Sétálni, sétálni....egy kis dombra lecsücsülni

Már a kisgyereknek is ezt mondjuk... Mégis miért nem tesszük, ha tudjuk, hogy hasznos, sőt nagyon fontos lenne ?

Vagy írjam egyes szám első személyben ?  Miért nem sétálok már régóta céltalanul ? Csak úgy, a magam kedvére ? Mióta nincs Lili – az életemnek ez a része teljesen eltűnt. Mert megyek én gyalog, hiszen tudom, kell a mozgás, de mégiscsak más a legyaloglás a városba, majd cuccokkal megpakolva félig buszozva a hazajövetel: EZ NEM SÉTA….

 

Az út vár(na)....

Olvasom ezt itt: „A séta napjainkban már szinte luxusnak számít. Gyakorlására mind kevesebb az idő és a tér. Pedig ez az aktivitás, amely oly régi, mint az ember, könyvtáraknál jobban inspirálta a filozófusokat, költőket, tudósokat, elég csak Szókratészre és tanítványaira vagy Jean-Jacques Rousseau-ra és A magányos sétáló álmodozásai című művére gondolni.

Alain Montandon irodalmár professzor A séta: Rituálé és kalandozás címmel jelentetett meg a témáról tanulmányt, melyből az olvasó megtudhatja, hogy Immanuel Kant minden nap, mindig azonos időben indult sétára. Königsberg lakói hozzá igazították óráikat. A filozófus a sétát fontosabbnak ítélte az életben, mint a szerelmet.

Rousseau A magányos sétáló című művében bevallotta, hogy meditálni csak séta közben tud, amint megáll, nem gondolkodik, feje csak akkor működik, ha mozognak a lábai. Nietzschének és Heideggernek séta közben születtek a legmagvasabb elképzelései. Jól értesült források szerint Bill Gatesnek is ilyenkor jönnek a legjobb ötletei. A sétának hódolt Petrarca, Goethe és Stendhal is. Szókratész Athénban séta közben állandóan kérdéseket tett fel az útjába kerülőknek. Mert – mint ahogy a szerző kiemeli – a séta segít abban, hogy kapcsolatban maradjunk felebarátainkkal.
Csak séta közben lehet jól megismerni a természetet, a séta segíti a memória működését, és rengeteg hasznunk származik belőle. Igazi hódolói tudják, hogy két orvos mindig rendelkezésünkre áll: a jobb és a bal láb.

„Természetesen mindig egyedül kell sétálni, legalább egy, de inkább másfél, s ha lehet, két órán át napjában. A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban, megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal. Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. A séta a teljes magány. Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra. Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek. Gondold meg, hogy a földön jársz, és csillagok alatt sétálhatsz. Nagyszerű dolog ez.” (Márai Sándor)”  (http://ujszo.com)

Ilyen szeretnék lenni - de nem nagyon akar sikerülni...Valószínű több oka is van a kudarcnak. Kár...

Képek: https://www.youtube.com/watch?v=fmOgJzZWJn8

http://deinerlangen.de/die-4-schoensten-gegenden-zum-spazieren-in-erlangen/