Múló idő

A „múló idő”- címhez és a fenti képekhez kerestem egy ide illő verset, de egészen mást találtam. Ez ugyanis pont a mozdulatlan, változatlan időről szól, de úgy döntöttem, az érdekessége miatt közreadom. (Örülnék, ha bárki megcáfolná feltételezésemet, t.i. hogy ez nem Weöres verse.)

„Weöres Sándor életművében kiemelt szerepet kap a Három veréb hat szemmel című, első kiadásban 1977-ben, majd bővített változatban 1982-ben megjelent antológia, amely a költő szavaival „rokontalan könyv” a világon.

A középkortól a XX. század kezdetéig tesz közzé „lappangó, rejtett, ismeretlen költői szépségeket, különös izgató zamatú, rendhagyó műveket, amelyekkel éppen különlegességük miatt nem tudtak mit kezdeni, évszázadokig hevertették hajdani nyomtatványokban új kiadás nélkül vagy éppen kéziratban, kiadatlanul”. https://bookline.hu/product/home.action?_v=_&id=86820&type=22

A neten több helyen szerepel mintha ő írta volna, ugyanakkor „csak” a  „Három veréb hat szemmel” c. antológiában szerepel. Nem tudtam kideríteni, valójában ki is a szerző...

Áll az idő örökké változatlan

Mozdulatlan halálos merevségben

A mindenségnek tengelyén.

S körülte őrült forgatagban

Forognak minden megteremtett lények:

Minden gondolat, mely alakot öltött,

Minden, testbe öltözött életszikra

Forog körülte, önmagát kergetve,

Majd alél, majd ismét tovaszáguld

Egyik vagy másik.

Ilyenkor mondják: eljár az idő!

De az idő áll, örök változatlan

Mozdulatlan halálos merevségben.

Néha egy lény saját magát eléri,

Felölti ismét szétfoszlott alakját,

Rohan újból csak önmaga után.

S az események, melyek az időben

Mindig egyformán vannak, voltak, lesznek,

Egymás után jövőnek látszanak.

Hánykodnak a merevség tengerében.

E sok őrülten rohanó alaknak

Mulandónak, illónak, változónak

Tetszik a sohsem mozduló idő,

Míg ő maga, egy merev gyémánt-kérub

Áll mindörökkön örök változatlan

Mozdulatlan halálos merevségben.