Nem biztos,
hogy mindenki olvassa a Szimpatika magazint. Én se – de felhívták a figyelmemet
egy cikkre. És mert igencsak tanulságos, én is felhívom a figyelmeteket,
olvassátok el !
Ilyenkor
szoktam köszönetet mondani azért, hogy „csak” annyi bajom van, amennyi…..
Most, hogy olvastam a cikket, eszembe jutott,ismertem egy srácot, akinek a lába volt sérült. A kardiológián ismerkedtünk meg, s kiderült néhány háznyira laknak tőlünk. A gyerekek összebarátkoztak. Az itthoni orvosok azt mondták, fogadják el a helyzetet. A srác magasított talpú cipőt viselt, azzal próbálták kompenzálni az eltérést a két láb között. Az anyukája hallott Ilizarovról és hogy csinálta, hogy nem, de kimentek, ha jól emlékszem, Kurganba. A prof megnézte a srácot és elvállalta a műtétet. Később Pesten kezelték. A beavatkozás nagyon jól sikerült. A sérült lábát annyira kihúzták, hogy eltűnt különbség. Persze a gyerekek nőnek, így időnként igazítani kellett a lábán, mindaddig míg a növés meg nem állt.
VálaszTörlésIdőközben elköltöztek. Pár éve véletlenül találkoztam az anyukájával, ő mondta, hogy a fia meghalt. A veleszületett szívrendelenesség vitte el. 30 éves volt.
PZs
A világ még a "normálisakkal" is kegyetlen sokszor, biztos nem volt könnyű ennek a fiatalembernek az élete sem. És mégis, mi minden sikerült neki ! Tény, hogy sok minden kell a sikerhez a szerencsén kívül - de akarat, akarás nélkül biztos nem megy. Én ezt értékelem leginkább: akart valahová jutni, nem sírt, hanem cselekedett. Elismerésem.
TörlésIgen, kár, hogy néha, aki valamilyen hátránnyal születik, sokszor többet is hoz magával - mintha egy nem lenne épp elég...
Elolvastam, meghatódtam. Csak gratulálni tudok a fiatalembernek.
VálaszTörlésIgen, megérdemel minden elismerést.
TörlésÖrülök, hogy tetszett.Erősítésnek küldtem.Én, konkrétan szégyenkeztem, amikor olvastam. Hogy milyen elégedetlen, tehetetlen lekvár vagyok.(HM)
VálaszTörlésSajnos sokszor nem értékeljük kellőképp adottságainkat, lehetőségeinket és elfelejtünk viszonyítani. Pedig sokszor segítene rajtunk.
TörlésNagyon szimpatikus, nagyon rendben van ez a férfi!
VálaszTörlésSzerencséje volt, hogy a szülői háttér (igen fontos!) egész embernek tekintette és nem sérültnek. Ezekre az alapokra jó bázisként került az erős igazságérzete. Megértve karmáját, azt hozza ki magából, amit csak lehet. Erő árad a megnyilvánulásából!
"Nekem nem volt választásom, muszáj volt belső értékekre gyúrnom"
Sajnos ez a "sérült" tudat szinte mindenkiben benne van, belénk nevelik, mégha nem is szándékkal. Sokan nem is tudják, hogy "kezeljenek" egy fogyatékos embert - igaza van, ezt is kellene tanítani, mert gyerekként alapból így látjuk "szegény" ő ez-azt nem tud. Holott arra kellene koncentrálni amit tud. Bár ez az alapprobléma a "nem sérültek" között is az első helyen áll.
Ilyenkor mindig Einstein egy idézete ugrik be: "Ha egy halat az alapján ítélsz meg, hogy nem tud fára mászni, akkor abban a hitben éli le az életét, hogy egy hülye."
Nem tudom, ismered-e a Szirka blogot http://downbaba.hu/szirka-blog/
TörlésÉvek óta figyelemmel kísérem. Biztos máshol is, de itt is lehet tanulni, hogy mennyit segít az "akarás", a környezet egy sérült emberen.
És bizony a hit önmagadban - ez nélkülözhetetlen a haladáshoz. Ép és sérült embereknek egyaránt.