Amikor
minden benne volt és lassú tűzön bugyborgott, én meg bent ültem a szobában,
(nem is értem az okát, hisz szellő sem rezdült, de) egyszer csak a leves illatától, hajdanvolt
vasárnapok illata jutott eszembe.
A mai
étel-kavalkádot tekintve mi nagyon is egyszerű konyhát vittünk. Hétfőn
többnyire a vasárnapi maradékot ettük – ha volt. Ha nem, akkor a hétfő, szerda
és a péntek tészta nap volt. Kedd, csütörtök főzelék, a szombat meg olyan se
ez-se az. Mondjuk palacsinta/lángos bablevessel… A tészta többnyire kifőtt
tészta volt (mint nemrég emlegettem,
friss, házi készítésű – boltban sosem vettünk tésztát, lehet, hogy akkoriban
még nem is volt) …de sokszor sütött is a nagymamám buktákat, darázsfészket és
ilyesmiket. A főzelék afféle normális:
kelkáposzta, krumpli, lencse, spenót, zöldbab, és igen kedveltek voltak a mártások:
meggy, sóska, birsalma… ezek többsége inkább habarva, mert csak azt rántotta a
nagymama, amibe nem került tejföl.
De a
vasárnap ! A vasárnapi húsleves már szombaton megfőtt és illata betöltötte a
konyhát !
Ha húsos
csontból főtt, akkor öröm volt lepiszkálgatni a
puha húscafatkákat, picit sózva-paprikázva-borsozva bekapni. Ha pedig velős volt a csont, akkor
még a leves-evés előtt szabad volt pirított kenyérre kenve, a rezgő (pfuj csupa koleszterin) velőt is befalni…Mennyei
volt…
Nem tudnám
megmondani, mikor ettem utoljára. Több évtizede nem, az biztos.
Az ételek
egy részét – már amit lehetett – szombaton elkészítették, mert a vasárnap d.e.
misére-menéssel telt, és kevés lett volna így a maradék idő, a 7 fős család
ebédjének elkészítésére. Vasárnap mindig húsos étel volt, én nagyon szerettem a
rántott húst, de a sült húsokra, a pörköltre, vagy pl. a vadasra is
szívesen emlékszem. Sokan elcsodálkoztak, amikor meséltem, hogy nálunk a
süt húshoz mindig volt valamiféle befőtt is, nem csak savanyúság.
És mindig
volt süti, de torták inkább csak
különleges ünnepeken készülhettek, nincs is róluk emlékem.
A vasárnapi
ebéd elmaradhatatlan kísérője volt a fröccs. Nem volt a családunkban rendszeres
borivó, de a vasárnapi asztalról nem hiányzott sosem a fehérboros üveg meg a
szódásszifon.
Mi – gyerekek
– vizet ittunk, nem volt „szörpikézés” – és érdekes módon azért valahogy csak
csak felnőttünk…
Ebéd után
aztán az asszonyok egy-kettőre elmosogattak, és mindenki ledőlt egy kis
sziesztázásra. Majd ha szép idő volt, akkor irány a Tettye vendéglő, vagy a
Dömörkapu. Akármelyik helyre mentünk, a felnőttek mindig találkoztak
ismerősökkel, és egy sör mellett megpihenve, elbeszélgettek egy-két órácskát.
Mi gyerekek pedig rohangálhattunk és felfedezhettük a világot akár az erdőben,
akár a parkban, s ha kifáradva visszaértünk, ott várt a piros bambi minket is
az asztalon.
Ezeket az
emlékeket idézte fel ma nekem a húslevesem illata….
Rég volt,
tán igaz se volt…
Na, ezt a fotót nem kellett volna mutatnod!
VálaszTörlésBocsi :-)
TörlésMegindul a nyálképződés, tudom....
Nagyon szép a levesed.Nálunk is a vasárnapi menühöz tartozott gyerekkoromban.Ahogy öregszem,a leves egyre inkább "főétel"lett a számomra.Sokszor fütyülök a "másodikra",jóllakom a levessel.Amikor a caminot jártam és egy hétig semmi nem maradt meg bennem,annyira kiszáradtam,hogy csak a levest kívántam.Azóta is egy jó leves számomra felér egy gyógyszerrel.
VálaszTörlésLélekajtós
Nem az én levesem ( írtam, hogy honnan hoztam a képet) - de ettől még rendkívüli módon gusztusos. Rákíván az ember, ha nézi a fotót. Érdekes módon néha én is elég jól elvagyok valami tartalmasabb levessel. Valószínű nem véletlen, hogy a nagy betegeket régen húslevessel próbálták "életre kelteni".
TörlésBocsáss meg nekem, de mikor megláttam a képet Huszárik filmje, a Szindbád (Majmunka csodálatos húslevese)jutott eszembe.
VálaszTörlésPZs
Nos, sajnos az én képemen, a velőscsont hiányzik... :-)
TörlésHa ilyesmikről,- vagy ehhez hasonló dolgokról olvasok - (mert ez itt nem csak főzés,evés-ivás, annál jóval több )- szokásom mondani, hogy más idők voltak azok. Pedig egy-egy nap akkor is 24 órából állt, igaz nem volt napi n+1 óra tv.nézés,számítógépezés,ill. telefon nyomkodása és valahogy mégis jutott idő sok mindenre. Nem volt ez a napjainkban annyira jellemző nagy rohanás. Étkezésnél maradva talán csak annyit,hogy pl. nem nagyon volt hűtőszekrény ( esetleg a belvárosban járt a jeges...)- kevesebb volt a ételpazarlás, és mintha nem az lett volna a fő kérdés,hogy miből készült, mennyi a szav.idő (eltarthatóság) - árt-e a szervezetnek ... és ne soroljam mindazt, ami egy-egy étkezéskor akarva-akaratlanul eszünkbe juthat. Nem "kellett" napi kb. 2-3 liter vizet inni (palackosat) - és voltak akik a "jó" pécsi forrásvíz előtt álltak sorban kanákkal.. (vagy itták saját kútjuk vizét) - bár mindkettőre manapság mondanák : ivásra alkalmatlan ! ( sőt ! - mi mindennel "volt tele" - a csatornázás hiánya miatt.) Emlékezetem szerint többféle "bambi" is volt (citrom és narancs is, a színére értve ) és a műanyag szívószál is ismeretlen volt. ( szót sem a nem műanyagból készült (eldobható) poharakról. Persze, a felsorolás még hosszasan folytatható lenne, bizonyára másoknak,más emlékeik vannak / lennének , de ez sok egyéb mással kapcsolatban is így van. Hogy a történések miatt vagy ellenére, kinek hány év van "megírva" ( meddig él ) -az pedig (állítólag) eléggé egy bonyolult dolog. (Ez itt csak utalás arra, hogy ezen a héten (28.hét) a futball vb. ellenére (vagy mellett) jó pár más műsort is néztem, pl. a génekről, vagy a tudatról és a szellemről,az emlékezésről (azok működéséről (?) - ( és természetesen a táplálkozásról is ) - de hát az ... egy más történet lehetne. Kifelejtettem, hogy nem egyszer megnézem a hungast.hu (?) honlapon, mit esznek (kapnak enni) hetente a "közétkezésben résztvevők" ( pl. Pécsett, a korosztályok )
VálaszTörlésBizony, a leglényegesebb és legfontosabb igazság: MÁS IDŐK VOLTAK AZOK. Valószínű az emberek többsége a múltból "csak a szépre" emlékezik - hiába volt mellette sok rossz dolog is.
TörlésAz, hogy ma mit kénytelen az ember enni, nos az több külön fejezetet is megérdemelne - de hiszen mindenki tudja, s nem nagyon tesz(ünk) ellene semmit. Élünk, amíg lehet. De azért olyan kár, hogy a jót kevésbé használjuk, mint a rosszat. Mindig is mondtam, elrontott teremtmény az ember....
Amit leírtál és a hozzászólásokhoz is csak csatlakozni tudok hasonló érzés kavarog bennem is ebből az időből. Nekem sokszor eszembe jut a húsleves és a déli kanálcsörgés mellett még a "jó ebédhez szól a nóta " hangulata !
VálaszTörlésKíváncsi lennék, 30-40 év múlva tudna-e írni valaki efféle visszaemlékezést ? Vagy csak a pizzáról és hot dogról tudna merengeni...Bár....hát ki tudja, lehet nekik az ad majd okot a múltra, szépre való emlékezésre....
TörlésÉn most szabályt szegtem. Olyan régen főztem húslevest (mert majdnem mindig úton vagyunk vasárnap...) hogy én azt mondtam: én bizony ma megfőzöm. Nem akarok nagyképűnek tűnni, de így nézett ki az én levesem is, a saját készítésű házi tésztámmal :)))
VálaszTörlés:-) Nocsak, neked még van házi készítésű tésztád ??? Tésztacsináló gépem nekem is van valamelyik szekrény aljában, de van 10 éve, hogy nem vettem elő. Pedig.... pedig nagyon is tudom, hogy az a tészta egészen más, mint a bóti... De....elkényelmesedtünk(tem)...
TörlésGuszta, nagyon guszta! Érdekes, gyerekként nem kedveltem, hogy "már megint húsleves" van vasárnap. Nálunk is ez volt a hagyomány.
VálaszTörlésAhogy idősebbek leszünk a férjemmel egyre többször kerül az asztalra. Ha megkérdezem őt mit enne, akkor gyakran húsleves a kérés. De én már nem kötöm naphoz, ahogy más ételt sem. Inkább amikor megkívánjuk, hogy ne essünk a gyerekkori "már megint" csapdájába.
Én se csak vasárnap főzöm. Sőt, tulajdonképpen "alaplevesnek" is használom, átkreálom, ilyen-olyan krémlevesek alapja is ez.De azért a cérnatésztás, főtt húsos húsleves az igazi...
Törlés