Nézd meg !

Ezt a videót most kaptam.
És mindenféle szövegelés nélkül megmutatom:

A háromszöglevelű madársóska csodája

https://hu.pinterest.com/pin/123145371036102405

Mivel nyáron virágzik, nekem most nincs virágos képem.

Az én kis kincsem….

..amiről még nem írtam, a háromszöglevelű madársóska. (Azért kincs, mert elég sokáig vágyakoztam utána, mire sikerült egyet nagy nehezen szereznem.)

Gondoltam, bemutatom, hátha nem mindenki ismeri. Hogy miképp néz ki, az ugyebár a fényképen látható.

De az nem, hogy ez a kis virág reggel, ahogy világosodik, a leveleit (és nem a virága szirmait !) nyitja szét és este sötétedéskor összecsukja azokat. Különös egy teremtmény, nem tudnék másik ilyent mondani. Nekem legalábbis nincs, de azt se tudom, van-e más hasonlóan viselkedő növény.

Amiért viszont épp ma került ide, annak az az oka, hogy felfedeztem valami csoda-tulajdonságát !
Az reggeli és esti "tornáját" már ismertem, de amit ma produkált - hát attól "elállt a lélegzetem".

Kivételesen kicsit elaludtam (=ébredés 8-kor). A redőnyök így télen teljesen leeresztve, a szoba sötét. És amikor felhúztam a redőnyt, mit láttam ? Hát azt, hogy az én kis kincsem, sötét ide, meg oda, pontosan tudja, hogy már reggel van. A tegnap este bezáródott levelei szétnyílva várták, hogy újra fényt kapjanak. Igen, ő tudta, hogy kint már világos van !
Hát nem csoda, hogy ilyesmire képes egy picinyke virág ???


Itt a hivatalos leírás róla: 

 

Reggel

Este

 Még annyit hozzátennék, hogy NEM fogom megenni. Ahhoz túl szép.😊

Gyalázat

Rosszul vagyok és  mélységesen szégyellem magam, hogy magyar vagyok, illetve, hogy Magyarországon élek.

Olvasom ezt itt:

Népszava|2017. nov 25. 05:07

http://nepszava.hu/cikk/1146461-nehezitett-etelosztas

„…Elkészítette az ételosztások rendjét szabályozó miniszteri rendelet módosítását az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi), a javaslatot most egyeztetik más tárcákkal – értesült a Népszava.

Az Emmi még nem tette nyilvánossá a tervet, de belső forrásaink szerint ennek lényege, hogy csak önkormányzati, állami és egyházi szervezeteknek adnának területfoglalási engedélyt, hogy rászorulóknak, például hajléktalanoknak szervezzenek rendszeres vagy alkalmi ételosztásokat. A civil szervezetektől pedig elvennék ezt a lehetőséget. Ennek előszele, hogy sok ételosztással foglalkozó egyesület már hónapok óta nem kap területfoglalási engedélyt pénzért sem, nemhogy ingyen, pedig korábban több fővárosi kerület méltányosságból elengedte a foglalási díjat.

Arra a kérdésünkre, hogy miért szúrhatják ennyire az ilyen szervezetek a hatalom szemét, forrásunk azt mondta: nem szeretnék, ha egyszerre sok ételért sorban álló szegény embert lehetne látni közterületeken…..”

Tudom, millió más mocsokságot találhatnék még, ami miatt szégyenkezni kellene – de szerencsére nem nagyon foglalkozom belföldi hírekkel, mert  állandó rosszullétben kellene miattuk élnem. Ha véletlenül el is jut hozzám egy egy hír, az is eléggé megvisel. Mint ez a fenti is.

Igen, vállalom,  „illegálisan” én is etetek egy szerencsétlen, szegény öregembert. Jó, nem foglalom le ehhez az utcát, amiben lakik, de minden nap odamegyek az ablaka alá, bekopogok és beadom neki az ebédjét. Mert 46 ezer Ft nyugdíjból a téli tüzelőt alig tudtuk megvenni, ügyeskedni kell, hogy a 25-ös villanykörtéjének és a tvjének a villanyszámláját, meg a lakbért  ki tudja fizetni, az udvarban lévő(!!) de vízöblítéses vécébe inkább kannában viszi ki a vizet, mert az takarékosabb megoldás.

NEM akarom sorolni élete nehézségeit.

De tudom NEM EGYEDÜL ő él ilyen körülmények között.

Szerencsére azonban vannak, akik a  nehéz sorsú embereknek próbálnak valami módon segíteni. Nem fényképeztem én le, de láttam már nem is egyszer Pécsett kenyérért és valami másféle kisebb élelmiszer-csomagért hosszú sorban állókat.

Bizony VAN ILYEN, nem is egy helyen és nem is egyszer évente -  kedves bársonyszéken ülő politikus urak – hogy szakadna be alattatok a föld, de jó mélyre, hogy ki se tudjatok jönni. 

Akkor talán egy másik  - még kevésbé arcátlan csapat - megengedné, hogy a segítőkész emberek legalább enni adhassanak a rászorulóknak.

                                               ***

Most este kaptam: http://gepnarancs.hu/2017/11/orban-viktor-szemeben-szalka-az-etelosztas/#.Wh2UcjxlC_k.gmail

Emlékem Mensáros Lászlóról

Egyszer, valamikor nagyon rég (=10 éve) írtam én már erről az esetről, de most Múltmentő barátom friss blog-bejegyzése miatt (http://multmento.blog.hu/2017/11/25/egy_szineszember_lakohaza_a_kozelmultbol) azt a régi anyagot előszedtem, s mivel úgyse olvasta anno senki, most újra megmutatom, mert szerintem egy kedves, érdekes kis történet van megírva benne.

A Madách Színház kiváló munkatársa, Mensáros László színész, színházi rendező, érdemes és kiváló művész Budapesten született 1926. január 26-án, s ott is halt meg 1993. február 7-én. Kor- és pályatársaival ma már a színháztörténelem rangos tagjait képviseli, közülük ki előbb, ki utóbb cserélte le a világot jelentő deszkát az égire.

Aki csak egyszer látta, az is emlékszik homlokának ráncolására, kezének legyintésére, és arra a jellegzetes hangra melyen, és ahogy megszólalt. Prózában és dalban egyaránt átütött személyisége, talán nem is lenne mástól elképzelhető az a dal, melyben azt énekli: "Drágám, néha téved az ember, mit bevallani nem mer, pedig annyira fáj!" Nem csak előadóművészként szerzett elismerést magának, de színházi rendezőként valamint szerkesztőként is, ez utóbbit a XX. század című műsorával.

Művészetét számtalan díjjal ismerték el az évek folyamán. Bár valójában 1984-ben nyugdíjba ment, még sokáig volt látható a Madách Színház színpadán, valamint vidéki fellépéseken. Előtte a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színháznál töltött három évet, azt megelőzően pedig egészen 1964-től a Madách Színház társulatához tartozott. Előtte két évig a szolnoki Szigligeti Színházban játszott, ahová 1957-ben a Madách Színházból került. Színészi pályáját 1952-ben a debreceni Csokonai Színházban kezdte. Szeretetre méltó alakja olyan filmeken keresztül érintette meg közönségét, mint az 1983-as Osztrigás Mici, a Ruttkai Éva mellett játszott Butaságom története, a Nyár a hegyen, a Szevasz Vera, a Csárdáskirálynő vagy az Egy őrült éjszaka. /Sulinet/

Elpletykálok egy édes sztorit, amit sehol, senki nem olvashatott eddig, tekintve, hogy én vagyok az egyik szereplő, s Mensáros a másik.

Az „eset” 1963-ban történt. Nagy színházrajongó voltam, sok sok éven át volt bérletem. Az évben én már  negyedikes „nagylány”  voltam.

Mensáros vendégszerepelt Pécsett, 1963. január 25.-én Akszjonov, Vaszilij Pavlovics és Sztabovoj: Kollégák c. darabjában - Alekszej Makszim szerepében.

(http://mensaros.hu/adattar.php?pid=2  Rendező: Téri Árpád mint vendég. Az előadás a Pécsi Nemzeti Színházban került bemutatásra. Mensárost egy megbetegedett színész, Somogyi Miklós helyettesítésére Téri kérte fel.)

Az akkor 37 éves Mensáros  nagyon tetszett nekünk bakfisoknak. Fogadtam KÁ-val, hogy én megismerkedem vele. Valahonnan megtudtam, hogy a Fenyves Hotelben szállt meg. Felhívtam telefonon és egy interjúra kértem időpontot. Meg is állapodtunk másnap (vasárnap) délelőttben.

Elhihetitek, hogy a zabszem az szorult. Ott ültem a Hotel Fenyves éttermében, délelőtt 10-kor – hogy ne mondjam egyedül, mert semmi forgalom nem volt. Jött Mensáros, körülnézett, s mivel senki „újságíró, vagy riporter-szerűt” nem látott, csak egy csitrit, a lépcsőről le se lépve fordult is vissza. Kénytelen voltam utána szaladni, s bevallani, hogy én vagyok a „riporter”. Iskolánk faliújságára szeretnék egy riportot csinálni vele, mert nagyon tetszett az előadásban.

Nevetett. Nagyon kedves volt. Hosszan beszélhettünk. Pl. azt is elmesélte, hogy édesapja az egyetlen pécsi bombázáskor épp a vasúton volt, s hogy mennyire féltette őt akkor a család. /Sajnos arra nem emlékszem, hogy Édesapja miért volt épp akkor véletlenül ott?/

A cikk felkerült a JP Gimnázium faliújságára, és én nagyon büszke voltam magamra. Nem csak azért, mert megnyertem egy fogadást. A találkozást máig kedves emlékként őrzöm. 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Mens%C3%A1ros_L%C3%A1szl%C3%B3

http://mensaros.hu

Kép :  http://www.zeneszoveg.hu

ISS térkép

Nem tudom, kit érdekel még (rajtam kívül és ilyen intenzíven) az „űr” és a rajta történő események, avagy az ISS a benne csücsülő emberekkel – de én nagyon megörültem, amikor ma felfedeztem egy cikkben, hogy hol is lehet kikeresni, mikor repül át felettem (=Pécs fölött) ez a csillogó csoda ? Nagyon sokszor láttam már – mert jó időben szeretem nézni a felettem látható (sajnos nem túl nagy) csillagos eget, s olyan boldog voltam, ha azt a pár pillanatot sikerült kifognom, amikor épp a kertemből láthattam őket.

 

Van egy térkép itt: http://www.heavens-above.com/

ahol az ISS épp aktuális helyzete látható, nyomvonala követhető, de abból elég nehéz volt kikövetkeztetni, hogy mikor repül majd át pontosan felettünk. És mivel 17 ezer mérföldes óránkénti sebességgel  halad pályáján, - az országot ill. felettem a légteret pár perc alatt elhagyja – szóval „annyira” azért nem könnyű az időpontot kitalálni és az űrállomást meglesni.

Most pedig találtam egy csodás ISS láthatósági naptárat, ahol kikereshetők helyszínek, ahonnan az ISS látható és ennek időpontja is. (Azt ugyan nem tudom, hogy miért csak bizonyos helyszínek vannak megjelölve a térképen – de biztos van oka ennek is.)

Pécs itt van:

https://spotthestation.nasa.gov/sightings/view.cfm?country=Hungary&region=None&city=Pecs#.WhrYJTRrzct

Kár, hogy elmúltak a meleg nyári esték – biztos többet fogom nézni jövő nyáron ennek az oldalnak a segítségével.

Természetesen két kedvencem fotója NEM maradhat ki egy ilyen  anyagból 😊  : 

Chris Hadfield

Luca Parmitano

Képek: http://www.boeing.com

https://cosmos-images2.imgix.net

https://www.nasa.gov

https://www.thesun.co.uk

http://www.daviddarling.info 

https://www.spaceflight.nasa.gov

https://en.wikipedia.org