Akit érdekelt a téma – nyilván látta/hallotta már. De azért én is, itt is megemlékezem erről a kis csodáról, amit mi poremberkék készítettünk és valami csodás véletlen folytán, eljutott a szinte valószerűtlennek tűnő messzeségbe a világűr sötétjében.
„….A 2125 kilogrammos szonda utolsó jelei pénteken 13 óra 55 perckor érkeztek meg a Földre, de ekkorra már belépett a Szaturnusz légkörébe, mivel a jeleknek 86 percre volt szükségük ahhoz, hogy eljussanak a Földre.
Az atmoszférában lefelé száguldva a szonda egyre jobban hánykolódott, amint a sűrűbb rétegekbe merült, majd megszűnt a rádiókapcsolat a Földdel. Mire elérte a nagyjából 1500 kilométerrel lejjebb örvénylő felhőréteget, a bolygóba zuhanó szonda meteorként felizzott és darabjaira hullott.
A NASA kutatói a megsemmisítéssel akadályozták meg, hogy az űrszonda a földi élettel beszennyezzen egy esetleges életcsírát tartalmazó helyet, például a Szaturnusz valamelyik holdját….”
Tudom, hogy eléggé egyedül vagyok ezzel az "égi-dolgok-csodálata-érzelmemmel" - de számomra ez olyan, mint a mese és én már kisgyerek koromban is szerettem a meséket. Valahogy meglódította a fantáziámat, mert a mesékben nincs lehetetlen - ellentétben a földi dolgokkal. És én igenis vállalom, hogy szeretem a meséket. Még ma is.
Hát nem jobb ilyesmiket olvasni, mint egyéb "napi" híreket ?
(Kérdés - csak zárójelben:
Egészen
véletlenül, nem tudja valaki, hogy az (amerikai) űrhajók és egyéb rakéták
visszaszámlálása után mit mondanak még ? Good luck, vagy let’s go ? vagy mit ?
Sosem értem, pedig számtalan fellövést láttam már…)
Nem vagy egyedül!!!!!!!!!!:)
VálaszTörlésNa jó, akkor ketten vagyunk ! :-)
Törlés