Egy arab bölcs azt állította, hogy akár segítünk valakin, akár nem, teljesen
mindegy. Az emberben van valami, amitől nem hagy magán segíteni. Be is
bizonyította.
Azt mondta tanítványainak hívjátok ide Juszufot, a falu
legpechesebb emberét, akinek soha semmi nem sikerül. A falut széles folyó
választotta el a bölcs sátrától. Egy zsák aranyat tett a híd közepére,
és várta Juszufot, aki hamarosan fel is tűnt.
Jött vidáman, és megállt a bölcs
előtt. A bölcs megkérdezte mit láttál a hídon ?
Juszuf: semmit
A bölcs: hogy létezik ez?
Juszuf: amikor az első deszkára léptem, az jutott eszembe milyen mulatságos lenne, ha csukott szemmel mennék át, és becsuktam a szememet.
Juszuf: semmit
A bölcs: hogy létezik ez?
Juszuf: amikor az első deszkára léptem, az jutott eszembe milyen mulatságos lenne, ha csukott szemmel mennék át, és becsuktam a szememet.
Az ember magában hordozza
üdvének, és szerencsétlenségének magját. Menny és pokol bennünk van. Bármi történik, miattunk történik így. A külső ok
másodlagos, a benső ok az elsődleges. Amíg ezt nem értitek meg, rabok maradtok,
nincs megszabadulás - mondta a bölcs a tanítványainak.
Mindig, sokszor anelkül, hogy tudnank. Viszont ha tudatosabban foglalkozunk a temaval egyre többször döbbenünk ra, hogy ez igy van.
VálaszTörlésAkinek van ideje a gondolkodásra, saját életének elemzésére (sajnos igen kevés embernek van erre igénye és lehetősége) - szóval ha van rá mód, akkor érdekes dolgok bukkannak fel az ember agyában. Hogy ki sugallja ? Kérdés....
TörlésA bölcs lehet, hogy bölcs volt, csak nem számolt a világ sokszínűségével.
VálaszTörlésPZs
Lehet, hogy neked IS igazad van - de én egyre inkább azt érzem, hogy ami velem történik (történt) "már ki volt találva" - még az is, amiről én azt hiszem, a saját ötletem, gondolatom, és én döntöttem a kérdésben.
TörlésNincs igazi cáfolat egyik érvre se.
Volt egy barátom, aki mindig azt mondta, hogy az élet olyan, mint egy sakkjátszma. Minden lépésre jó néhány válaszlépés van, és minden válaszlépés újabb és újabb lépések lehetőségét adja. Minden azon múlik, hogy melyik választ adjuk.
TörlésTehát a választás szabadsága adott, a többi már rajtunk múlik.
PZs
Ez is egy változat. De kérdés nyitva marad, ki irányít ? Mert én nem vagyok benne biztos, hogy minden esetben "én". Ha 2 út van előtted, s gondolkodsz, melyiken indulj, ki "határoz" ? Hiszed, hogy te. És ha mégse ? Bonyolult kérdések ezek és bizonyára többféle vélemény létezik.
TörlésEz tényleg érdekes kérdés. A magam sorsa kapcsán sokszor gondolkodtam el rajta, én vajon miért mindig a 2.legjobb megoldást választottam, amikor választási lehetőségem volt, sose a legjobbat. Pedig tisztán értettem, hogy az a legjobb, és az adottságaim-körülményeim is meglettek volna a legjobb megoldáshoz vezető útra lépéshez, mégse tettem a 65 évem alatt soha. Vajon miért lettem ennyire kishitű, megalkuvó, vagy minek nevezzem magam.
TörlésKishitű? Megalkuvó ? Baj van, ha ezt érzed. Nem: te választottál és MENET-KÖZBEN kiderült, hogy nem az volt a jobbik. Na és ? De nem is a legrosszabbat választottad.
TörlésKedvenc mondásom: MINDEN viszonyítás kérdése !
Csak hogy érzékeltessem: 73 évesen van nekem már épp elég "bajom"....Na de még élek, mások meg már sokkal korábban meghaltak !!! :-)
Talán egy válasz a sok közül... mert ez van a karmánkban "megírva" aszerint cselekszünk, addig ismételünk, amíg meg nem tanuljuk.
VálaszTörlésBizonytalan vagyok az újjászületést illetően. Néha hiszem, néha nem. Valójában azt hiszem én nem szeretnék újjászületni - pedig bizonyára volt/lenne javítani való bennem.
Törlés