Angster reggeltől estig (szubjektív beszámoló)

Ez egy elég jól hangzó cím – de részemről csak ¾ részben igaz, ugyanis a műsorfüzetben olvasható utolsó, esti programra, részben fizikai erőm nem volt elmenni, másrészt az efféle „bulikat” én nem szeretem.

Szerény véleményem szerint az orgona nem a mérhetetlenül ronda, kolbász-zsíros, kissé alkoholizált  közönség szégyentéri (akarom mondani Széchenyi téri)  bulizó-helyébe/re való.

Az orgona – nekem – egy szent valami, hangversenytermekbe és templomokba készült. Szerintem minden orgonagyártó Angster utálta volna ezt az estet….

A tűzijátékért pedig börtönbe ültetném azokat, akik kitalálták/engedélyezik, akik pedig élvezik, azok menjenek kicsit egy háborús övezetbe, ha ilyesmire vágynak. Vagy tépjék őket széjjel a halálra ijesztett kutyák….

Bocs – ez magánvélemény – nem kell velem egyetérteni, de el kellett mondanom….

      

Borús és hűvös volt a reggel, nem is voltunk túl sokan az orgonás Angster emlékműnél, a nap elejét jelentő megnyitón, ahol Angster József unokája  Bérczi Zsófia tartott előadást a műről ill. beszélt a családról. 

 

(A meghirdetett „zserbó-versenyre” mindösszesen két pályázó hozta el alkotásait – így aztán két első helyet osztott ki a zsűri. Ami viszont jellemzően magyar szokás, fél 10-kor, mint akik 3 napja nem ettek, a közönség tagjai úgy vetették rá magukat a szerencsétlen 20 szelet zserbóra, hogy azt szégyelltem látni. Igaz, extra-drága luxussütemény ez – én ugyan nem szeretem – de megnéztem, egy 5 dekás szelet ára 309.- Ft…  Na ennyit a zserbóról meg úgy általában az emberekről….)

Bérczi Zsófia mesél az emlékműről

 

Ez után a Belvárosi templomban (dzsámi, Széchenyi tér) következett egy kis orgona-bemutató, ami azért volt jó, mert a séta és álldogálás után a közönség kicsit megpihenhetett és azt hiszem, nagy élvezettel hallgatta Kovács Szilárd orgonaművész pár szavas ismertetőjét és a csodálatos hangszer lélek-rezegtető hangjait.

 

A Belvárosi templom Angster orgonája

 

És akkor jött az a program, amire én rettenetesen vágytam/vártam: a Mária utcai régi gyár-bemutató. Ugyan majdnem meghiúsult… Mondhatnám ”természetesen” – hiszen magyarok vagyunk, az adott szóval/engedéllyel ellentétben NEM AKARTAK beengedni bennünket a gyár udvarába (se)!!!  Ám amikor a tömeg „elkezdte felemelni a hangját” megfutamodott a hatalom képviselője, és nagy kegyesen, a csoportot kétfelé osztva mégiscsak engedélyezte a bemenetelt.(Erkölcsi bizonyítványt nem kértek.)

És miért volt/lett volna a tiltás ? Mert „ekkora tömeg alatt beszakadhat a pince teteje”. Hát kérem ezen sírni vagy röhögni kell, de tán inkább az előbbi.

Mindegy. Kétfelé osztva bementünk. És legalább megértettem, miért is áll lezárva, mindenki elől elzárva ez a ház. Szégyellheti magát a város vezetősége, hogy ez ilyen állapotban van, hogy a városnak lőtere lesz, és a pirosfehérzöldre (naná!) megvilágított tévétornya van, de az Angstereknek egy nyomorult emlékszobájuk sincs….

Ott bent az a mesét, melyet Angster Erzsébettől és Deáky Istvántól hallottunk, azt hiszem, még jó darabig elhallgattuk volna, hiszen nem „szakmai ismertető” volt az, hanem kedves, érdekes családi sztorizgatás. És hol van/volt/lesz ilyenre lehetősége az egyszerű embernek ? Hát ugye sehol és semmikor. Ez volt a nap legjobb része, kár hogy nem tarthatott tovább.

Ja, majdnem kifelejtettem: egyszer csak megjelent a pm. is, kezébe nyomták a koszorút, gyorsan feldobta  az emléktáblára, majd visszaült az autójába és elment. (Tán szerencsére.)

Csak kinyitotta !!!!!

Az épületegyüttesnek ebben a részében lakott a család

 

 

A gyárépület

Deáky István mesél

A Mária utcai orgonagyártól lesétáltunk a Lyceum templomba. Itt Balatoni Sándor és Szamosi Szabolcs közreműködésével hallhattunk orgonamuzsikát és egy rövid ismertetőt is az ELSŐ Angster orgonáról, mely a pécsi zsinagógában van, s jelenleg azért nem látogatható, mert a zsinagóga hovatovább belülről életveszélyes, de az orgona semmiképp nem használható/látható….(Na ehhez mit írjak még?)

 

A Lyceum templom orgonája

A zsinagóga orgonája https://pecsizsidosag.files.wordpress.com/2012/01/orgkarz.jpg

A délelőtti program vége a Király u. elején egy cseppnyi szobácskában  létrehozott, ideiglenes „mini-kiállítás” volt, ahol egy kürtkészítő mester szerszámai(nak egy részé)t, ill. pár aprócska orgona-alkatrészdarabkát mutattak be, hogy őszinte legyek, ez egy semmit-érő valami volt, nem tudom, kinek adott bármiféle „élményt” is. Nekem aztán semennyit.

Ezek után gyorsan hazajöttem megebédelni és máris indultam vissza a délutáni programra.

No, ez sajnos nem úgy sikerült, ahogy terveztem/vártam/vágytam. Nagyon sokan voltak, és a csoport egy része – ha épp nem sikerült a mesélő közelébe furakodnia - hát bizony se nem látott, se nem hallott sokat a bemutatóból. Én azt tervezem, hogy – mivel ezt az egésznapos programot okt.20-án megismétlik - újra elmegyek a POM gyári bemutatóra. A gyár honlapja itt látható:  http://www.pomorgona.hu/

Budavári Attila és Poór Balázs voltak a vezetőink a gyárban – amit én (meg)hallottam meséjükből, az érdekes és a laikus számára is érthető volt.

Mutatok néhány képet - de nem igazán tudok hozzá szövegeket is írni....

 

 Amikor előre-furakodtam, hallottam is valamit...

...itt meg ugye....hát nem sok esélyem volt....

 

Először azt olvastam a fiókokon, hogy "baromi kicsi/nagy", juhar... Itthon derítettem ki, hogy az nem baromi, hanem borovi - ugyanis van egy ilyen nevű fenyő-féle 😀

 

Egy ősrégi, megmentett  műszaki rajz

 

Számomra itt véget ért  a nap, és be kell valljam, nem is volt baj, mert  az „ellőtt” 213 fotót, meg ezt a kis mesét  valamikor meg is kellett csinálnom, hogy abból mára valami használható anyag legyen – arról már nem is beszélve, hogy a jövés-menés-ácsorgásban kissé el is fáradtam.

Hát kérem ez volt az én beszámolóm – akinek felkeltette az érdeklődését, okt.20-án személyesen is végig-élvezheti.

A részletes program: http://angstermuzeum.hu/ ezen az oldalon van és itt az „Angster 150 – teljes program” sorra kell klikkelni !