Meg nem mondom,
hogyan bukkantam én rá Gracián Baltazárra…Vannak véletlenek(?)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Baltasar_Graci%C3%A1n
Kóboroltam a neten és olvastam valamit, aztán beütöttem a gugliba a nevét, majd
ellapoztam az Életbölcsességek
kézikönyvéhez.
Namármost, ahhoz
képest, hogy Baltazár barátunk 1601-1658 között élt, s ráadásul szerzetes volt,
egész szép kis gyűjteményt szedett össze a másoknak ajánlott
életbölcsességekből. És van is köztük több megszívlelendő.
Én az alábbiakat választottam ki a neten olvasható 300-ból. Nem is egészen véletlenül...
Aki szeret
ilyesmikben szemezgetni, itt megteheti:
„Ez is művészet: hagyni mindent, ahogy van. Éspedig
annál nagyobb, minél jobban zajlik a nyilvános és magánélet tengere. Vannak
örvényei a társas létnek, viharai a szívnek: ilyenkor az okos visszahúzódik a kikötő
biztos révébe. Sokszor a gyógyszer csak súlyosbítja a betegséget, engedjünk
ilyenkor mind a természetnek, mind az erkölcsi dolgoknak szabad folyást. A
tudós orvosnak éppúgy kell értenie a rendeléshez, mint a nem rendeléshez, mert
néha inkább abban áll a művészet, hogy ne alkalmazzunk orvosságot. A tömeg
zajlásának lecsillapítására válasszuk azt a módot, hogy kezünket visszahúzva
megvárjuk, míg a tömeg magától elcsendesül. Az átmeneti visszavonulás későbbi
győzelmet jelent. Kis ok elég ahhoz, hogy a forrás megzavarodjék, és nem
beavatkozásunktól tisztul meg, hanem attól, hogy magára hagyjuk. Sok baj ellen
a legjobb orvosság, ha nem nyúlunk hozzá, akkor magától elmúlik.”
„Ismerd fel a szerencsétlen napokat. Mert vannak
ilyenek: semmi sem sikerül, s játékot változtathatsz ugyan, de szerencsét nem.
Két játszma után be kell látnod ezt, és vonulj vissza, ha úgy veszed észre,
hogy a nap nem kedvező. Az év sem mindig egyforma, nem lehet az ember minden
órában okos. A gondolkodáshoz éppúgy szerencse kell, mint egy jó levél
megírásához. Minden kiválóságnak megvan a maga időszaka: a szépség sem
tündöklik mindig. Sokszor az okosság rácáfol magára, akár hátra-, akár
előretekint. Mindennek a maga napján kell végbemennie, hogy jól végződjék.
Ahogyan némelyeknek minden rosszul, másoknak minden jól sikerül, kisebb
megerőltetéssel. Ezeket már minden készen várja: a szellem megfelelő, a
hangulat alkalmas, és a csillagok kedveznek. Az ilyen alkalmat ragadjuk meg, és
egyetlen parányát se engedjük elveszni. Azért a megfontolt ember egyetlen
balsiker miatt nem fogja a napot végleg rossznak, sem egy siker miatt jónak
nyilvánítani, hiszen amaz hangulathiány, emez szerencsés véletlen is lehet.”
„Ne áruld el gyöngédet, mert rátalálnak. Ne panaszold
el, mert a rosszindulat mindig odanyúl, ahol legjobban sajog. Akkor aztán hiába
berzenkedel, avval is csak a szórakozást fokozod. A kajánság addig szimatol,
míg leránthatja a leplet gyöngédről, és alapos tapogatózás után meg is találja,
hol a bibi. Ezer módon próbálkozik, míg csak az eleven húshoz nem ér. Az óvatos
ne mutassa ki, hogy átláttak rajta, és ne takarja ki sem személyes, sem örökölt
fogyatkozását, mert néha még a szerencsének is kedve telik benne, hogy ott
okozhat fájdalmat, ahol a legfájóbb. Ütése mindig elevenre talál, ezért ne
mutasd ki soha, mi okoz szenvedést és mi örömet. Ha eszerint jársz el, amaz
múló, emez tartós.”
"„Ne áruld el gyöngédet, mert rátalálnak. Ne panaszold el, mert a rosszindulat mindig odanyúl, ahol legjobban sajog."
VálaszTörlésNagyon igaz.
PZs