jutott. És ha volt szerencséje, egy megfelelő
méretűre el is tudta cserélni. Csak álltunk és bámultunk, mert azért 1978-ban
nálunk ilyen nem volt. (Lehet, hogy volt valamikor a háború után, de én arra
nem emlékszem.)
És akkor
most kaptam az alábbi címet, melyre ha rákattintasz Moszkva 2016/17-es szilveszter-éjszakai
kivilágítását mutatják be. És igen, itt van a kép a mai GUM áruházról.
Hogy akinek
„szorít” a cipője, ma hol cseréli, arról nincs tudomásom….
orosz órán még tanultunk is a GUM-ról, emlékszem rá :)
VálaszTörlésAzért én mióta az eszemet tudom, ilyenre nem emlékszem, hogy ennyire áruhiány lett volna nálunk. Persze nem volt ilyen választék, mint manapság, nagyon nem, de azért lehetett vásárolni amire szükségünk volt.
Én megéltem gyerekként az ötvenes éveket (45-ös vagyok) de ilyen üres boltra én sem emlékeztem - habár nem jártam kisgyerekként bevásárolni. De tény és való, azt hiszem ekkora szegénység azért nem volt nálunk.
TörlésMagam is jártam a GUM-ban,az évszámon (mikor) most nem töröm a fejem. (70'-es évek eleje )-ha nekem mondják, akkor nem hiszem el, de mivel láttam, hogy : minden ember 2 tekercs WC papírt kapott,akkor gondoltam, (először)nem lesz "ennek" jó vége.
VálaszTörlésHogy pl. napjainkban hol cserélnek az oroszok, azt nem tudom, de pl. épp' a napokban végeztem Szvetlana Alekszijevics : Elhodott múltjaink c. könyvével.(Alcíme : A szocializmus még itt van mindannyiunkban )Elég sok minden abból is megismerhető. (Sz.A. Nobel-díj 2015)
Nincs valós információm a jelenlegi helyzetről, de van egy olyan érzésem, hogy ott sem fenékig tejföl az élet. Ma sem.
Törlés