Nyilván nem
csak én vagyok úgy, hogy látok a tévében egy pár pillanatig tartó hírecskét,
vagy néhány képet és egyszer csak — mintha egy varázsló varázspálcájának
suhintására történne – „felnyílik” az agyamban egy „doboz” és máris gurulnak,
zubognak, záporoznak belőle elő a múlt emlékei.
Szeretem,
kifejezetten szeretem az ilyen pillanatokat. (Na ja, szóval, ha szép emlékek
jönnek elő….)
Történt a
napokban, hogy (már nem is tudom melyik adón, milyen műsorban) egy kaszinó
képét láttam pár másodpercig, benne a rulettezőket. És bár biztos láttam már
máskor is ilyesmit (sőt épp mostanában megy is egy ilyen reklám) mégse történt
meg az, ami azon az estén, hogy azonnal kinyílt agyamban a kis kapu, s
kiáramlottak belőle az emlékeim. Gondoltam, fecsegek kicsit most (részben) magamnak
ezekről – felidézve a szép múltat, néhai kalandos életem egy darabkáját.
Sokfelé
jártam – igazán nem panaszkodhatok – s többször voltam Ausztriában is,
Jugoszláviában is. Olyan – itt most nem részletezendő - eseményeken,
versenyeken, melyek 4-5 napig tartottak. Ezeken a versenyeken a férjem vett
részt, én szabad voltam, mint a madár. (Talán pont ezeken az utakon gyűlt össze
annyi bátorság bennem, hogy később teljesen egyedül neki mertem vágni a
Trabimmal a Júlia Alpoknak…)
No, nem
kerülgetem a forró kását, arról írnék, hogy elég sokszor jártam kaszinókban is.
Én, aki még a csapd-le-csacsit se szerettem.😃
Van azonban
a kaszinóknak valami különleges varázsa, atmoszférája… Egyrészt ugye, este jár
oda az ember - s a sejtelmes félhomályos
világítás is olyan különlegessé teszi ezeket a tereket. Másrészt van valami
jellegzetes hangja. A közönség mormogása, a mindenféle játékgépek kattogása,
berregése… És hát nem akarnám tagadni, van az emberben egy különös drukk, (bennem
legalábbis volt mindig) ami ez esetleges nyeréssel áll összefüggésben. Azt
azért gondolhatjátok, hogy nem milliókat ruletteztem, félkarúztam el, de ezeket
kipróbáltam. A pókert, Black Jack-et soha
– eleve utálom a kártyajátékokat… és a különféle egyéb, „kétkezes” nagy ügyességet
és gyakorlatit igénylő játék-automatákat se szerettem.
Velden:
 |
| Nappal teljesen jelentéktelennek tűnik.... |
 |
| ...na de este "feléled".... |
 |
| Játék-automaták |
 |
| Rulett asztal és bár a nagy teremben, ahol műsorok is szoktak lenni.... |
Elegánsan
kellett felöltözni, vagy 30-40 éve legalábbis úgy kellett, most nem tudom, mi a
szokás. Már ettől is rendkívülinek érezte magát az ember, olyan ünnepinek…vagy
nem is tudom…..Egy konyak is lecsúszott, és amikor odaállt az ember a rulett
asztal mellé, és letette a tétjét, majd felhangzott a krupié: „Rien ne va plus”-je
– attól kezdve gyorsabban vert az ember szíve. Hát ruletten sose nyertem… de
azért álltam párszor az asztal mellett.
És a
félkarú….csak nyomkodod bele a pénzt, húzgálod a kart, vagy nyomkodod a kezdő
gombot, de a három egyforma az istennek se akar sose összeállni.
Aztán – ha elfogyott
a pénzed – akkor nézed mások játékát… és szurkolsz nekik – és kicsit örülsz is,
ha (legalább ők) nyernek.
 |
| Elegáns és drága: Graz |
 |
| Bled: Nem igazán jó kép, viszont látszanak a hegyeim :-) |
 |
| Bled, játékasztalok |
 |
| Bled játék-automaták |
Be kell valljam, nekem a kaszinózás csak ráfizetéses volt. Az első pár alkalommal próbálkoztam még játszani, de hát sose nyertem – így aztán később már csak mint néző ácsorogtam a játékosok mellett.
Tény, volt azért ezeknek a helyeknek valami különös
varázsa. Nehezen tudnám megfogalmazni, hogy mi, vagy milyen érzés volt – de egy
biztos, feszült bizsergés volt bennem (jó persze, akivel ott jártam, annak
azért sokkal több szerencséje volt, mint nekem – s ha másért nem, hát őérte
lehetett izgulni) – de ezt leszámítva is,
varázslatos helyek voltak ezek a kaszinók.
Nem tudom,
olvasóim közül bárkinek volt-e, lesz-e lehetősége valaha is bejutni egy
kaszinóba, de aki még nem járt ilyen helyen
és alkalma adódna, érdemes egyszer elmenni – van akkora élmény, mint egy
gyenge színházi előadás. Sőt….
Végezetül ide teszem annak az apartmannak a képét, ahol Veldenben laktunk (Legalábbis emlékemben ez a kép él, remélem, nem tévedek...) Nem messze volt tőle akkoriban Niki Lauda nyaralója, ott mentünk el naponta előtte...
Itt történt meg az a nevezetes eset, hogy a húgommal ültünk a képen látható teraszon, csendben élveztük a melengető napsugarakat. Ott napozott mellettünk egy másik vendég is, akihez aztán kijött a panzió tulajdonosnője (nem tudván, hogy én értek valamennyit németül), s panaszkodva mondta, hogy szörnyűek ezek a magyarok, most képzelje, ezek minden nap reggel és este is zuhanyoznak.... :-)
Képek:
http://www.casino-bled.si/wp-content/uploads/2013/06/Casino_Bled_2013_02.jpg
Tudod, nálunk a családból sokan dolgoztak itt, s van aki most is. Nekik munka (volt). Ebben igazad van, ez egy külön világ. Én még sosem jártam kaszinóban.
VálaszTörlésÉn nem bánom, hogy volt benne részem, mindig is kíváncsi ember voltam - nem vált káromra.
Törlés"szörnyűek ezek a magyarok, most képzelje, ezek minden nap reggel és este is zuhanyoznak.... ��"
VálaszTörlésNos, nekem Szentpéterváron, akkor Leningrád, volt hasonló élményem. 1 hónapig voltunk kint az egyetem révén és mindennap lementünk a kollégiumok közös fürdőjébe. Az egyik takarítónéni szerint, mi biztosan rossz lányok vagyunk, mert másként miért fürdenénk minden nap.
Nem tudtam eldönteni, sírjak vagy nevessek.
PZs
Nem végeztem közvélemény kutatást, meg nem is érdeklődtem különösebben utána, hogy az osztrákok, németek milyen gyakorisággal zuhanyoznak/fürdenek - de én nehezen tudnám elképzelni másképp az életemet.
TörlésIsmerem az érzést, voltunk párszor fortunát megkísérteni persze csak a játékszellem miatt (amit nagyon szeretek, ezért szívesen kártyázunk családi/baráti körben), mi csak a rulettet próbáltuk. Amikor az adrenalin fellő benned... na igen, a szív kalapál a szemed rátapad a golyóra... és nem nyert... az lelombozó.
VálaszTörlésAmire rájöttem, aki görcsösen akar nyerni az veszít, aki lazán bízva magában megy az asztalhoz, az sokszor nyer. Ezt nem lehet megtanulni, valaki képes rá vagy sem.
Nem az én világom, de hogy ezt ki tudjam jelenteni ki kellett próbálnom. Azt az érzést azonban sosem felejtem, amikor elkeseredve - mert nem nyertem - már nagyon haza akartam menni és az utolsó pillanatban visszafordulva szóltam a férjemnek tedd a maradékot a 11-esre és menjünk... és nyert... na, azt nem felejtem el! És akkor kell abbahagyni!
Vannak, akik szisztémával játszanak, van egy kis matematika a számok előfordulásában, de meggyőződésem, hogy az esetek nagy részében a bank nyer (ergo beleszólnak a matekba). Mert miért is érné meg a sok kaszinónak, ha nem ők lennének a nyerő oldalon.. :-)
Nekem sokkal nagyobb szórakozás volt az embereket figyelni, beszélni velük. Ki hogyan játszik, ki ideges vagy nyugodt, beszél magában, fintorog, dobol a lábával, stb. Egyáltalán milyen ember lehet a hétköznapban. Jó kis móka volt nekem őket szelektálni, besorolni. :-)
Vannak aki szimultán 2-3 asztalnál is játszanak egyszerre, sok vendéget ismernek már a krupiék, szinte már családtagok, sokan úgy játszanak egy összeggel (a zsetonok színe árulkodik) - amiről mi csak álmodunk és a havi fizetéseinkhez olyan messze van -, mint mi a kártyajátékban a fillérekkel vagy játékzsetonokkal.
Egy világ, ami messze áll tőlünk.
Ma az öltözködést tekintve a férfiaknak kötelező a zakó. Ennyi. Ha nincs nálad sem gond, az öltözőben kölcsönöznek neked egyet, a nőknek semmi kikötés sem a németeknél, sem a cseheknél. Gondolom más európai országban is hasonló. Személyit/útlevelet fel kell mutatni, regisztrálnak, anélkül nem lehet bemenni.
Ahogy fentebb Holdgyöngynek is írtam, csak ismételni tudom, én nem bánom/sajnálom, hogy jártam itt is - különösen fiatalabb koromban kíváncsian éltem, ma is érdekel(ne) sok minden, de mára a bátorság hiányzik ahhoz, hogy kipróbáljak dolgokat.
TörlésMilyen "szerencsés" vagy,- hogy látsz egy "kaszinós filmet" és közben nem a "magyar állapotok" jutnak róla eszedbe. :-) Mert ami (mifelénk) történik pl. kaszinó ügyben is... az egy más történet lehetne.
VálaszTörlésMellesleg : nem jártam kaszinóban, nem is kívánkozom,- viszont annál jobban "érdekelne" az, amiket csak (sajnos) több könyvben is olvastam. (Az "úri kaszinók"... (elsősorban a magyarokra értve.)
Nem ismerem a magyarországi viszonyokat - tekintve, hogy a hírek nagy része el se jut hozzám - amit nem tartok tragikusnak.
Törlés