Nem mászik a füledbe !

Fülbefiú és fülbelány

Úgy mégis, szabadna tudnom, hogy honnan kerül elő „télvíz idején” egy fülbemászó : az előszobámban ?

Nincs itt valami rendjén – régóta mondom…. Ezeknek ilyenkor aludni kéne…. Na, de ha megláttam, akkor gondoltam, jó alkalom, hogy írjak róla – bár azt nem mondhatom, hogy kedvenc állataim közé tartozik.
Viszont érdekes dolgokat tudtam meg róla, az alábbi ismertetőből:

A közönséges fülbemászó egy közismert és elterjedt európai rovarfaj, amely nevével ellentétben nem költözik más állatok hallójáratába, a dobhártya átfúrása pedig végképp nem jellemző rá. Alapvetően hasznos, pusztítja a mezőgazdasági kártevőket, bár elszaporodva komoly károkat okozhat a gyümölcsök megrágásával.

E közismert kis rovar 10-15 milliméteres hosszt elérő teste lapított, hosszúkás. Legjellegzetesebb attribútuma, hogy potroha feltűnő fartoldalékban végződik, melynek két szára a hímek esetében jelentősen görbült, és egy-egy fog látható bennük, a nőstényeknél viszont egybesimulnak. A fogónak az ellenségek elriasztásában, a táplálék szájhoz emelésében és vékony, mintegy negyvenrét hajtott szárnyai kicsomagolásában van szerepe, melyek apró, pikkelyszerű fedőszárnyai alatt bújnak meg.

A közönséges fülbemászó ritkán repül, de képes rá. Alapvetően rozsdás gesztenyebarna színű; a fej világosabb a testnél, a lábak pedig sárgás színezetűek. A vízszintes állású fej kb. szív alakú, szabadon mozgatható, rajta található a rágó szájszerv és az összetett szemek. Pontszemei nincsenek. A potrohon bűzös váladékot termelő és akár 10 centiméteres távolságra is kilövellni tudó hólyagok találhatóak. . . .. .

A fülbemászó fejlett utódgondozásáról híres. Az őszi párzást páros vagy csoportos áttelelés követi, majd tavasszal a nőstény költőüreget ás, ahova egy csomóban rakja le 20-50 ovális, vajszínű petéjét. Az anyaállat rendszeresen forgatgatja és végignyalja a petéket, hogy azok ki ne száradjanak, vagy nehogy elgombásodjanak. Később 5-6 hét múlva kikelő lárváit is őrzi a betolakodók ellen.

A fülbemászók kifejléssel fejlődnek, azaz a lárvák nagyon hasonlítanak a kifejlett példányokhoz, csak szárnyuk hiányzik. Az imágó állapot mintegy 4 vedlés után következik be, de a fiatal fülbemászók már az első vedlés után képesek önellátásra – igaz, a családok rendszerint az első telelésig együtt maradnak.

Mindenevő, de elsősorban más ízeltlábúakkal – főleg levéltetvekkel, hernyókkal és különféle petékkel – táplálkozik. A nappalt többnyire rejtőzködve tölti valamilyen repedésben, üregben, vagy az avar közé bújva. Kedveli a magas páratartalmat. Éjszaka kiváló látására és érzékeny, fonalszerű csápjaira hagyatkozik a vadászat során.

https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6z%C3%B6ns%C3%A9ges_f%C3%BClbem%C3%A1sz%C3%B3

Kép: https://www.agric.wa.gov.au