2017. szeptember 2., szombat

A borsikafű története




(Rettentően lassan haladok a sok száz fotó feldolgozásával, így hát ma még egy másik mesével jelentkezem…)
 
A kertemből...
 
Nagyon érzékeny orrom van és nagyon jó „szag-memóriám” Vannak illataim, melyeknek történetük van…és ha jó az a történet, szívesen gondolok vissza rá.
Esetemben ilyen a borsikafű….



Még ezer évvel ezelőtt, amikor egyszer azzal foglalkoztam, hogy elköltözöm Pécsről, találtam magamnak egy aranyos kis falusi házat úgy 30 km-re a várostól. Nagyon bele voltam szeretve – de sajnos már „késő” volt – egy egyedülálló városi nő ne akarjon falun új életet kezdeni ötvenvalahány évesen…
Nem költöztem el, de abban a házban töltöttem két nyarat még anno Lilivel – és olyan kedves, szép emlékek élnek bennem azokról a napokról. Sok mindenről írhatnék, de most a borsikafű lesz soron.

Annak a háznak a kiskertjében, az előző évről szétszóródott magokból a borsikafűvek mindenhol kinőttek, és ha végigsétált az ember a kerten, pláne, eső után – csodálatos illat szállt a levegőben. Valahogy mintha estefelé jobban illatozna ez a növényke – de az is lehet, hogy ezt csak én gondolom.
Kértem  pár tövet, amit elültettem itthon a kertemben. Vagy 10 éve….
És a mai napig  hol itt-hol ott kibújik a kövek közül, virágosládából, cserépből, bokor alján egy vagy több borsikabokrocska.  Mintha nem akarnának engem elhagyni és mintha nap mint nap emlékeztetni szeretnének a kedves, szép emlékeimre. Számtalanszor elmegyek mellettük, leszakítok egy picuri kis szárdarabot, elmorzsolom az ujjaim között, beleszimatolok a tenyerembe: és azonnal Magyaregregyen vagyok… 
…..vagy Kropában….

Ez a ház áll a "kertecském" mögött...

Mert a varázslat Magyaregregyen nem ért véget. Egyik szlovéniai utam során (a kép dátumából következtettem csak ki, ez 2010 előtti valamelyik út lehetett) Kropában jártam – persze nem először, de akkor épp eső után. Volt egy ház, aminek csöpp kertecskéjében katonás rendben sorakoztak a zöldségnövények. A kert gazdaasszonya épp akkor locsolta a növényeit. És onnan, abból a patakparti mini-kertből áradt felém a napközben felmelegedett és a víztől most lehűlő borsikafű illat. Akkor nem fényképeztem le - csak az illatot "hoztam el" magammal.
És milyen az élet ? Van, hogy valami jóból kétszer is ad. Amikor 2010-ben ott jártam, akkor meg épp  egy délutáni eső után érkeztem. Drága Szlovéniámban, a hegyek között egyébként is mindig csodálatosan üde a levegő, de mit ád az ég – ennél a kertnél újfent elborított a borsikafű illat…
Hát én most már csak Kropára tudok gondolni, ha ennek a növénykének érzem az illatát. 



Ez az a kert...

Csombor, borsikafű - Satureja hortensis
A Földközi-tenger vidékéről származó, egyéves fűszer és gyógynövény. Hosszú ideig borspótló fűszernövényként alkalmazták.
Friss zöld levelét egész nyáron szedhetjük. A növénynek közvetlenül a virágzás előtt vagy alatt szedve bontakozik ki legjobban az íze. Ilyenkor bokrosan vágható és szárítható. Az elszáradt leveleket lemorzsoljuk a szárakról és lezárt üvegbe eltéve őrizzük. Szárított állapotban is nagyon fűszeresek maradnak.

A csombor íze erős, enyhén a borsra emlékeztet. Gazdagon tartalmaz illóolajokat, görcsoldó, gyomorerősítő hatású és nehéz ételek emésztését segíti. Csombort egytálételekhez, burgonyához és babhoz használhatjuk. Főzzük együtt az étellel. Legjobb szomszédja a bokorbab,  a csombor távol tartja szomszédjától a fekete levéltetveket. Magot mi magunk is szedhetünk róla.

A borsikafű felhasználása
Magas víz és rosttartalma miatt diétás táplálkozásban is kiválóan alkalmazható. Kiváló ízesítője a zöldséges húsos ételeknek, előételeknek, salátáknak.
Készülhet belőle öntet, mártás, de alkalmazható a zöldséges húsos töltelékekhez is.

Mivel a friss borsikafűnek magas az illóolaj tartalma, ezért óvatosan bánjunk felhasználásával, mert ha túl sokat teszünk az ételbe, azt túl aromássá de még kesernyéssé is teheti. Célszerű az ételkészítés végén az ételbe tenni, hogy az aromaanyagok jobban érvényesüljenek és megmaradjanak.



4 megjegyzés:

  1. Pontosan tudom milyen az érzés, amikor az illat marad fenn és hozzá a hely örökre, bevésődve. Hisz ezért érdemes világot is látni, mert ezzel leszünk gazdagabbak, asszociálunk, emlékezünk, felidézünk, összekötünk, kombinálunk - adott esetben előhívunk. Meggyőződésem, hogy energiát is ad nekünk és még ki tudja mit, amit nem is gondolunk.
    Már két éve, hogy nevelgetem a Krétáról hozott zsálya és oregáno töveimet. Azóta vettem több, másféle oregánot itt nálunk, de a nyomába sem érhet a görögnek. Ki is pusztulnak ezek a nemesített cserepes változatok.
    Ezért szívesebben szedek magokat és ültetem el magam.

    Illatozzék még sokáig a kertedben, konyhádban!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Miután leírtam és közzétettem ezt az anyagot, elgondolkodtam, hogy talán mégsincs mindenkinek ilyen élménye, vagy mondhatnám, ajándéka...Pl. a barátnőm jóformán semmiféle illatot nem érez, csak a drasztikus erős szagokat. Nos, annak, aki ezt az érzést nem ismeri, annak nehéz az ilyesmit megmagyarázni. És van egy olyan érzésem, hogy vannak emberek, akik az élet efféle "apróságaival" nem is törődnek...Hát lelkük rajta.

      Törlés
    2. Biztos vagyok benne, hogy sokan elsiklanak ilyen apróságok felett. Nekem pl. az illat sokkal fontosabb, mint a látvány, mert ha az illatot érzem, már látom is magam előtt, amit szeretnék. :-)
      Tény, hogy vannak, akik valóban alig éreznek szagokat. A szomszédunk is ilyen. Én meg azt nem tudom elképzelni, hogy az milyen is lehet (nem is akarom), mikor mesél róla, hogy amikor eszik emlékezik az illatára, szagára az ételnek, így már az íz sem teljes nála. Számomra borzasztó még elképzelni is.

      Törlés
    3. Bizony sajnálatra méltó - mert olyan kevés igazán jó "ingyen kapott" élmény van az életben, hogy egynek a hiánya is veszteség.
      Aki viszont a mobiljába bújik inkább és tudatlanul-akaratlanul megy el ilyen dolgok mellett, vagy érez ugyan valamit, de nem törődik vele, mert a mobilon valami fontosabbat lát/hall - hát azt csak szánni tudom.

      Törlés