Voyager csoda

Aki rendszeresen olvas, talán emlékszik még, hogy november elején írtam az űrben hallható különös hangokról.

http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2017/11/meg-mindig-az-ur.html

Akkor kimaradt egy lényeges információ, nevezetesen az, hogy ezeket a hangokat a Voyager űrszondák „vették fel és sugározták ide” nekünk.

És most megint valamiféle csoda történt:

„Megcsinálták a lehetetlent,  37 év után bekapcsolta a NASA  a tőlünk 21 milliárd km-re lévő Voyager-1 hajtóműveit.”

http://hvg.hu/tudomany/20171204 :

A 40 éve felbocsátott Voyager-1 ma már a Naprendszeren kívül, a csillagközi térben jár, de még mindig képes a Földdel kommunikálni. Hogy ez továbbra is így maradjon, a szakembereknek most egy rendkívül nehéz feladatot kellett végrehajtaniuk.

40 évvel ezelőtt kezdődött, és a mai napig is sikeresen tart a NASA (és az emberiség) eddigi legeredményesebb és legtovább tartó tudományos vállalkozása, a Voyager-program. A tudósok 1977-ben lőtték fel előbb a Voyager-2, majd a Voyager-1 űrszondákat, hogy tanulmányozzák a Naprendszerünk külső bolygóit. A terv tökéletesen sikerült, sőt, még túl is teljesítették.

 

A Voyager -  Mariner Jupiter/Saturn volt az első neve

A híres-aranylemezes üzenet, amit visz magával

 

A Voyager-1 menetközben lehagyta a hamarabb indult Voyager-2-t, és már 21 000 000 000 (=huszonegy milliárd) km-re van tőlünk, így ez lett az első, emberek által épített űreszköz, amely képes volt kilépni a csillagközi térbe. (A Voyager-2 valahol 17 milliárd km-re járhat, a határ átlépését a következő évekre jósolják a szakemberek.)

A Voyager-program azonban a mai napig sem ért véget, a Voyager-1 ugyanis még most is küldi a jeleket a Föld felé. Neki köszönhetően hallhattuk meg azt is, hogy milyen félelmetes hangok vannak a csillagközi térben.

Ahhoz viszont, hogy ez továbbra is így maradjon, és még a következő években is képes legyen információkat küldeni a Földnek, a napokban némi javításra volt szükség. Egész pontosan egy kis pályakorrekcióra, hogy az űrszonda antennája továbbra is a Föld felé mutasson – ehhez viszont az kellett, hogy belepiszkáljunk a Voyager-1   21 milliárd km-re lévő rendszerébe.

Hogy ez sikerüljön, bravúrra (és persze nagy adag szerencsére) volt szükség. A földi irányító-központból ugyanis bekapcsolták a tartalék hajtóműveket – amelyeket 37 évvel ezelőtt használtak utoljára. A segítségükkel 10 milliszekundumos impulzusokat kellett leadni, hogy a korrekció sikeres legyen.

A csillagászoknak 19 óra 35 percet kellett várniuk arra, hogy a jel elérje a Voyager-1-et, majd újabb 19 óra 35 percet, hogy kiderüljön, sikerült-e a művelet.

Valószínűleg nagy volt a megkönnyebbülés, amikor az irányító-központ kijelzőjén felvillantak az első adatok, a feladatot ugyanis sikerült tökéletesen végrehajtani. A beszámoló szerint az Aerojet Rocketdyne által gyártott hajtóművek közel négy évtized után is úgy reagáltak, mintha tegnap használták volna őket utoljára.

A tartalék hajtóművek beindítása azért is komoly siker, mert az elmúlt években az elsődleges hajtóművek már kezdtek egyre több energiát felemészteni, ami a tartalékai szűkében lévő Voyager-1 számára a közeledő véget jelentette. Azzal azonban, hogy a kevesebb energiát elhasználó hajtóműveket sikerült bekapcsolni, azt jelenti, hogy a Voyager-1 csak 2-3 évvel később fog lemerülni.