2018. május 16., szerda

Ezzel is adós vagyok….


(legalábbis magamnak…)
Aki régóta benéz ide, lehetett már szerencséje az én drávasztárai élményeimhez, emlékeimhez – hiszen minden évben legalább egyszer elmegyek. „Természetesen” most is voltam – és most is jó/szép/kellemes volt. Egyrészt találkozni azokkal, akiket több, mint 40 éve látogatok – „csak” azért, mert a 74-es árvízkor összehozott bennünket a Sors – másrészt egyszerűen az utat, a helyszínt, a Dráva-partot, azt a különös békességet, ami ott található, nagyon szeretem.

Pont olyan időben mentem, amikor az akácfák „tobzódtak” – más blogjában is olvasom/látom, idén valami hihetetlen az akácok virágzása, szinte az ágat nem látni…. Varázslatos.




Amitől most is összeszorult a szívem – épp úgy, mint tavaly és tavalyelőtt is, az útmenti hatalmas nyárfákat, erdőrészeket keményen irtják. Lefényképeztem egy kivágott törzset, nincs ennek semmi baja, nem lehet ráfogni, hogy valami féreg rágja, - viszont micsoda pompás alapanyag a faiparnak !!!!

 
Ilyen volt pár éve az út.....

...és ilyen ma.

Hány évtizede állt itt ????

Tavaly óta a bocik is nőttek, a barik is megvannak még, bár kevesebben, mint egy éve.

2017
 
2018
 

A cicák tovább szaporodtak – nincs itt a képen az összes...
Nem kérne valaki ? Ingyen adják. 


Ennyi történt tavaly óta.

De a csend, a nyugalom, békesség, ami engem ott eltölt, akár abban a kis udvarban (ha épp nem beszélgetünk), vagy a Dráva parton, vagy a temetőben – az csodálatos.




Mondtam is egy barátomnak később, hogy efféle lélek-mosásra minden agyonhajszolt városi embernek időnként szüksége lenne. Amikor nem kell semmit csinálni, csak hagyjuk folyni az időt, miként a Dráva is „csak úgy magától” folydogál.

És az a fél nap olyan gyorsan elszaladt ! Annyinak tűnt, mint a padlásfeljáróban fészket-rakott fecske, egy-egy ki-be-repülése: villanásnyi. És mégis jó volt. Valahogy „másképp” jöttem hazafelé, mint ahogy mentem, pedig nem mondhatnám, hogy különösen idegesített volna odafelé bármi is. És mégis. Jó volt. 

https://www.tiszatoelovilaga.hu/fusti-fecske/#&gid=1&pid=1
Ez ugyan nem az én fotóm, de két ilyen fecskepár is épített a háznál  fészket.
Mondom én, hogy jó hely ez....


6 megjegyzés:

  1. Kedves Aranyos Fodorka!
    Nekünk az őrségben van "menedékházunk", azért menedék, mert oda menekülünk Budapestről, ha már nem bírjuk a civilizáció "áldásait". Az őrségben - amiről mindenkinek romantikus elképzelése van az erdeiről mezőiről - is eszetlenül irtják az erdőket, az erdei túrista! utakat totálisan járhatatlanná teszik a favágáshoz, szállításhoz használt munkagépek. A tavaly augusztusi viharban kidöntött fáktól megtisztítják ugyan az erdőket, de ha már ott vannak az épp fákat is kivágják.
    A mi házunk a szlovén-határ közelében van, így sétálni legszívesebben Szlovéniába megyünk, mert az egész más világ (az erdei utak járhatóak, az erdőket gondozzák és nem kivágják, a házak és kertek rendben vannak .. stb.)
    Szeretem olvasni az írásaidat, bár csak ritkán szólok hozzá. Most is nagyon szép vidéken jártál!
    Zsuzsa (Budapestről)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, de irigyellek - Szlovéniához vagy közel !!!! nekem csak a szívem van ott (de az naponta).
      Igen, elkeserítő amit csinálnak - és nekem tényleg senki ne akarjon ésszerű "erdőgazdálkodást" bemagyarázni- mert ez szisztematikus irtás. Kell a faanyag - és mindegy, milyen áron. Az alább kommentelő Biki Endre blogjában is találsz erőirtásról írást, de bizonyára mindenki tud mondani hasonlót. Nem akarok folyton Németországgal példálózni, mert tudom ott is vannak helyenként efféle irtások, (=fakitermelésnek hívják, mert az nem olyan durva szó) de olyan is van, hogy megválogatják, melyik törzset vágják ki és lovakkal vontatják ki az erdőből a kiszemelt törzseket. Jártam párszor Szlovéniában ( épp tegnap este írtam róla és holnap majd beteszem a blogba a "friss" gondolataimat) - de ott én nem láttam a miénkhez hasonló "erdőgazdálkodást".
      Örülök és köszönöm, hogy leírtad a gondolataidat.

      Törlés
  2. Csodás utad lehetett ismét az Ormánságban. Addig jó, míg van hova menni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bár nem hegyes, mégis szeretem ezt a vidéket.Egészen más a hangulata mint a Mecseknek, vagy az Alpoknak - de van benne valami méltóságos nyugalom. Nem véletlen, hogy régóta rendszeresen járok ide - és mindig örömmel.

      Törlés
  3. Nem értem ezt az erdőírtást... elszomorít. :-(((

    Csodásak az akácok! Felénk ugyan nincs annyi, de ahol van ott is fürtös.

    "És az a fél nap olyan gyorsan elszaladt ! Annyinak tűnt, mint a padlásfeljáróban fészket-rakott fecske, egy-egy ki-be-repülése: villanásnyi." ❤️

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Engem is elszomorít, de sajnos értem, csak MEG nem értem.....
      Tényleg mindent tönkreteszünk, nem érdemeljük meg ezt a világot.

      Törlés