Jótanácsok

Ma találkoztam valakivel, akivel hétköznapi  élete gondjairól, családi problémáiról beszélgettünk. Nem tudok segíteni rajta, csak meghallgatni tudtam.

Nem olvassa a blogomat, sajnálom, hogy ilyen jó kis mondatok nekem ma nem jutottak az eszembe, de talán valamikor, valahol, valaki, aki ide téved, egyszer hasznát veszi. Vagy csak elgondolkodik rajta, ezért hát bemásolom:

"Gyakran bármilyen lépés jobb, mint a nem lépés, különösen, ha már hosszú ideje élsz egy boldogtalan helyzetbe ragadva."

„Ha pedig valóban nem tehetsz semmit az itt és most megváltoztatására, és nem is tudsz kilépni a helyzetből, akkor minden belső ellenállásodat szélnek eresztve fogadd el a szituációt teljesen! (...) Ezt nevezik megadásnak. A megadás nem gyöngeség! Hatalmas erő van benne!”

Kép: http://tejeskave.hu/tanitasanak-alappillere/

Eckhart Tolle német származású kanadai író, előadó, spirituális tanító, „A most hatalma” és az „Új Föld” című bestsellerek szerzője, aki néhány évnyi hajléktalanság után vált spirituális tanítóvá.

Sok idézet tőle, sőt egyes könyvei is megtalálhatók a neten.  Saját bevallása szerint a szerző egy bizonyos vallással sem azonosul, de írásait a spirituális tanítások széles skálája inspirálta. Írásaiban egyaránt megtalálhatóak a Buddhától, Ramana Maharsitől és Niszargadatta Maahárádzstól átvett gondolatok, tanítások, valamint a misztikus irányzatokra, mint például a gnosztikus kereszténységre, az iszlám szúfizmusra, a zsidó kabbalára, vagy Jézusra, a Bhagavad Gítára vagy a buddhista zenre és dzogcsenre való utalások.

(https://hu.wikipedia.org/wiki/Eckhart_Tolle )

Téli muzsika

A hó is szép, a zene is szép, és ha meleg szobában ülve hallgatod - olyan, mint egy ajándék.
Kell ebben a lelket is megfagyasztó hidegben egy kis melegség.

Kedvenc levesbetétem

A Zwiebakról jutott eszembe egy másfajta „kenyér”- különlegesség: a pászka, vagy macesz.

Hosszú évtizedek óta nálunk a karácsony és a nagyobb családi ünnepek alkalmával a  húsleves  betétje az ebből készült gombóc. Az „igazi” húsleves természetesen marhafarokból fő, de azért a disznóhúsból készült is jó. Azt tán mondanom sem kell, hogy nem kuktában, hanem egy fél napig, szép csendesen kell főzni a levest, hogy a legfinomabb ízek kiérződjenek majd belőle.…

Aki nem ismeri a pászkagombócot, annak csak ajánlani tudom, hogy legalább egyszer próbálja ki !

Az én receptem:

1 egész tojáshoz 1 evőkanál olaj, 2,5 evőkanál víz, 4 evőkanál pászkadara (a pászkalapokat a robotgéppel szoktam felőrölni – de alkalmanként liszt formájában is beszerezhető) só, bors. Ezt a masszát este összekeverem és hűtőbe teszem.

(A képen látható mennyiség a fent leírt anyagmennyiség ötszöröséből készült !)  Másnap vizes kézzel gombócokat formázok belőle és kifőzöm.

Nem tudok finomabb ünnepi levest elképzelni ennél.

 

Egyébként a boltokban meglehetősen drágán adják – viszont most találtam egy egyszerű receptet, amit ki is fogok próbálni.

http://szellemafazekban.blogspot.hu/2012/01/paszka.html

Hozzávalók 16 negyed-körhöz:

8 dkg fehér liszt,

7 dkg teljes kiőrlésű liszt,

1 csipet só,

1/2 csapott mokkáskanál sütőpor (el is hagyható, de így megszáradva nem lesz fogtörő-kemény),

1 dl szoba-hőmérsékletű víz.

A hozzávalókból rugalmas tésztát gyúrunk, négybe vágjuk majd gombócoljuk. Három gombócot letakarunk hogy ne száradjon, egyet lisztezett deszkán nagyon-nagyon vékonyra kinyújtunk. Derelyevágóval négybe vágjuk, majd csíkozzuk a darabokat. Forró serpenyőben zsiradék nélkül megsütjük.

Én a végén le szoktam kapni a serpenyőt a tűzről, és húsfogó csipesszel megfogva a a kenyérkéket, nyílt lángra is rá szoktam dobni pár másodpercre.

A maradék három gombócot ugyanígy készítjük.

A pászkát fogyaszthatjuk frissen is, de megszáradva épp olyan, mint a bolti. A kiszáradt pászkákat meg is törhetjük mozsárban durva morzsára (vagy robotgépben) és így készülhet belőle maceszgombóc is.

Kiválóan használható Cézár-szerű salátákra is, ha pár centis darabokra tördeljük.

Helyettem írták....

Egész más után kutakodva, „Elbi” blogjában ráakadtam egy régebbi írására, mely szívemből szól és kényszerem, van, hogy ennek pár sorát – mint saját érzéseimet is kifejező tényt – közreadjak, egyben ajánlva, hogy akit érdekel, vagy valami miatt érint a téma, olvassa el az egész bejegyzést:

http://elbiferrum.blogspot.hu/2011/11/a-vadaszatrol.html

„…..a vadászat alapvető pszichológiai beállítódásai közt a következőket említi: harcias férfiasság, libido dominandi, kalandvágy, elit-tudat, fizikai erőfeszítés, természetközelség, gyilkos ösztönök szabadjára engedése. A tevékenység örömforrása pedig a gyilkolás, a kockázat sikeres túlélése, a teljesítmény öröme és presztízse.….

….A vádaszat már rég nem élelmiszerszerzés, és libido dominandira is vastagon rárakódtak a rítusok.  A vadászok is használnak ilyen rítusokat, mint a ravatal, azaz teríték "ízléses" elrendezése,  az utolsó falat, a seb elfedése, a főhajtás, kürtjel stb. A vadászok tudatosan küzdenek azért ezekkel (a kívülálló szemében nem egyszer röhejes) szokásokkal, hogy elfedjék a vadászt lényegét, és hogy igazolják, hogy a vadászat nem az "ösztönök gyarló megnyilvánulása"….

….Különösen férfiembernél nem lehet lebecsülni, mekkora önbizalmat, élményt ad a kiváló érzékszervekkel rendelkező vadat kijátszó, a társakét felülmúló, csodálatot kiváltó ügyesség bizonyítása (mintha Wimbledont nyerne egy teniszező). (Visszatetsző lehet, de egy sok tesztoszteronnal megáldott férfinél pusztán egy szép puska megemelése is gyönyört okozhat.) Ősi, primitív ösztönök?....”

Nem fűznék ezekhez a nagyon is találó sorokhoz semmit. Vagy tán annyit, hogy akinek ERRE van szüksége ahhoz, hogy önbizalma legyen, vagy a vadászatot örömteli élménynek érzi, azt csak sajnálni tudom….

Akit érint, érti, akit nem, annak hiába mondanék bármit.

http://kaposvarmost.hu

 

Kétszer sült finomság

Ha jól emlékszem, életemben először ezt a szót, hogy ’cvibak’  nagyapámtól hallottam, az  első világháborús Isonzó-völgyi csatákra emlékezős meséiben…Nem tudtam persze, mi az, de megmagyarázták, hogy az olyan pirítós-féle. No, azt ismertem, mert volt benne részem, hiszen kenyeret egy morzsányit se dobtunk ki soha. Vagy a lángelosztón a gáz fölött „szárazon” pirított formában, vagy zsírban kisütve, jól befokhagymázva sokszor ettünk…(aztán lám, mégis itt vagyok már 73 éve…) Mellesleg az elektromos kenyérpirítót se ismertük még akkoriban...

Szóval sokáig azt hittem a cvibak az a pirítóssal egyenlő. Alapjában véve ez igaz, de mégse. Hiszen az igazi Zwieback, - amit a németek esznek talán legtöbbet, hiszen ott gyártják – és már több, mint 100 éve !! – szóval az azért egészen más.

Valamikor régesrég létezett Hóvirág nevű kétszersült Magyarországon is – de nem emlékszem rá, hogy valaha is ettem volna.  Ami az étkezést illeti meglehetősen „hagyományőrző” vagyok – amit nem ettem gyerekkoromban, most se nagyon eszem…

Ám mit ád az ég, egy kis barátnőm Németországból hazatérve,

„meglepett” egy boboz igazi Brandt zwieback-kal. Be kell valljam, nagyon ízlett. Valamikor régen  a Tv-ben láttam  egy filmet a gyárról, annak alapítási körülményeiről. Sőt, a filmből kiderült, ki is az a kisfiú, aki a dobozon olyan kedvesen mosolyog. Persze nem írtam fel akkor, most meg már nem tudom ki ő…

Annyi kiderült a weblapjukról (http://www.brandt-zwieback.de) hogy a gyár fennállása óta, ez a negyedik gyerekarc, mely a csomagolást díszíti és 1981 óta van forgalomban.

Már több, mint 100 éve, hogy Hagenben Carl Brant megalapította az első gyárat, s ez a mai napig prosperál. Több, mint 800 alkalmazottat foglalkoztatnak, 4 gyáruk van Németországban.

Többféle termékük van ma már a fent említett kétszersültön kívül, vannak mini változatok és készítenek a diétázók körében divatos ropogós kenyeret is (Knäckebrot) – Nálunk ezt valami fertelmes  módon  "Extrudált" kenyérnek hívják. Nekem ettől a szótól teljesen elmegy az étvágyam...

Ha kezed ügyébe kerülne egy, a fenti képen látható doboz, próbáld ki a benne lévő finomságot. Megéri !